Hát, amúgy... csak egy kis kóla kellett ennek a városnak.

fotó: Coca-Cola Hungary/ Noguchi Porter Novelli

#loveislove

Ha a Pride hónapjában nem gyűlölködte volna ki magát az ország homofób lakossága, talán azt mondanám, hogy szükség van még némi borulásra. De én tényleg elhittem, hogy elég volt a felvonulás alatt ellentüntetéseket szervezni. Elhittem, mert vagyok annyira naiv és bolond, hogy azt gondoltam, hogy ez nem jogalap az utálkozáshoz és ha nem az, akkor pár hét után megint beköszönt a "béke", legalábbis, ami a sajtófelületeken való fröcsögést (avagy annak hiányát) jelenti.

De tévedtem, és mindez az augusztusi kólabotránynak köszönhetően került napvilágra: a Coca-Cola legújabb plakátkampánya olyan szinten verte le a fí-reléket bizonyos körökben, hogy lassan mindenkihez eljutott a hír: homoszexuális párokkal van tele a város! Akihez meg esetleg nem, ahhoz is elér majd hamarosan, ha máshogy nem, látja majd az aluljáróban, vagy felcsapja a facebook-ot és valamilyen fröcsögős posztból értesül a hírekről: mindenhol ott vannak, tönkrevágva ezzel a gyermekek értékrendjét, megzavarva az idősek nyugalmát és kiborítva a felnőtt hagyományos értékeket valló lakosságot!

A szerelem mindenkié

... ahogy a kóla is. Vagy valami ilyesmi. Mondjuk, azt továbbra sem értem, hogy honnan jött a szerelem a kólához, de ettől tekintsünk is gyorsan el, hiszen ma már a reklámok jelentős része teljesen irreleváns kapcsolásokkal operál, vagy olyan buta sztereotípiákra épít, amik nevetségesek. Ehhez képest a Coca-Cola reklámja egy tök jó mellékszálat hoz be az utcákra, szellemes üzenettel, értéket közvetítve. (Igen, a tolerancia és az elfogadás értékek, bármilyen meglepő is ez most egyesek számára.)

Szóval, a szerelem mindenkinek jár, a zéró kólában pedig nincs cukor, ahogy előítélet sem. Ehhez az üzenethez pedig boldog, egymásra szeretettel tekintő embereket illesztettek a plakátokra. Semmi vetkőzés, semmi smaci, semmi tapi, csak normálisan felöltözött, mosolygós, egymással boldog emberek.

FELHÁBORÍTÓ.

A pucér nő, az bezzeg teljesen rendben van.

Persze a vak komondorok országában, ahol az Isztambuli Egyezmény ratifikálása továbbra is ráérős, ott a pucérnős hirdetésekkel sem lehet gond. Legalábbis ezt szűröm le abból, hogy teljesen normális és megszokott jelenség az, hogy a fehérneműtől kezdve a klímán át a gyümölcsöt, a zöldséget, de még a húst és a fúrógépet is alulöltözött nőkkel hirdetik. Ugyanitt simán lemehet egy reklámspot a tévében arról, hogy egy kockáshasú faszi szolgálja fel a kávét néhány nőnek a kávézóban, akik persze eszüket eldobva olvadoznak a crema iránt. 

A szexizmus oké, a pucérság oké, a nők és a férfiak tárgyiasítása oké, a gyerekek reklámértékének kihasználása oké, a kiskutya-kiscica felhasználása oké. Na de az, hogy két ember egymásnak támasztott homlokkal szürcsöli a kóláját egy plakáton - na az, az nem oké.

Itt állunk egy országban, ahol annyi mindenról lehetne és kellene beszélni (többek között a homofóbiáról és a társadalmi nemekről is), erre addig jutunk, hogy megint két részre szakadunk: immár a kólareklám fölött. Pedig ez sem ennyire fekete és fehér. Bár számomra felfoghatatlan a homofóbia, nem vagyok abban biztos, hogy bármit is el lehetne érni azzal, ha tovább feszítjük az utálkozás húrját. A tájékoztatás, az érzékenyítés és a nyitottság azonban segíthetnének - mindkét oldal részéről. És valahogy ez a kólareklám is ezt akarja mondani és mutatni, hogy "itt van egy fontos üzenet, meg egyébként azt gondoljuk, hogy a termékünk mindenkihez passzol és fogyassza már mindenki, légyszi". (Mert azért ne legyünk már naivak, nyilván baromi jó a reklámértéke ennek a kampánynak - kíváncsi lennék az eredményeire is a későbbiekben.)

Rendben, akkor bojkottáljuk a kólát!

Ha már bojkottálunk egy üdítőt, akkor esetleg annak cukor- vagy kalóriatartalma okán, netán a benne található káros anyagok miatt lenne érdemes - és ennek a pedagógiai értéke is sokkal magasabb lenne, mint Boldog István homofób kijelentéseinek. Ezúton is szeretnék adni néhány ötletet, hogy ha már ekkora eléréssel rendelkezik, akkor mi mindenre hívhatná fel a figyelmet a fogyasztási szokásainkkal kapcsolatban:

  • túlzott energiaital-fogyasztás a kiskorúak körében,
  • túlzott alkoholfogyasztás a fiatalok körében,
  • dohányzás a teljes lakosság körében,
  • nyugtató hatású és altatószerek alkalmazása a teljes lakosság körében,
  • túlzott cukorbevitel a teljes lakosság körében.

Mert ezeknek mondjuk értelme is lenne, ráadásul hasznos üzenetek. (Nemcsak azért, mert én mondtam, hanem azért, mert vizsgálatok bizonyítják az egyes tételekről, hogy tartós egészségkárosodást okozhatnak.)

Ellenben a kólás plakátok, az érzékenyítés, a tolerancia és egymás kölcsönös tisztelete valahogy nemhogy nem jelent káros hatást és fenyegetést, de még hasznos is. Mert ha mondjuk a gyerekeink megértik, hogy nem a szexuális beállítódásunk, vagy a nemi identitásunk tesz minket jó vagy rossz emberré (és nem is a politikai nézeteink egy bizonyos intervallumon belül), akkor a világ is egy jobb hellyé válhatna.

Ha valamit bojkottálnék, akkor azt sokkal inkább valamilyen tudományos kutatás alapján alátámasztott tézissel igazolnám, vagy ha már személyes meggyőződésből teszem, akkor nem használnám ki a befolyásomat. De egy politikus befolyással bír és az bizony felelősség. (Hát igen, ez megérne egy misét.)

... apropó, mise!

Na és akkor jön az egyház, mert hogy is maradhatna ki az egyház egy jó kis buzizásból. Végre itt a remek lehetőség, hogy tovább hergeljük az amúgy épp nyaraláson hedonistáskodó híveinket. A Hit Gyülekezetének válasza pedig szerintem zseniális. Mondjuk ugyanezen az oldalon lehet támadni a botmixert, az ikeát, de találtam olyan petíciót is, amely a DC egyik képregényének visszavonását sürgeti. Szóval ha minden hülyeségre lehet aláírást gyűjteni, akkor majd pont egy olyan fontos kérdésben maradna el a tömeghergelés, mint a homofóbia? Ugyanmár!

Védjük meg együtt a gyermekeinket!

Mert bizony, mint ahogy már említettem is, gyermekkel bármit IS el lehet adni. Tehát a homofóbiát is. Mondhatjuk azt, hogy a meleg párok ábrázolása bekavar a gyerekek világképébe, ám ez sajnos nem igaz. Ahogy az is hatalmas kamu, hogy az azonos nemű szülők gyermekei automatikusan homoszexuálisok lesznek. Ennek ellenére, ha egy olyan országban vagy politikus, ahol a lakosság nagy része nemhogy angolul, de még magyarul is alig tud olvasni, bármilyen egyszerű uszító üzenetet eladhatsz és ha esetleg nem menne elég jól a szekér, gyorsan mellé is rakhatsz néhány gyereket, vagy gyerekekre vonatkozó frázist.

Ám azzal takarózni, hogy ezek a plakátok a gyerekeknek ártanak, elég álszent dolog. Mert a gyerekeket ugyanúgy nem zavarja a homoszexualitás, mint a bőrszín, mivel az ezzel kapcsolatos előítéletek a társadalom szövetébe és nem a génekbe vannak ágyazva.

Az pedig nem gyermekvédelem, hogy elzárjuk előlük a világot. Az nem szolgálja a gyermek érdekét (márpedig a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a vele kapcsolatban hozott intézkedések a legjobb érdekét szolgálják), ha letakarjuk a szemét, befogjuk a fülét és betömjük a száját. Fel sem érem ésszel, hogy írhat valaki 2019-ben arról, hogy a gyerek megrontásával egyenlő az, ha egy plakáton a #loveislove hashtag szerepel. Vésey Kovács Lászlónak azonban sikerült. Sikerült leírnia, a maga igényes stílusában, hogy a gyermekek megrontásáról van szó akkor, amikor az utcán szembejön egy boldog, esetleg azonos nemű személyeket bemutató plakát. Ami ráadásul a hashtag történetének ismerete nélkül szerintem kimondottan nehezen vezethető el a valódi üzenethez és önmagában, a képi világ csak a kólafogyasztással járó boldogságot sugallja. Mondjuk ugyanebben a cikkben szerepel egy hasonlat a kerekesszékes lakosságra vonatkozóan, amellyel kapcsolatban olyan mérhetetlen szégyenérzetet érzek a szerző helyett is, hogy egyelőre nem igazán tudom szavakba foglalni. (Ha sikerül, majd lehet, hogy frissítem vele a posztot...)

Hát, amúgy meg azt nem értem, de tényleg nem értem, hogy ha már úgyis tudjuk hogy mennyire káros is a kóla az egészségre (és a cukrosnál csak a cukormentes változat rosszabb), akkor miért nem azon hőbörögnek nagytudású népnevelőink, hogy ne igyunk annyi szemetet. Jah, tényleg, majdnem elfelejtettem - ezzel nem lehet akkora társadalmi réteget hergelni. Ami szerintem végképp elszomorító, mert az egyéni döntések szintje, vagyis a tudatos és egészséges táplálkozás még mindig nem mozgat meg annyi embert, mint mások bírálata, mások magánéletének firtatása. Ebben bezzeg mintakövetőek vagyunk, kár, hogy nem a környezetvédelemben járnak élen ezek a nagy elérésű közpénzen hízlalt politikusaink.