csibemesék
https://csibemesek.blog.hu/atom
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2021/01/29/hat_amugy_tenyleg
Hát, amúgy... Tényleg?!
2021-01-29T19:44:01+01:00
2021-01-29T19:44:01+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="askjh-0-0">
<blockquote>
<div data-offset-key="askjh-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="askjh-0-0">„A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása”</span></div>
</blockquote>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="8h4k2-0-0">
<div data-offset-key="8h4k2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8h4k2-0-0"><a href="https://telex.hu/belfold/2021/01/29/szexualis-eroszak-bh-kuria-itelet-a-sertett-is-vedje-amit-a-torveny-ved-ellenallasi-kotelezettseg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A telexen megjelent cikkben rengeteg dolog benne van</a>, amit nem akarok elismételni. Mégis, lenne még néhány kérdésem, amit talán érdemes lenne átgondolnunk ezzel kapcsolatban. </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="8pkdi-0-0">
<div data-offset-key="8pkdi-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="8pkdi-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="4qua6-0-0">
<div data-offset-key="4qua6-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="4qua6-0-0"><strong>Tényleg olyan világban szeretnénk nevelni a gyerekeket, ahol ilyen cinikus stílusban kezelünk súlyos bűncselekményeket?</strong> Úgy teszünk, mintha az áldozatok hoznák létre a helyzeteket, amelyekben áldozatokká válnak: a minekmentodázással, a hülyevoltésnemvetteészrezéssel meg a minekvártamegazelsőpofonttal. Nem, nemcsak a bíróságon, hanem itt, Facebook-on, a fodrásznál, az utcán, amikor kibeszéljük az eseteket. Társadalmi szinten vagyunk gusztustalanul cinikusak, mert nincs kultúránk egyébre.</span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="3s96i-0-0">
<div data-offset-key="3s96i-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="3s96i-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="1knfq-0-0">
<div data-offset-key="1knfq-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="1knfq-0-0"><strong>Tényleg meg akarjuk várni, hogy mi legyünk azok, akiket majd szánalommal szemlélnek a házban?</strong> Hogy rajtunk legyen a monokli, hogy minket zárjanak a kazánházba? Tényleg van olyan ember, aki csak akkor fogja érteni, hogy ezzel mi a baj, ha a saját bőrén tapasztalja? Ha a saját érzelmeit facsarja ki egy ilyen eset? Hova a francba sorvadt el belőlünk az empátia és mikor? Sajnáljuk a menhelyi kutyákat, de ha egy fiatal nőt megerőszakolnak bedrogozva, akkor arról meg ő tehet?</span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="2dkss-0-0">
<div data-offset-key="2dkss-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="2dkss-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="brm2-0-0">
<div data-offset-key="brm2-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="brm2-0-0"><strong>Tényleg nem fogunk beleszólni?</strong> Tényleg nem fogunk segíteni? Tényleg elfordulunk? Tényleg? És amikor nekünk lesz szükségünk segítségre, majd akkor is elfogadjuk, hogy senki nem segít, senki nem tépi fel az ajtót, senki nem szól bele, senki nem fut utánuk, senki nem hív rendőrt? Mindent és mindenkit bármiért és mindenért kibeszélünk. Pletykálunk. Tudunk róluk mindent. De amikor kellene, akkor csöndben vagyunk. Akkor magunkra zárjuk az ajtót és azt mondjuk, nem a mi dolgunk. Ami meg valóban nem az, abba lelkesen beleugatunk.</span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="e6h4k-0-0">
<div data-offset-key="e6h4k-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="e6h4k-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="33c10-0-0">
<div data-offset-key="33c10-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="33c10-0-0">Pedig igazából ebbe kellene rohadtul beleugatni. Hogy ezt ne lehessen következmények nélkül ilyen, végtelenül cinikus stílusban leírni. Ez a mondat nem a pestisrácokon jelent meg. Nem-nem. És ez baj. Mert nem vélemény, hanem hivatkozási alap. És baromira nem annak kellene lennie.</span></div>
<div data-offset-key="33c10-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="33c10-0-0"></span></div>
<div data-offset-key="33c10-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="33c10-0-0"><a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/13/maradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Az áldozathibáztatás nem oké</a>. Társadalmi szinten csináljuk, de attól még nem legitim. Itt az ideje, hogy elkezdjünk foglalkozni a kérdéssel, nem jogi szempontból, hanem etikai, erkölcsi és a mindennapi értelemben. <strong>Hogy ne maradjunk olyan gyarlók, mint amilyenek most vagyunk akkor, amikor elfordulunk vagy amikor szó nélkül hagyjuk, hogy ez, a fent idézett pár sor helyet kapjon egy, hivatalos szerv által kiadott dokumentumban.</strong></span></div>
<div data-offset-key="33c10-0-0" class="_1mf _1mj"></div>
<div data-offset-key="33c10-0-0" class="_1mf _1mj"></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="4b721-0-0">
<div data-offset-key="4b721-0-0" class="_1mf _1mj"><span data-offset-key="4b721-0-0"> </span></div>
</div>
<div class="" data-block="true" data-editor="1bsma" data-offset-key="7hlpq-0-0">
<div data-offset-key="7hlpq-0-0" class="_1mf _1mj"></div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fhat_amugy_tenyleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fhat_amugy_tenyleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F29%2Fhat_amugy_tenyleg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... Tényleg?!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2021/01/29/hat_amugy_tenyleg#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/16408590" border="0" /></a><br /></p>
jövő
vélemény
magyarország
szex
randi
áldozat
ribanc
krízis
0
Hát, amúgy... Tényleg?!
Tényleg olyan világban szeretnénk nevelni a gyerekeket, ahol ilyen cinikus stílusban kezelünk súlyos bűncselekményeket?
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2021/01/06/mit_kivan_a_magyar_no_pozitiv_terhessegi_tesztet
Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
2021-01-06T11:02:42+01:00
2021-01-06T11:02:42+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p> <span>A Randivonal plakátkampányára mindenféle ellenérzés és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sikeres: sikeres, mert figyelemfelhívó, elgondolkodtató, meglepő, valamint remekül reflektál az elmúlt időszak eseményeire (és politikai üzeneteire). Az, hogy ez pénzügyileg milyen mutatókat eredményez majd, egyelőre homályos, és az, hogy a „jókívánságban” megfogalmazottak teljesülnek-e, egyelőre a jövő zenéje, a sokk viszont igenis mai.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/cs/csibemesek/image/a5089572e1dab12e4778911e6f8ae008.jpg" /></span></p>
<p><em>A plakátot a Gyermekmentes Övezet FB oldalán online is sikerült meglelnem.</em></p>
<h3><span>De miért?</span></h3>
<p><span>Miért esik rosszul egy ilyen plakát? Miért zavaró látni, hogy egy társkereső ezzel hirdeti magát? Ha most gyorsan végigfuttatunk fejben egy számolást, pillanatok alatt megértjük, hogy sokakat miért zavar az üzenet:</span></p>
<blockquote>
<p><em><span>Ha most megismerkedünk, és még 2021-ben pozitív tesztet akarunk produkálni, alig hat-nyolc hónapunk lesz arra, hogy abszolváljuk a gyerekcsinálást. (Persze, most élek azzal a feltételezéssel, hogy nemcsak tesztelni szeretnének az alanyok, hanem pozitív teszteket szeretnének látni... És szeretném azt is gondolni, hogy a tesztelés ötletét nem azért dobták be a készítők, mert minden hónapra izgulást kívánnak a nőknek az esetleges terhességgel kapcsolatban.)</span></em></p>
</blockquote>
<p><span>Ez persze nem lenne teljesen egyedülálló, de sok szempontból mégis aggályos. Eleve egy ennyire friss kapcsolatban, ahol még a felek is alig ismerik egymást, semmi más nem hiányzik, mint egy csemete, akivel még akkor is nehéz, ha jó és erős a kapcsolat a szülők között, nemhogy akkor, amikor egy kicsit kiszámíthatatlan, kevésbé mély, alig megalapozott.</span></p>
<p><span>Másrészt. Értem én, hogy gyereket lehet házasság nélkül csinálni, de minek? A CSOK évezredében, valamint a babaváró lehetőségével minimum egy polgári szertartást is kellene tartani. Ami persze teljesen hozható, ha nem akarunk nagy lakodalmat, már talán tavasszal is lehet időpontot szerezni. Talán ezzel ki is egészíteném a kampány mögötti támogató felületek tartalmát: hogyan lehet gyorsan, a magyar követelményeknek abszolút megfelelő módon gyermeket vállalni: <strong>heteroszexuális kapcsolatból, házasság utáni szexből, lakáshitellel.</strong></span></p>
<h3><span>Jó-jó, de ez tényleg ilyen egyszerű?</span></h3>
<p><span>Hát, igazából gyereket csinálni tényleg nem atomfizika. Gondolj csak arra az esetre, amikor legutóbb ecsetelte neked egy srác, hogy „igen, majd időben kiveszem”. Vagy, amikor elszakadt az óvszer, elfelejtetted bevenni a tablettát (vagy antibiotikumot szedtél a fogadra), esetleg gondolj a szupertermékeny ismerősödre, aki fogamzásgátlás mellett esett teherbe. Vannak ilyen esetek, de egyre ritkábban. A környezeti hatások ugyanis rengeteget rontottak a lakosság termékenységén és <a href="https://semmelweis.hu/hirek/2014/02/25/ferfimeddoseg-az-eletmod-is-meddove-tehet/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egyre több pár néz szembe meddőségi problémákkal</a>.</span></p>
<p><span>Ez a tény pedig tovább csökkenti azt az időt, amit idén a megismerkedéssel tölthetünk: gyorsan kell tehát dönteni, kivel akarjuk összehozni a trónörököst. Hagyjunk időt a testünknek, hogy felkészüljön, talán célszerű már a regisztrációkor elkezdeni a terhesvitaminok szedését. </span></p>
<p><span>Az ilyen megalapozott és céltudatos döntések pedig minden esetben valódi jóval kecsegtetnek. Hiszen lesz pozitív terhességi teszt, babaváró, GYES, CSOK, GYED meg <span style="text-decoration: line-through;">atipikus foglalkoztatás a gyermeket nevelő édesanyáknak</span>. Meg persze ott lesz egy új élet, akivel öröm lesz minden pillanat: kacag majd, eszik, alszik, gügyög és hamarosan felcseperedik.</span></p>
<h3><span>A porcukron túl</span></h3>
<p><span>Most pedig, hogy sikerült rábeszélnem téged, hogy ideje idén tényleg gyermeket vállalnod, inkább adnék néhány valóban hasznos tanácsot. Igen, egy szingli nő, gyerek nélkül osztja az észt, de legalább ingyen van – az is valami.</span></p>
<p><span>Ne azért vállalj gyereket, mert <em>kell</em>. Ne azért vállalj gyermeket, mert <em>itt az ideje, unatkozol, elakadtál a karrieredben, szembejött az alfa, csak így lesz teljes a család, a szüleid piszkálnak, a tesódnak már van, a barátnőd is babázik.</em> Azért vállalj gyermeket, mert <em>csak</em>. És ezt nem én mondtam, hanem egy nálam sokkal okosabb ember, akinek a tanácsait tényleg érdemes lehet megfogadni: olvass Popper Pétert a témában.</span></p>
<p><span>És ha már úton a csemete (és most nem abból indulok ki, hogy a fentiek győztek meg, sokkal inkább abból, hogy felelősen döntöttetek így a partnereddel), olvassatok sok Vekerdy-t. Nemcsak a születendő gyermeknek, hanem nektek is jót fog tenni.</span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span>Pozitív tesztek helyett pedig sok pozitív, boldog pillanatot kívánok, akár a barátaiddal, akár a pároddal, akár a gyermekeddel töltöd majd az időd! </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F06%2Fmit_kivan_a_magyar_no_pozitiv_terhessegi_tesztet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F06%2Fmit_kivan_a_magyar_no_pozitiv_terhessegi_tesztet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2021%2F01%2F06%2Fmit_kivan_a_magyar_no_pozitiv_terhessegi_tesztet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2021/01/06/mit_kivan_a_magyar_no_pozitiv_terhessegi_tesztet#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/16374022" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
szerelem
randi
gyerekvállalás
elsőrandi
0
Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
Ha most megismerkedünk, pár hónapunk lesz összehozni a babát...
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://m.blog.hu/cs/csibemesek/image/a5089572e1dab12e4778911e6f8ae008.jpg
https://csibemesek.blog.hu/2020/05/22/tindertojas_ezerarcu_szexjatszmaink
Tindertojás: ezerarcú szexjátszmáink.
2020-05-22T13:52:44+02:00
2020-05-22T13:52:44+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Ha vannak kimeríthetetlen témák, a tinderen kívül persze, akkor a szex biztos előkelő helyet kapna a listán. Nyilván sokan azt vallják, hogy ezt jobb csinálni, mint beszélni róla, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyílt kommunikáció nélkül az egész semmit sem ér. Már csak azért sem, mert megfelelő kifejezések nélkül olyan játszmatárat nyithat meg, ami bár kezdetben szórakoztató és nyereséges lehet a résztvevőknek, idővel átcsúszhat egy olyan mederbe, amely semmi jóhoz nem vezet.</p>
<p>Természetesen most nem azokról a játszmákról lesz szó, amelyek a párok kölcsönös beleegyezésével zajlanak. Nézzünk inkább néhány olyat, amelyet nem mondunk ki, csak úgy vannak. (A válogatás, saját, szubjektív véleményt és élményeket tükröz. Ha ennél tudományosabb munkát olvasnál a témában, szeretettel ajánlom Eric Berne munkásságát, aki nemcsak szexuális játszmákat dolgozott fel műveiben, hanem az élet számos területén zajlókat.)</p>
<h3><strong>1. ... ha tényleg szeretsz.</strong></h3>
<p><em>Ha tényleg szeretsz, akkor így, meg így fogunk szexelni. Nem fog fájni, megígérem és nincs mitől félned. Bízz bennem! Nagyon fontos a bizalom, ezt te is tudod. Bíznod kell bennem, hidd el, jót akarok neked. Most még nem akarod, de kipróbáljuk és imádni fogod. Hidd el. Ha szeretsz, hiszel nekem.</em></p>
<p>A szexbe gyakorlatilag bármi belefér. Kezdve a különböző testnyílások izgalmas kihasználásától, az eszközhasználaton át a szerepvállalásig. <strong>Egyetlen egy dolognak mégsem kellene meghatározónak lennie: az érzelmi zsarolásnak.</strong> A <em>ha szeretsz, akkor</em> típusú erőszak szinte láthatatlan. Aki elszenvedi, gyakran maga sem jön rá arra, hogy amibe belemegy, az nem a saját akarata. Épp ezért<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/13/maradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> iszonyatosan nehéz a szexuális kizsákmányolást észrevenni és bizonyítani</a>. Mert simán lehet, hogy akkor igent mondott az alany, de mégsem érezte magáénak a megélt pillanatokat.</p>
<p>Rádöbbenni, hogy nenmcsak érzelmileg, hanem szexuálisan is kizsákmányolnak, nem is olyan könnyű. Mert a szeretett másikról nem is feltételezzük, hogy ilyen szándékkal erőltet ránk valamit. Sőt, sokszor a szeretett másik sincs tisztában azzal, hogy az, amit csinál, érzelmi zsarolás. Ennek oka számos tényező lehet, azonban a magatartást ezek egyike sem legitimálja. </p>
<p>A beleegyezés, nemcsak egy egyszerű igen kimondása. Felelősségvállalás és fontos, hogy ne olyan érzelmi hatások erőltessék ki a szót az ajkakon, amelyek egyenlőtlen helyzetet teremtenek. A szex nem eszköz egy kapcsolat fenntartására, nem módszer egy párkapcsolat kiépítésére. Csodálatos dolog, de ahhoz, hogy fájdalommentes legyen (lelkileg, mert testileg preferenciafüggő), tisztában kell lennünk a szándékokkal.</p>
<h3><strong>2. nekem ez fontos, neked miért nem?</strong></h3>
<p><em>Nem tudok nyugodt lenni, ha nem szexelünk. Nem bírom ki, egyszerűen szétfeszülök belül. Nem akarlak bántani, de nem normális, hogy nem szexelünk. Ki fogod bírni, semmi bajod nem lesz és mi az, hogy nem kívánsz? Már nem tetszem? Mi van veled? Mással kefélsz?</em></p>
<p>A szex teljesen más szerepet tölthet be az egyes emberek életében, sőt, időszakosan meg is változhat. Hogy saját példával éljek, szerethetem akármennyire is a szexet, azokban a hetekben, hónapokban, amikor depressziós voltam, szinte gondolni sem tudtam rá. A testiség, mint olyan, szinte teljesen eltávolodik tőlem olyankor. És megkockáztatom, vagyunk még így ezzel páran. Mégis, talán jellemzőbb az, hogy eltér a felek mennyiségi igénye. Amelyre szerintem megoldás a konszenzus, az őszinteség, már az ismerkedési fázis elején, illetve egymás határainak tisztelete is.</p>
<p>Ha a szex bármelyik fél számára kényszerré válik, kötelező kvóta letudásának, akkor pont a lényege vész el: a felszabadulás, amit adhat. Örömöt lelni a szexben nem lehet, ha kényszerűen történik. Így sem az elszenvedő, sem az erőszakoló nem fogja magát valójában jól érezni, inkább olyan függő viszonyban léteznek, ami alapvetően egy torz játszmára épít. <strong>Ráadásul remekül sakkban lehet tartani valakit a puncijánál/farkánál fogva, szinte úgy, hogy észre sem veszi.</strong></p>
<h3><strong>3. inkább szexeljünk!</strong></h3>
<p><em>Próbállak megérteni, de nem lehetne, hogy ezt máskor beszéljük meg? Most inkább bújj ide, gyere közelebb. Inkább szerelmeskedjünk...</em></p>
<p>Miért ne lehetne a szex egy remek pótcselekvés? Viták és veszekedések helyett vagy ahelyett, hogy, ami tényleg fontos, azt megbeszéljük?</p>
<p>Ultimét megoldás a szex bármely vitás helyzet eldöntésére. Remek feszültségoldó, utána garantált lazulás várható. Csak épp megoldás nem. Ha tényleg van mint vitatkozni, vagyis nem egy oktalan veszekedési loop-ot szakít meg a két fél, akkor a világon semmi értelme nincs szexszel elütni az időt. Vagyis van, nyilván lehet jó is, de hosszútávon nem fenntartható. A megoldás talán nem is feltétlenül a szex elutasítása ilyen helyzetben, de a sértettség és a megbántottság kifejezése nélkül csak puha meleg takaró az egész, ami alatt remekül megrohadnak a problémák és felszakadnak a gennyes sebek is előbb vagy utóbb.</p>
<p>Ha sokat szexelnek, akkor lehet, hogy csak utóbb.</p>
<p> </p>
<p>És biztos van még ezer meg ezer hasonló játszma. Játszmák, amiket nők és játszmák, amiket férfiak kezdeményeznek, meg olyanok is, amelyeket a bennük élő gyermek gerjeszt. Azonban, ahogy a játszmák általában, ezek mind valami elfedését szolgálják, valami őszintébb, tisztább élményét. S bár a szex vitathatatlanul fantasztikus dolog, ahhoz, hogy minkét félnek jó élmény legyen, le kell vetkőznünk a mintáinkat és sémáinkat, illetve őszintén kell kommunikálnunk az igényeinket. Ez pedig már nem is olyan könnyű, pedig ugyanolyan fontos, mint a védekezés - mert nemcsak a testi, hanem a lelki határainkat is tiszteletben kell tartatnunk és tartanunk.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F05%2F22%2Ftindertojas_ezerarcu_szexjatszmaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F05%2F22%2Ftindertojas_ezerarcu_szexjatszmaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F05%2F22%2Ftindertojas_ezerarcu_szexjatszmaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tindertojás: ezerarcú szexjátszmáink."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/05/22/tindertojas_ezerarcu_szexjatszmaink#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15712270" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
szex
erőszak
szerelem
pszichológia
randi
játszmák
tinder
tindertojás
0
2020-06-11 17:50:22
Tindertojás: ezerarcú szexjátszmáink.
Játszmák, amiket nők és amiket férfiak kezdeményeznek, meg olyanok is, amelyeket a bennük élő gyermek gerjeszt.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/04/21/jol_l_enni_az_eveszavar_nem_az_akarat_hanem_az_elme_jateka
Jól (l)enni: Az evészavar nem az akarat, hanem az elme játéka
2020-04-21T17:55:51+02:00
2020-04-21T17:55:51+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Bár sokan megpróbálnak úgy tenni, mintha az étkezési és testképzavarok nem lennének valódi problémák, a szakemberek és a kutatók is ezzel ellentétes véleményeknek, illetve eredményeknek adnak hangot. Az csak egy dolog, hogy az étkezési zavarokról évtizedek óta úgy beszélünk, mint pszichiátriai betegségekről, ma már szerencsére a kevésbé súlyos (tehát nem életveszélyes) változatokat is számon tartjuk. Az evészavar tehát nem valami misztikus (gyermekkorból vagy a tudatalattiból eredő) akaratgyengeség, hanem egy valódi pszichés zavar, mely megfelelő kezelés nélkül súlyos szövődményeket okozhat. Igaz ez nemcsak a testi elváltozásokra, hanem a személyiség darabokra hullására is.</p>
<h3><strong>Fogyni mindenáron</strong></h3>
<p>Azt gyakorló nőként megtanultam az elmúlt három évtizedben, hogy ha valamire rá van állva a reklám- és divatipar, az pont a női test. Egyrészt, csöcsökkel és seggekkel gyakorlatilag bármit el lehet adni, másrészt iszonyatos pénzt lehet szakítani egy bátor ígérettel, amely fogyással, alakformálással, csábítással, a vonzalom növelésével kapcsolatos. És hát mit akar a nő? Fogyni. És mit akar még? Enni. És mikor akarja mindezt? Most. Szóval fogyitabletta, expressz diéta, soviniszta önimádó ripacs "edző", alakformáló bugyi, online (vagy TV-) torna... Napestig sorolhatnám. Bármi, ami azt ígéri, hogy a testem, ha nem is tökéletes, de szebb, formásabb, jobb lesz és a párom imádni fog.</p>
<p>Abba a vitába most (sem) szeretnék belemenni, hogy a kövér test is lehet-e vonzó, mert ez ízlés kérdése. Az egészségtelen súlyfelesleg nem esztétikai, hanem egészségügyi szempontból problémás szerintem, ettől függetlenül mindenki szabad akarattal kell, hogy rendelkezzen a saját teste karabantartásának kérdésében. Ideje elfelejtenünk az "ideális testsúly", az "álomalak" és a "megfelelő test" kifejezéseket. Mert ezek többnyire szűk rétegek számára elérhetők, ugyanúgy, ahogy a 34-es konfekció.</p>
<blockquote>
<p>Ha nem várjuk el, hogy minden nőnek 38-as, minden férfinek pedig 43-as lába legyen, akkor hogy várhatjuk el, hogy mindenki ugyanúgy nézzen ki?</p>
</blockquote>
<p>Az pedig, hogy ezt sulykoljuk egymásba, felnőttekbe gyerekekbe és kamaszokba, megágyazunk a valódi problémáknak.</p>
<h3><strong>Csak zabál, zabál és zabál</strong></h3>
<p>Amikor valaki egészséges pszichés szerekezettel, megfelelő stressztűrő képességgel és adekvát megküzdési stratégiákkal rendelkezik, nem valószínű, hogy nassolásba menekül egy váratlan és kellemetlen esemény hatására. De ha valaki nem rendelkezik a felsoroltakkal, esetleg otthon is azt a példát látta, hogy a szülők esznek, amikor idegesek, akkor előszeretettel kezd el a hűtőben kotorászni, ha megtudja, hogy előrehozták egy vizsgáját, vagy valamilyen igazságtalan helyzetbe került. Önmagában az, hogy a csoki felé fordulunk egy-egy alkalommal, még egyáltalán nem kóros. Azonban tökéletes ellentmondásban áll a média által sugallt képpel: amelyben mindeki tökéletesen boldog, nem irigy, nem akad fenn semmin, mindent mosolyogva kezel. - Én meg ülök könyékig a csokifagyiban, mert kidobott a csávóm.</p>
<blockquote>
<p>Ha pedig esetleg nem tudok jobb megküzdést fejleszteni ennél, akkor egyre többet találom magam a fagyisdobozban vagy a nutellásüvegben. És máris megtanulom, hogy az étel segít, de közben elképesztően fájdalmas önellentmondásba kerülök: én nem ezt akarom csinálni, mégis ezt teszem.</p>
</blockquote>
<p>Az étkezési zavar mégis sokkal több ennél. Mert a fenti sztorit folytatva frankón el lehet hízni, de van visszaút belőle. Az igazán nagy baj akkor kezdődik (és a diagnosztika is húz itt egy határt), amikor a személy életminősége az evéssel való kapcsolata miatt elkezd romlani, társas kapcsolatai megváltoznak, esetleg életveszélybe sodorja magát azzal, hogy olyan étkezési magatartásokat folytat, amelyek károsíthatják a szerveit (ilyen lehet a purgálás, vagy a koplalás is). Innen pedig már nagyon nehéz (egyedül) visszajönni. Az meg pláne nem segít, hogy bélyeget tapasztunk az evészavaros személyekre, akaratgyengének titulálva őket.</p>
<h3><strong>Te látod, de én nem</strong></h3>
<p>Nekem is évekbe tellett felfognom, hogy nem normális az ételhez való hozzáállásom és lehet másképp is csinálni. Nem muszáj azt a mintát követnem, amit a környezetemben láttam: nem kell fogyitablettát szednem, fogyókúráznom és nem kell ennem, amikor nem vagyok éhes vagy akkor sem, amikor ideges vagyok. Ugyanígy, nem kell zabálnom, amikor valami bánt, amikor félek vagy amikor nem tudok kimondani egy érzést vagy gondolatot. És pláne nem kell hánynom, amikor mindezt megbánom, vagy amikor egy falatot is eszem a nap folyamán. Ez persze elsőre banálisan hangzik, de <strong>amikor étkezési zavarról beszélek, akkor erről beszélek: a kilátástalanságról és a belátás tökéletes hiányáról, arról, hogy az élet minden területén átveszi a hatalmat az étel, nem enged és kifacsarja a személyiséget.</strong></p>
<p>Ezért a lehető leghatározottabban merem és tudom állítani, hogy nem akaratgyengeségről van szó, hanem betegségről.</p>
<blockquote>
<p>Hiába mondjuk azt egy anorexiás lánynak, hogy már pont elég sovány, el kell hinnünk, ő nem így látja magát. Sőt, ha folytatjuk az alakjára tett megjegyzéseket (esetleg csúfoljuk), még mélyebre taszítjuk őt a szakadékba.</p>
</blockquote>
<p>Fontos lenne elfogadnunk, hogy ezek a problémák léteznek és az ebben szenvedőket nem szabad elítélnünk.</p>
<p>De persze nem az a közös nevező, hogy az étkezési zavar létezik. Én is előbb fordultam pszichiáterhez azért, mert pánikrohamaim voltak, mint azért, mert naponta 4-5-ször meghánytattam magam. És az sem tántorított el ettől, hogy kollégiumban laktam, hogy dolgozni jártam nyáron vagy, hogy az idők során egy középsúlyos bélgyulladást is összehoztam. Egyszerűen nem tudtam kiszabadulni az ördögi körből és folyamatosan azt gondoltam magamról, hogy nincs akaratom, gyenge vagyok és olyan, hogy étkezési zavar egyszerűen nem létezik. (Hozzáteszem, a depresszióról is ezt gondoltam, és lám, azt is igen közelről meg kellett tapasztalnom.)</p>
<h3>Arccal előre</h3>
<p>A kiút nem egyértelmű és nem is nyílegyenes. Évekig tartott, mire megtanultam máshogy viselni a stresszt, megdolgoztam az érzéseim és terápiába tudtam vinni az összes olyan problémám, ami így vagy úgy, de a bulimiához vezetett. Közben pedig sokat gondoltam arra, hogy vajon miért történik ez velem, miért pont én - a szokásos felelősséghárító szlogenek.</p>
<p>Rengeteg tényező van, ami befolyásolhatja az étkezési zavarok kialakulását. Lehetnek ezek minták, stresszhelyzetek, a média hatása vagy csak egyetlen személyé. Azt gondolom, hogy a gyógyulásomban hatalmas szerepe volt annak, hogy tanultam a problémáról, kívülről tekintettem rá és igyekeztem úgy megvizsgálni a helyzetem, mintha mikroszkóp alá tehetném az egészet. Ehhez persze szakértői segítség kellett. Azonban az étkezési zavarok kezelése, terápiája, sőt még a diagnosztikája sem egy kőbe vésett valami (valószínűleg soha nem is lesz az). Épp ezért, az első adandó alkalommal eldöntöttem, hogy ezzel fogok foglalkozni az egyetemen, (hogy ennek van-e öngyógyító jelentősége, az egy külön sztori, de valószínűleg igen). </p>
<p>Személyes érintettségemen túl úgy érzem, némi felelősséggel is tartozom azért, hogy az emlegetett problémákat ne a szőnyeg alá söpörjük, hanem értelmes párbeszéd keretében tárgyaljuk. (Tudom, hogy a blog nem ilyen műfaj, de véleményed és állaspontod a komment szekcióban bátran megfogalmazhatod.) Ezért az írásaimmal és az egyetemi dolgozataim eredményeinek közlésével is igyekszem közérthetővé tenni mindazt, ami praktikusan fontos lehet az étkezési zavarok témájából. Azonban ahhoz, hogy összefüggéseket vizsgálhassak, még nekem is segítségre van szükségem. Ha szívesen részt vennél anonim kutatásomban, <a href="https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScpFpcaq2jMayDczVVlvSeK9PoNduTeir2K3DgNRC_aT6uXwA/viewform?usp=sf_link" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a linken található kérdőív</a> kitöltésével nagyon sokat segíthetsz abban, hogy egy új aspektusból vizsgáljam a problémát. Az eredményeket pedig - ha igény van rá - örömmel megosztom itt is.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fjol_l_enni_az_eveszavar_nem_az_akarat_hanem_az_elme_jateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fjol_l_enni_az_eveszavar_nem_az_akarat_hanem_az_elme_jateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F21%2Fjol_l_enni_az_eveszavar_nem_az_akarat_hanem_az_elme_jateka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Jól (l)enni: Az evészavar nem az akarat, hanem az elme játéka"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/04/21/jol_l_enni_az_eveszavar_nem_az_akarat_hanem_az_elme_jateka#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15625772" border="0" /></a><br /></p>
testkép
egyetem
anorexia
pszichológia
bulimia
bölcsész
étkezési_zavar
KRE
mérnökbölcsész
mérnökbőlbölcsész
mernokbolcsesz
GPK-BTK
bipolka
0
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/04/10/hat_amugy_kit_erdekel_tobb_tizezer_gyerek
Hát, amúgy... kit érdekel több tízezer gyerek?
2020-04-10T11:00:39+02:00
2020-04-10T11:00:39+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Hatosztályos gimibe jártam. Nem valami elit versenyistálóba, de azért azok, akik tudtak és akartak tanulni, azokat hagyták és támogatták az intézményben. Épp ezért egy barátnőmmel lehetőségünk volt már tizedikesként előrehozott érettségit tenni olaszból. Emlékszem, rettentő para volt részt veni a <em>nagyok</em> megmérettetésén, ott ülni a tizenkettedikesek között és töltögetni a feladatlapot. Aztán a szóbelin minket előre vettek, így nem hallottuk a nagyokat, de így is emlékszem arra, hogy milyen feszültek és idegesek voltak - ők voltak az első új rendszerben felvételiző évfolyam. Kérdőjelek voltak a fejek felett, szinte látni lehetett azt a rengeteg kételyt, ami bennük dolgozott.</p>
<p>Egy évvel később nyelvvizsgát is szereztem a nyelvből, tudtam, hogy ez a papír <em>elengedhetetlen</em> lesz majd később ahhoz, hogy diplomát szerezzek. Márpedig én totyogó korom óta azt hallgattam otthon, hogy diplomát kell szerezni azért, hogy biztos megélhetésem és biztonságos életem legyen. Utána pedig jött az érettségi, egy évre rá meg egy kiegészítő vizsga a párhuzamos képzésre történő felvételihez. Szóval gyakorlatilag az érettségizés minden fajtáját kipróbáltam a szintemelőn kívül.</p>
<p>Azokat is, amelyeket <a href="https://mandiner.hu/cikk/20200409_nem_lesznek_szobeli_erettsegik" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a tegnap javasoltak értelmében</a> az oktatásért felelős vezetők idén be szeretnének fagyasztani. Így az előrehozott érettségiket és a szintemelő vizsgákat. Mintha egy tizedikes gyermek, várhatóan egész éves készülése (vagy évek óta tartó készülése) nem érne annyit, mint egy tizenkettedikesé. Mintha az, hogy valaki most plusz egy tárgyból érettségizne, nem lehetne olyan fontos, mint az, aki most érettségizik először. Nonszensz.</p>
<p>Mindezt a járványra hivatkozva, az érettségik hivatalos kezdődátuma előtt kevesebb, mint egy hónappal <strong>javaslatként</strong> tálalják. Tehát ez nem egy végleges döntés, azonban széttett kézzel állnak a pódiumon a tisztelt vezetők, összekapkkodott javaslatcsomagjuk fölött és képesek kinyögni azt, hogy majd kicsit több, mint két héttel az érettségik előtt elmondjuk, hogy hogyan is lesz majd ez az egész. Közel százezer érintett (és a szülei) pedig gyakorlatilag le vannak szarva - hiszen most sokkal fontosabb, hogy megvédjük az országot a vírustól.</p>
<p>Aminek egyébként igen parádésan ellentmond a javaslat másik fele: miszerint <a href="https://index.hu/belfold/2020/04/09/operativ_torzs_maruzsa_diploma_nyelvvizsga/?fbclid=IwAR05cYE99QdsPnAK66GyuEi_TM1VWI766ACiwWCo5r2QFebIixt48d_BuHU" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a szóbeli érettségiket eltörlik</a> és csak az írásbeli forduló kerül megtartásra. Igen, a tananyag azon felét óhajtják idén számonkérni a gyerekektől, amelyre az oktatási rendszer nem tudja őket felkészíteni. Ugyanis az iskolában hosszú éveken át a lexikális tudás, az évszámok, a tételek tartalma volt téma, most pedig a <em>kompetencaalapú</em> írásbeliken lesz a sor. Azon, amely abszolút nem rugalmas. És ezzel kapcsolatban egyáltalán nem hangzik hirtelen veszéylesnek, hogy ennyi gyereket termekbe tereljenek (ugyebár innen sincs betegszabadság...) és összezárjanak 3-4 órára. Ennek járványügyi kockázata tökéletesen elhanyagolható ahhoz képest, hogy Teams-en, Skype-on, Zoom-on, Discordon vagy bármin lezavarjanak szóbeli vizsgákat, esetleg online kitöltést biztosítsanak. Az érettségi tehát újabb szintre lépett a <a href="https://hvg.hu/elet/20200410_erettsegi_botrany_tortenet" target="_blank" rel="noopener noreferrer">rugalmatlansági és igazságtalansági létrán</a>.</p>
<p>Persze értem én, a gyerekekben <strong>nem lehet megbízni</strong>. Nem bizony, ők biztos puskázni fognak, jó esetben a szüleik fognak segíteni, ha otthon kell érettségizniük. Így inkább utazzanak és dolgozzanak ott előttünk. <strong>Ha látjuk őket, akkor biztos nem csalnak.</strong></p>
<p><em>Igazából itt most behoznám azt a nézőpontot, hogy hazánkban eleve óriási problémának érzem, hogy nem bízunk egymásban. Hogy a tanár nem bízik a gyermekben, a szülő nem bízik a tanárban, <a href="https://www.instagram.com/p/B-wBmgtBP2A/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a gyerek meg nem hisz abban, hogy az oktatás érte lenne</a>. Ugyanígy az alkalmazottban sem bízik a főnöke (tisztelet a kivételnek). Csak az a munka van elvégezve, amit előttem csinál meg, csak az a jó dolgozat, amit előttem ír meg a gyerek. És ez végtelenül szomorú - most pedig, a kialakult helyzet miatt, egyenesen katasztrófát jelent.<strong></strong></em></p>
<p>Hiszen hány olyan gyermek van, akinek a szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége között szakadéknyi különbség van (és hány ilyen felnőttet is ismerünk, aki lenyűgöző írásban, de szóban nem erős, vagy fordítva). Nem vagyunk egyformák, ezért elfogadhatatlannak tartom, hogy az eleve uniformizált iskolarendszerben gyötört gyerekeket most az uniformizált éretségin próbáljuk meg méricskélni. </p>
<p>Mindezt pedig egy eleve paprikás közhangulatban csináljuk. A gyerekek, a tanárok és a szülők is kínlódnak az online oktatási rendszerrel, amely <a href="https://hintalovon.hu/hu/cikk/allasfoglalasunk-tantermen-kivuli-oktatas-videos-szamonkeresi-modjaval-kapcsolatban" target="_blank" rel="noopener noreferrer">rengeteg jogi kételyt hozott fel</a>, ráadásul a döcögős indulás első 1-2 hetében a kommunikáltakkal ellentétben szarul működött. Most sem sokkal jobb, mert a gyerekeket (és a tanárokat is) megterheli a platformok váltogatása, a következetlenség, az eszközök hiánya, illetve azok ismeretlensége. Egy eleve elhanyagolt és züllesztett oktatási rendszernek kellett szembenéznie az online átállással, ahogy egy eleve rémesen működő egészségügynek a járvánnyal. Persze azok, akik részt vesznek jelenleg az oktatásban, próbálják kivenni a részüket a szervezésből és igyekeznek minél jobban csinálni (bár több tanár esetében nem érzem az igyekezetet, de megelőlegezem a szándékot) és a gyerekek jelentős része is próbál túllendülni az alulmotiváltságán. Tőlük várjuk most el, hogy nyeljenek le egy varangyot. </p>
<p>Azt pedig, hogy ezek a gyerekek ugyanúgy félnek a vírustól, teljesen elfelejtettük. Ezek a gyerekek most <a href="https://24.hu/kozelet/2020/04/08/koronavirus-erettsegi-idopont-lebonyolitas-vegzos-kozepiskolasok/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">életük meghatározó eseményét </a>úgy lesznek kénytelenek átélni, hogy félnek. Lehet, hogy eltérő mértékben, de az a pánikhangulat, amit <strong>mi felnőttek</strong> létrehoztunk, rájuk is hat és néha észre sem vesszük, hogy mennyire káros. A vizsgadrukkról pedig most külön nem is szólnék, vagy arról, milyen lesz majd úgy bevonulni a termekbe, hogy a régen látott osztálytársakat és barátokat nem szabad megölelni. Gondoljunk bele, felnőttként milyen nehéz, és a csapból is az folyik, legyünk türelmesek magunkkal. <strong>A gyerekekkel ki lesz türelmes?</strong> A jövő szakembereinek ki ad most időt és lelki támogatást? </p>
<p>És ezért tenném fel a kérdést: Tényleg nem érdekel senkit ez több tízezer gyermek? Nem érzünk felelősséget azért, hogy fel sem merült, hogy megkérdezzék őket arról hivatalos úton, valódi súllyal, hogy ők hogy vannak a dologgal? Én sem hinném, ha nem magam hallottam volna, hogy felnőtt emberek, akár a lélekkel foglalkozó "szakemberek" is ki merik jelenteni: <em>a serdülők nem tudják mit akarnak és mi jó nekik</em>. Csak hát, ennyivel a szőnyeg alá söpörni az érintettek véleményét, több, mint bunkóság. Ha a munkahelyen derülne ki, két héttel a megbeszélt éves értekezlet előtt, hogy az eddig kommunikáltakkal ellentétben inkább másból lenne a konferencia, készüljünk fel tehát minden egyéb munkahelyi teendőnk mellett plsuzban egy tökéletesen új struktúra szerint a feladatra... Nos, lenne felháborodás. Vajon lesz most is, amikor a gyerekekről van szó? Azokról, akiknek egyébként a véleményét nemcsak kéne, hanem figyelembe is kell venni? Mert róluk szól ez az egész, nem hagyhatjuk ki őket belőle!</p>
<p>Az pedig, hogy itt az ideje bíznunk egymásban, tudom, hogy utópia, de olyan szép és olyan kecsegtető és olyan idealisztikus, hogy nem tudom elengedni... Foglalkozzunk ezzel a több tízezer gyerekkel és keressük meg a módját (igen, akár időben pár héttel eltolva, ha kell online, ha kell offline, ha kell segítséggel), hogy méltó módon, <strong>emberhez méltó módon</strong> adhassanak számot a tudásukról. Hiszen eleve egy olyan évfolyamról beszélpünk, amelyet az elmúlt 3-4 évben többször maceráltak reformokkal (kötelező nyelvvizsga, nem kötelező nyelvvizsga, emelt szintű érettségi, stb.). </p>
<p>Erre pedig nem mentség az, hogy helyzet van.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F10%2Fhat_amugy_kit_erdekel_tobb_tizezer_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F10%2Fhat_amugy_kit_erdekel_tobb_tizezer_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F10%2Fhat_amugy_kit_erdekel_tobb_tizezer_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... kit érdekel több tízezer gyerek?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/04/10/hat_amugy_kit_erdekel_tobb_tizezer_gyerek#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15600872" border="0" /></a><br /></p>
oktatás
vélemény
politika
gyerek
tanulás
egyetem
iskola
érettségi
COVID-19
0
Hát, amúgy... kit érdekel több tízezer gyerek?
A gyerekeknek joga van ahhoz, hogy emberhez méltó módon adhassanak számot tudásukról, még a járvány idején is.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/04/02/nem_kerlek_hanem_legyszi_ma_van_az_autizmus_vilagnapja
Nem kérlek, hanem légyszi. - Ma van az autizmus világnapja
2020-04-02T12:12:06+02:00
2020-04-02T12:12:06+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Tartozom egy vallomással: imádok tanulni. Falni az új dolgokat, könyveket olvasni, megtudni olyan információkat a világról, amik addig ismeretlenek voltak számomra. De minden friss ismeret közül a legjobban az emberi sorsok, történetek, tulajdonságok, vélemények és életek érdekelnek. Az, hogy kiben hogyan épül fel a világnak nevezett rendszer, kiben mit mozgatnak meg a világ eseményei és azokat hogyan képezi le. Az ember érdekel, a világkép, ami lakik benne, a nézőpont, az a szemüveg, amit a másik fél vesz fel.</p>
<p>A tanulás után a második nagy szerelmem a tanítás. Nagyon hiányzik már, hogy személyesen lássam a tanítványaimat, azokat a gyerekeket, akikkel együtt oldjuk meg a házikat. Most éppen skype-on vagy discordon, pár hete viszont még együtt, az asztal mellett ülve. Nagyon várom, hogy megint így tegyünk, hogy a közös rítusok megint működjenek az üdvözléstől a <em>nemtudommegcsinálni</em>-n át egészen a <em>jahértem</em>-ig. Mert a tanításban sem a Pitagorasz-tétel és az olasz névelők izgalmasak igazán. Hanem a csillogó szemek a megértés pillanatában, a folyamat, az egyéni módszer, amely beépíti a tananyagot a már megismert rendszerbe és ami sokkalta bonyolultabb, mint bármelyik képlet vagy fizikapélda, amit valaha megoldunk együtt.</p>
<p>A két szenvedély tehát minden megtartott órában összeér. Néha nevetünk, néha morcogunk, de nem árulok el nagy titkot: van, amikor együtt szenvedünk. Mert az iskolarendszer azokat a magántanárokat sem kíméli, akik estébe nyúlóan görnyednek a gyerekekkel együtt a tananyag fölött. Mégsem cserélném el ezt semmire, mármint azokat a pillanatokat, amikor mosoly görbül az arcokra egy-egy feladat megoldása után, az óra végeztével, vagy az áhított jobb jegy megszerzésekor. Ezek azok az apró sikerek, amik, mint a karácsonyi ajándék izgalmas várakozás után megérkeznek és nagyon sokáig örömmel töltenek el.</p>
<p>Aztán, kicsit több, mint fél éve megtudtam, hogy van még ennél több is ebben a kalapban. Lehet még bonyolultabb a kobakban lévő rendszer, lehet még összetettebb a hatványozás és hogy a szavaimra sokkal jobban oda kell figyelnem, mint akkor, amikor csak a káromkodásokat igyekszem mellőzni. </p>
<p>Eddig is úgy gondoltam, hogy minden gyerektől tanulok, azonban szeptemberben egy igen intenzív kurzusra iratkoztam fel. Olyanra, amelyben minden apró részletnek a helyén kell lennie, türelmesebbnek kell lennem, mint valaha bármikor és többet tanulok, mint azelőtt 3 egyetemi képzésen és az összes közoktatásban töltött évem alatt. Akár egyetlen alkalom során is. </p>
<p>És persze az is lehet, hogy nem bonyolultabb, csak más. Mert az autizmus nem jó vagy rossz dolog, hanem egy számunkra új világnézet, gondolkodásmód és struktúra, amit ha nem ismerünk, nem igazán értünk. Azonban, ha odafordulunk, már nem is olyan idegen, nem is olyan érthetetlen az, hogy miért jobb a "légyszi", mint a "kérlek" és miért barátságosabb az "oké", mint az "érthető". </p>
<p>Hálás vagyok, hogy a tanítványaim - ezek az egytől egyig igazán különleges gyerekek - bizalmat szavaztak nekem. És hálás vagyok azért is, mert tanulhatok tőlük. Azonban ma, szerintem minden joggal, kiemelhetem ezekkel a sorokkal azt a kamaszt, akitől az elmúlt pár hónapban a legeslegtöbbet tanultam. Fantáziáról, problémamegoldásról, a szavak erejéről, érzelemkezelésről, türelemről, álmodozásról, tervezésről és tanulásról. És igen, ő egy kicsit máshogy látja a világot és ez a nézőpont olyan izgalmas és lebilincselő, hogy minden közös óránk teljesen beszippant. Akkor is, amikor szar napom van, akkor is, amikor problémáznak az ügyfeleim és akkor is, amikor depressziós vagyok. </p>
<p>Ez a világnap pedig felhívja a figyelmet azokra, akik valószínűleg nem arra vágynak, hogy a figyelem középpontjában legyenek. Úgyhogy talán elég ha odafordulunk, ha türelmesek vagyunk és ha hagyjuk, hogy elvarázsoljon minket a világ azon kis részlete, amit szívesen megosztanak velünk. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fnem_kerlek_hanem_legyszi_ma_van_az_autizmus_vilagnapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fnem_kerlek_hanem_legyszi_ma_van_az_autizmus_vilagnapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F04%2F02%2Fnem_kerlek_hanem_legyszi_ma_van_az_autizmus_vilagnapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem kérlek, hanem légyszi. - Ma van az autizmus világnapja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/04/02/nem_kerlek_hanem_legyszi_ma_van_az_autizmus_vilagnapja#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15583056" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
tanulás
autizmus
történetek
0
Nem kérlek, hanem légyszi. - Ma van az autizmus világnapja
Ez a világnap pedig felhívja a figyelmet azokra, akik nem arra vágynak, hogy a figyelem középpontjában legyenek.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/03/30/elso_randi_lepcsohaz
Első randi: lépcsőház.
2020-03-30T00:23:25+02:00
2020-03-30T00:23:25+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Sietek, ahogy mindig, rohannom kell. Nem késhetek el - ezt mondogatom magamnak és már szaladok is a fürdőbe, a lábamra már félig felhúzott harisnyában. Megakad a küszöb szélében, felszalad a szem. Bőgni tudnék, ordítani. Fogat mosok, közben egy másik harisnya után kutatok a szekrényben. Találok egyet, végzem a fogmosással, magamra cibálom az akrilt. Ügyelve a mozdulatokra, magamra rántom a ruhát is, amit egy hete választottam erre a napra. Fehete, egy masnival az elején. Rászórom a púdert, nedves kézzel simogatom, hogy ne látszódjon a folt. Kihúzom a szemem, már a rúzsnál tartok, közben felmelegszik a hajvassaló. Tényleg pár perc és kész vagyok.</p>
<p>Kihúzok mindent, lekapcsolom a lámpákat. Nem tudni mikor jövök vissza, ma este, hajnalban, de az is lehet, hogy csak délelőtt. Nem tudhatja előre az ember, hogy alakul egy ilyen éjszaka. 10 perc késésben vagyok, sms-t írok: <em>úton, sietek</em>. És tényleg, nem hazudom legalább. Rágózom, mardos a gyomrom, rettenetesen éhes vagyok, akkorákat kordul, hogy ha nem lenne tömeg, felfigyelnének rá a villamoson. De péntek este van: tömeg és hangzavar.</p>
<p>Leszállok. Nem tudom, merre induljak el, a térképet bámulom a telefonom kijelzőjén. Elfelejtettem a hely nevét, keresen a beszélgetésben, megtalálom, beütöm, útbaigazítom magam és tipegek. Kicsit lecsúszott a harisnyám.</p>
<p>Ott áll. Megismerem, képen már láttam, mosolyog. Nem tudom eldönteni, hogy magasabb, vagy alacsonyabb, mint amit mondott. De szép a mosolya. Szépek a fogai, tetszik a gödröcske a szája mellett az arcán. Nagyon szép ember. Remélem ő is szépnek lát. Odaérek és kezet nyújt, bemutatkozik, a teljes nevét mondja, de nem jegyzem meg, elveszem a tekintetében inkább.</p>
<p>Leülünk, apró, sötétszínű asztalhoz, süppedős fotelbe. Érzem, hogy ebben a székben beleizzadok majd a harisnyámba. Korog egy nagyot a gyomrom, így gyorsan megszólalok, megkérdezem milyen napja volt, az ilyesmit szeretik az emberek - azt gondolom. Elkezdi mesélni. Futni volt ma és tárgyaláson, aztán mesél a munkájáról, ha jól értem, ügyvéd, vagy jogász. Vagy ügyész, nem tudom, mi a különbség, csak mondja. Közben a világoskék szemeivel engem néz, a mellkasomon a masnit, a tetovált madarakat a vállamon. Dől belőle a szó, mintha egy lavina indult volna el a szájából. Drágának tűnik a hely, lesütöm a szemem, úgy nézem az itallapot, félek, nem tudnám kifizetni a fogyasztást, ha itthagyna vele. Nem akarom, hogy itt hagyjon, nemcsak a pénz miatt, hanem a szégyen miatt sem. Félek, hogy nem kellek és ezt nem akarom átélni sem.</p>
<p>Kérdezett valamit, de nem figyeltem. A félelemmel voltam elfoglalva. Mosolygok és arra kérem, ismételje meg a kérdést, mert elvesztem az itallapban a spanyol borok között. Megkérdezi újra, hogy én mivel foglalkozom - közben beugrik, hogy tényleg ezt kérdezte az előbb is. Elmondom neki, hogy fodrász vagyok, nagyon szeretem az embereket hallgatni, miközben a székemben ülnek. Azt mondja, azt hitte, diplomás vagyok én is. - <em>Én is</em>, ez megüti a fülem, majd ránézek a szürke szemeimmel és azt mondom, hogy igaza van, van diplomám. Meglepődik és megkérdezi, miért nem a szakmámban dolgozom. Elmosolyodom, odaér a pincér.</p>
<p>Spanyol bort kérünk, amit ajánlanál - mondja a pincérnek. Már ő is mosolyog, rám pillant és felajánlja, hogy egy könnyű rozét hoz kezdésnek. Látom a szemén, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik ezért vannak itt. Nem térünk vissza a diplomámra többé. Elmeséli, hogy van egy barátja, aki inkább vállalkozó lett, ő sem a szakmájában dolgozik. Inspiráló történet, nekem is teszik. Azt mondja, nekem is ezt kellene. Mondom neki, hogy majd meggondolom. Megérkezik a bor, koccintunk, azt mondja, hogy erre az estére, erre a találkozásra, amely valami igazán jónak a kezdete.</p>
<p>Nagyot nyelek a borból, tényleg finom. Emlékszem, az itallapon több, mint ezer forint volt belőle egy pohárnyi. Vagy talán kétezer. Nem tudom, hogy mennyi pénz van nálam, de szorongok, hogy hogy fizetem majd ki az egésznek a felét, ha végeztünk. Nem akarom, hogy meghívjon és azt sem, hogy itt hagyjon. Megint elkalandozom, de most nem kérdez semmit. Néz rám a kék szemeivel, a testvéréről beszél. A kis unokaöccséről aztán, meg a sógornőjéről, aki aranyásó. Sokszor mondja, hogy igyunk még, újabb pohárral rendel, a harmadik után már vöröset. Iszom vele, tartom a tempót. Nem korog már a gyomrom és érzem, hogy a fejembe szállt az alkohol.</p>
<p>Ittas vagyok, tudom, hogy látszik is. Grissinit hoz a pincér, meg egy üveg vizet, tölt nekem egy vízespohárba, majd bort is, egy öblös talpasba. Rám mosolyog, meg az asztal másik felén ülő kék szempár is rám szegeződik. Olyan vagyok, mint egy párduc a kifutóban. Szenvedek a bezártságtól, mások pedig mosolyogva bámulnak.</p>
<p>Újabb poharak fogynak, elmeséli a volt barátnőjét. Nem is akarok erre figyelni, nem érdekel, hogy mekkora ribanc volt a csaj. Nem érdekel, hogy megcsalta, és az sem, hogy nem volt jó az ágyban. Viszont már tudom, hogy ő is ittas, közben pedig a gátlásait is feloldotta az alkoholban. Az asztal alatt simogatja a térdem én pedig ettől összerezzenek.</p>
<p>Szeretném viszonozni, de lefagyok. Aztán később az asztalon tapogatja a kezemet, próbálja összefűzni az ujjainkat. Beleizzadtam a fotelba, de már egyáltalán nem érdekel. Megkérdezi, hogy messze lakom-e. Elmosolyodom és azt mondom, hogy nem. Kérdezi, hogy akkor miért késtem. Lefagyok. Azt mondja, csak ugratott és szerinte ez teljesen oké. Csodálatosan nézek ki, megérte rám várni. Jól esik a bók, elpirulok. Azt mondja, jár neki egy puszi mostmár, hogy ilyen jól választott bort. Arrébb húzza a széket, egészen közel mellém. A kezét a combomra teszi, övé ez a párduc, de mások még nézhetik. Kék szeme villog, piros már az ő arca is. Iszunk még egy pohárral - már nem számolom mennyi, elengedtem, megadtam magam az estének. A nyakamba bújik, megcsókol, belemarkol a hajamba, húzza, hátra, aztán oldalra, maga felé. Azt kérdezi, hogy szeretem-e így, mert neki ez nagyon jó, reméli, hogy hasonlóan érzek én is. Egy hang sem jön ki a torkomon. Félek.</p>
<p>Rápillantok az órámra, 3 óra telt el, részeg vagyok, forog velem a világ és pisilnem kell. Lehámozom magamról az izzadt tenyerét és kimegyek a mosdóba. Ahogy lecibálom magamról a harisnyám, kiszakad. Felfutott a szál, megállíthatatlan, rántja magával a többit. Leveszem. Kidobom a szemetesbe, úgyis csak beleizzadtam. Legszívesebben megmosnám az arcom a csapnál, de helyette a sminkemet igazgatom a tükörben. Piros az arcom, picit a szemem is, és összevissza áll a hajam.</p>
<p>Kilépek az ajtón, de ő ott áll előtte. Megkérdezi, hogy hiányzott-e, mire ismét lefagyok, de ő csak nevet, hangosan és hatalmasan - tudja, hogy az övé ez a játék, én pedig nem ismerem még a szabályokat sem. Azt mondja, várjam meg itt, aztán menjünk, ideje van. Mintha csak megsejtette volna, hogy én is így érzek, visszamegyek asztalhoz, és kiiszom az összes vizet, ami a poharamban maradt. Nem segít, de legalább nem is ront a helyzeten. Szeretnék elmenekülni, annyira kínos, annyira ijesztő ez az egész.</p>
<p>Érzem a tenyerét a derekamon, int a pincérnek, az pedig biccent: ismerik egymást. Kilépünk az ajtón, hűvös a levegő. Kicsit fázom harisnya nélkül, de legalább józaít a szellő. Magamra terítem a farmerdzsekimet. Maga elé ránt és megcsókol. Szenvedélyesnek szánja, de nekem nem esik jól, úgy érzem, menten megfulladok. Próbálom viszonozni, de egyszerűen nem megy, nem tudok érvényesülni.</p>
<p>Nem enged el. Azt kérdezi, hogy feljöhet-e hozzám. Lefagyok megint, bámulom a szemét, gyönyörű. Kék, mint a naplementében megvilágított égbolt, mégis hamis, tele mázzal, olyannal, amit nem akarok hazavinni. Azt mondja, rendben, akkor én megyek hozzá. Erősen szorítja meg a karom és taxit int a körúton. Visszapillant rám és azt mondja, nem gondolta volna, hogy így végződik az este, mindig ő megy fel a lányokhoz. Mondom neki, hogy pár megálló villamossal. Azt mondja, nem kell. Beülünk egy taxiba, a taxis kérdezi, hova menjünk. Mondja a címet, nem fogom fel, kimegyünk a városból. Megijedek. Esdeklőn ránézek, hogy nekem jó lenne az is, ha hozzám jönne. De nem érdekli. Zord lett hirtelen a tekintete, erősen szorítja a kezem, aztán az ölébe teszi. Azt akarja, hogy simogassam a combját, miközben markolja az enyém. Nem akarom magamon érezni a kezét, ez nekem sok.</p>
<p>Kinézek az ablakon, könnycsepp gördül le az arcomon, amikor elhaladunk az utcám mellett. Behunyom a szemem, elképzelem magam egy kád forró vízben a rémes este után. Megrázom a fejem és felkiáltok, hogy álljunk meg. A taxis megdermedt pillantással néz rám a tükörben, de vezet tovább. Oldalra pillantok és határozottan kimondom újra: meg akarok állni. Nem történik semmi, csak feszülni kezd a csönd. Elkezdek a táskámban kotorászni. 20.000 Ft van nálam. Kiszedem a bankjegyet a pénztárcámból. Kimondom még egyszer: <em>álljunk meg</em>. A taxis indexel jobbra, megkönnyebbülök. Érzem, ahogy a combomba belemar, de nem érdekel. Megkérdezem, mennyi volt a bor, azt mondja, pont elég arra, hogy hazamenjek vele. Mondom olyan nincs, mondja meg, felezzük le a számlát. Azt mondja, ezzel nincs elintézve. Ránézek a taxisra a tükröben, ő a cinkosom, lelassít, a droszton félreállt. Leteszem a húszast az ülésre, nyitom az ajtót. Érzem, ahogy a körmei szántják a húsom, majd erősen visszaránt a ruhámnál fogva. Azt mondja, drágám, ne viccelődj. Imádom,a mikor ezt csinálod, de mostmár menjünk szépen haza.</p>
<p>A taxis bizonytalanná válik, hátrafordul. Nem akarom, hogy a kék szempárba nézzen, mert akkor őt is hipnotizálja és továbbindulunk. Hangosan kimondom, artikuláltan, hogy én most kiszállok, ők menjenek nyugodtan tovább. Közelebb csúsztatom a pénzt és megkérem, hogy vegye le rólam a kezét. Az ajtót kitárom. </p>
<p>Látom, hogy dühös, azt mondja, velem tart. Mondom, hogy nem kell, de erősködik. A taxis is bosszússá válik. Azt mondja drága az ideje. A kék szempár is oldalra fordul, a húszast előre dobja a taxisnak összegyűrve, morog valamit, majd kiszáll. Én bevágnám az ajtót és elmenekülnék, de mire észbe kapok már egy erős kar kihúz a kocsiból.</p>
<p>Azt mondja, hogy akkor menjünk hozzám. Mondom neki, hogy én egyedül akarok hazamenni. Azt mondja elkísér, ne féljek tőle. De félek, mégsem merem megmondani neki.</p>
<p>Gyalog is csak 10 perc. Mégis, óráknak hat, ahogy a derekamat markolja, időnként a hajamba szuszog és folyamatosan bámul. Megállunk a kapu előtt. Azt mondja, mehetünk. Mondom csak én megyek. Üssem a kódot, parancsol rám. Emelem a kezem, kijön valaki, átadja az ajtót, belépek. A lifthez megyek, tudom, hogy követ. Mondom neki, kamera van a lépcsőházban. Menjen innen. Azt mondja velem jön, én is ezt akarom, ő érzi.</p>
<p>Beszáll mellém a liftbe, nagyon félek. Izzadt már, a dühtől, meg az izgalomtól, savanyú a szaga, nem akarom, hogy itt legyen. Emelkedünk. Kiszállok. Utánam lép. Megkérem ne tegye. Azt mondja, ennyi pénzt nem hagy veszni. Ránézek, mondom neki, hogy kifizetem a felét. Azt mondja, nem tudom én azt megfizetni. Állunk a folyosón. Nem szólalok meg, csak próbálok szigorúan nézni. Kérdezi, melyik a lakásom, mondom, hogy az egyik. Még dühösebb lesz, ordítani akar, de nem mer. A tömegtől már fél, csak tőlem nem.</p>
<p>Így állunk ott, megmerevedve, érzem, hogy lüktet a halántékom, meg azt is, hogy pisilnem kell, de tudom, hogy most nem lehet hazamenni. Finom hangon megkérem, hogy menjen haza és én is szeretnék így tenni. Nem szólal meg, dühösen néz. Elengedi a karomat és az azzal összefogott hajamat, végre nem feszül a tarkóm. Fellélegzem, de kár: pofon csattan az arcomon, visszhangzik a lépcsőház. Hangosan megjegyzi, hogy ezt szeretik a ribancok, minden héten talál egyet, de ritka az olyan, akit még megdugni sem lehet.</p>
<p>Sírok, de próbálom a könnyeket nem kiengedni a szememből. Elfordul, visszamegy a lifthez, nem merek még megfordulni, várom, hogy belépjen. Rám néz és elém köp a folyosóra, majd beszáll a liftbe és, amikor végre rácsukódik a liftajtó, megengedem magamnak a sírást, kiszökik belőlem a félelem és összeesem ott a folyosón hirtelen. Hallom, hogy csattan lenn a kapu, hallom, hogy a kő is legurul a szívemről és tudom, hogy soha többé nem látom újra őt.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F30%2Felso_randi_lepcsohaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F30%2Felso_randi_lepcsohaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F30%2Felso_randi_lepcsohaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Első randi: lépcsőház."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/03/30/elso_randi_lepcsohaz#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15570812" border="0" /></a><br /></p>
budapest
novella
péntek
várakozás
randi
történetek
ribanc
elsőrandi
0
Első randi: lépcsőház.
Sietek, hogy utoljára lássam őt, először.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/03/25/archiv_zarojelentes
Archív: Zárójelentés.
2020-03-25T06:30:00+01:00
2020-03-25T06:30:00+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Ugyanazon a folyosón ülök, ahol június eleje óta majdnem minden egyes nap. Ugyanott várakozom, ugyanúgy keresztbe tett lábbal. Folynak a könnyek az arcomon a boldogsággal kevert félelem hatására. Öt hónapot töltöttem itt, öt hónapig a <em>negyedik emelet</em> az életem meghatározó része volt. Ágyam volt az osztályon, névről ismertek a terapeuták és a nővérek. Itt kaptam gyógyszereket, itt vettek tőlem vért a kontrollokon. És itt fejtettem fel egy csomó problémám gyökerét - itt fejtettem meg az életem egy részének az értelmét.</p>
<p>Többdiplomás, értelmiséginek mondott, talán középosztálybeli, magamat függetlennek valló nő vagyok. Az utóbbi hónapokban mégis a szüleim segítségére, a barátaim támogatására és a környezetem türelmére szorultam. Akkor, amikor nem tudtam dolgozni és a spórolt pénzemet felélve próbáltam meg kifizetni a lakbért és akkor is, amikor éjszakákon át nem aludtam a szorongástól. Vagy, amikor pánikrohamaim voltak a tömegközlekedési eszközökön, amikor nem mertem egyedül otthon maradni, és akkor is, amikor a terápia még az alap szenvedésnél is rosszabb volt.</p>
<p>Gyógyszereket kaptam, több félét. Volt, amelyik használt, más pedig nem vált be: egyszer nekiszédültem az ajtófélfának, beájultam éjszakára, máskor pedig túlpörögtem és két napig le sem hunytam a szemem. Azt gondoltam, hogy soha nem lesz jobb és sokáig remény helyett szedtem a frontint. Aztán mégis, előbb-utóbb megtaláltuk azt, amitől csak a hajam hullik.</p>
<p>A hangulatom, mint a Csendes-óceán, hullámzott (és hullámzik is majd még). Voltak jobb és rosszabb napok, megterhelő, fájdalmas foglalkozások és félelmetesnek látszó, riasztó diagnózisok. Aztán mégis, szépen sorban, felszámoltuk a szenvedést okozó tüneteket. A csendes-óceáni vihar megnyugodott, én pedig, bár nem erről volt szó, nem ezt ígérték, mintha ki lennék cserélve.</p>
<p><strong>Életemben először nyugodt vagyok.</strong></p>
<p>A problémák, a szarságok ellenére. Annak ellenére, hogy bizonytalanságok tűzdelik a jövőm. Hogy nem tudom pontosan mit fogok dolgozni a jövő héten. Mégis, biztos vagyok abban, hogy erősebb lettem, mint valaha - és ez a tudat megnyugtat: legyőztem önmagam. <em>A legnehezebb feladat, mondják: szembenézni önmagunkkal.</em></p>
<p> </p>
<p>Ennek a posztnak a tartalma 2019 október végén született meg. Mégis, az aktualitása és a lezárás zűrzavara miatt képtelen voltam publikálni. Olyan nehezen beszélünk arról, hogy mi van bennünk, az érzéseinkről, a kudarcainkról, a szenvedéseinkről. És nehezen is nézünk velük szembe, még akkor is, ha tudjuk, hogy muszáj. Ez a pár sor az én érzéseimet mutatja be azzal kapcsolatban, hogy milyen volt otthagyni a pszichiátrát. És ennek ma öt hónapja - ugyanannyi idő telt el kinn, mint amennyi benn. Öt hónap az új időszámításban.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F25%2Farchiv_zarojelentes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F25%2Farchiv_zarojelentes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F25%2Farchiv_zarojelentes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Archív: Zárójelentés."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/03/25/archiv_zarojelentes#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15262392" border="0" /></a><br /></p>
depresszió
mániás_depresszió
pszichológia
bipoláris_zavar
hangulatzavar
bipolka
0
Zárójelentés.
Gondolataim a pszichiátriai kezelésem utolsó napján.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/03/14/hat_amugy_legalabb_van_miert_utalnunk_egymast
Hát, amúgy... legalább van miért utálnunk egymást.
2020-03-14T13:41:34+01:00
2020-03-14T13:41:34+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>A csapból is koronavírus folyik. Megnyitom a facebook-ot, az instagram-ot vagy felmegyek bármelyik hírportálra (a Mandínertől kezdve az Indexen át a HVG-ig), mindenhol koronariogatás megy. Arról, hogy ez mennyire jogos vagy adott esetben felesleges, szerintem kár vitatkozni, meg arról is, hogy miért nyomasztjuk magunkat a hírek olvasásával. Talán csak azért, mert tájékozódni szeretnénk, ha már a fővárosban ragadtunk, a lakásunkba zárva.</p>
<p>És a kialakult helyzettel kapcsolatban nem is az a legnagyobb baj, hogy a vírus a lakosság egy részére kimondottan veszélyes. Mert van, ami a vírusnál sokkal pusztítóbb, azonban sokkal könnyebb lenne megelőzni: ez pedig a felesleges utálkozás. A COVID-19 jó ürügyet szolgáltat arra, hogy utáljuk az idegeneket, utáljuk a többi embert a boltban, a tanárokat, az orvosokat, hogy utáljuk egymást és a politikusainkat. Az elmúlt években (vagy inkább évtizedekben) kialakult gyűlölet-alapú politizálás gyümölcsét most lehet igazán szépen learatni. Pánikkal és pánikoltatással.</p>
<p>Olvastam egy cikket, egy gyermek tollából, aki az iskolatársai által elszenvedett rasszista támadásokról írt (és most támadásnak definiálom a verbális erőszakot is). Magyarul: ott tartunk, hogy gyermekeket vegzálunk az utcán azért, mert ázsiai felmenőkkel rendelkeznek, holott ezek a gyerekek lehet, hogy még soha nem is voltak a Föld másik oldalán, mert ide születtek, ezt tekintik hazájuknak és a családjukkal együtt európainak tartják magukat. De Magyarországon elég egy gyanús vonás, egy óvatlan tüsszentés, a puszta létezés ahhoz, hogy utáljanak.</p>
<p>Egy másik ismerősöm mesélte, hogy ázsiai kollégája home office-ba burkolózott, mert már nem bírta tovább elviselni a tömegközlekedési eszközökön tapasztalt gyűlölködő bámulást és a beszólogatásokat, melyeket annak ellenére magára vett szegény, hogy nem is beszél túl jól magyarul. Csak évek óta itt dolgozik - ennek az országnak az adóját fizeti, itt lakik, itt vásárol, ide termel GDP-t (amit mellesleg sok magyar állampolgár nemigen mondhat el magáról, köztük prominens, külföldre telepített vállalataikban pénzt csináló politikusaink sem). Ennek ellenére a külföldieket - vagy azokat, akiket ránézésre annak vélünk -, ma mindennél jobban utáljuk.</p>
<p>Kiürült a bulinegyed, a VII. kerületi albérletem közelében az Airbnb lakások csöndbe burkolóznak. Lemondták a lehúzható külföldiek a szállásaikat, nem itt temetik el a pénzüket, ami hatalmas gyomros a magyar gazdaságnak - ezt nálam sokkal okosabb emberek is belátták már (meg sokkal butábbak is...). Erre bezzeg jók lennének, szállodahajózni, meg gulyást zabálni háromezerért. De a metróra nehogy felszálljon munkába menet, meg ne ide járjon a gyereke iskolába.</p>
<p>A gyűlölet pedig felülről kúszik be a polgárok agyába. Addig, amíg semmi másról nem szól a politika, mint egymás mocskolásáról, addig, amíg felülről meghatározott mantrákkal programozzák a lakosságot az idegengyűlöletre (és egymás utálatára), addig olyan nehéznek látszik a változás. A közmédia még mindig azzal van elfoglalva, hogy politikai hasznot hajtson a kormánypártnak és egyszerre harcol a migránsokkal, az ellenzéki pártokkal, ja és a nem is olyan elhanyagolható kockázatot jelentő járvánnyal (illetve sepreget és mismásol - de azt is megszoktuk már).</p>
<p>Közben pedig a mélyen tisztelt ellenzék sem tesz mást: ha vezető politikusaink az iskolabezárás ellen voksolnak, az a baj, ha pedig péntek este bejelentik, hogy mégis bezárják a sulikat, akkor azon is igyekeznek fogást találni. Egymásnak mondanak ellent a kommunikációjukkal, ahelyett, hogy a legegyszerűbb és legtisztességesebb üzenethez folyamodnának: az igazsághoz. Esetleg még az összefogáshoz, de addig, amíg bárkinek haszna van a másik taposásából, én már nem merek ez utóbbiban reménykedni.</p>
<p>Tehát a COVID-19 sem hozott semmi újat a karanténon kívül, csupán további okokat arra, hogy az online térben, illetve személyesen is utálhassuk egymást. Bár én lennék a legboldogabb, ha a kijelentésem alaptalan maradna és a szolidaritás csírája megjelenne irigy kis országunkban.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fhat_amugy_legalabb_van_miert_utalnunk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fhat_amugy_legalabb_van_miert_utalnunk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F14%2Fhat_amugy_legalabb_van_miert_utalnunk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... legalább van miért utálnunk egymást."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/03/14/hat_amugy_legalabb_van_miert_utalnunk_egymast#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15520846" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
politika
ellenzék
gyűlölet
utálkozás
Magyarország
koronavírus
COVID-19
0
Hát, amúgy... legalább van miért utálnunk egymást.
Végre egy újabb ok arra, hogy utálhassuk egymást!
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/03/06/bipolka_amit_a_kemai_elvesz
Bipolka: Amit a kémai elvesz
2020-03-06T07:30:00+01:00
2020-03-06T07:30:00+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Nehéz volt újra nekiülni, és arról írni, ami az elmúlt időszakban a leginkább foglalkoztat, főleg azért, mert bár tudom, hogy szükséges és fontos beszélni róla, húsbavágóan fájdalmas megjegyzések kísérték a korábbi bejegyzésemet. Aztán eltelt pár hét és arra jutottam, hogy csak azért kussolni, mert pár ember képtelen a saját nézőpontján kívülre tekinteni, hülyeség. Azért meg pláne kár lenne elvetni az írás gondolatát, mert félek valakitől.</p>
<p>Úgyhogy most inkább arról írnék, hogy mi mindentől kellett elköszönnöm az elmúlt pár hónapban, amióta gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés alatt állok a betegségemmel kapcsolatban.</p>
<p><strong>Itt jegyezném meg, jó hangosan, hogy az alábbi lista egy szubjektív összegzés. Nem érvényes mindenkire és nem érint mindenkit. Én így élem meg, és ezen túlmenően nagyon is érdekel, hogy mások mit tapasztalnak, ám nyilatkozni csak a saját érzéseimről tudok. Így itt minden ezeket tükrözi, általánosítás nélkül.</strong></p>
<h3><strong>1. Viszlát hosszú haj!</strong></h3>
<p>A valproátszármazékokról köztudott, hogy számos mellékhatással rendelkeznek - ahogy egyébként az összes többi antiepileptikum -, ezek többsége azonban dózistól függően máshogy jelenik meg az egyes személyeknél. Nekem egy viszonylag alacsony állandó dózis mellett is csomókban hullik a hajam. Hetek óta tervezgetem, hogy elmegyek fodrászhoz, rövidebbre vágatom, kacérkodom annak gondolatával is, hogy leállok a festéssel (de az ősz hajszálaimat képtelen vagyok elfogadni) és persze bevásároltam csodát ígérő hajápolókból és készítményekből. </p>
<p>Sejthető, hogy utóbbiak csak arra voltak jók, hogy nem tudtam bánatcsokira költeni a pénzem, mert patikában és drogériában hagytam a forintokat. Cserébe viszont 40 perceket ülök duzzogva, hajszeszes fejjel a kádban, a legegyszerűbb hajmosás is 20 percig tart és továbbra is könnyek gyűlnek a szemembe, akárhányszor fésülködésre vetemedek - mert inkább le is szoktam róla, hogy ne lássam az irdatlan mennyiségű hajszálat, ami elhagyja a fejemet.</p>
<p>Persze ez most színtiszta picsogásnak látszik és minek fröcsögöm vele tele az internetet. De nekem igen sokat jelent és a fórumokon olvasottak alapján egyébként úgy látom, másoknak is. A tudat, hogy ezek a szálak most kipotyognak és ha nőnek is kis babahajak, soha nem lesz már dús és hosszú hajam, mert töredezik, elvékonyodik és az egész olyan csapzott hatást kelt. </p>
<p>Remélem rövidebben jobban mutat majd.</p>
<h3><strong>2. Sziasztok kilók!</strong></h3>
<p>Mielőtt kórházba kerültem volna, magamhoz képest meglehetősen sokat fogytam. Tekintve, hogy hetekig alig ettem, ez nem is csoda, mégis, normál étkezés mellett is felkaptam magamra jópár, makacsul ragaszkodó kilót. Persze ez önmagában nem lenne nagy gyász: kis diéta, sportolás és hopp, már ott sincs a kis zsírpárna... Jah, nem. Ez nem vándorol csak úgy le a testemről, olyan, mintha rámszögelték volna. </p>
<p>Mondjuk pont ma gondolkodtam el azon is, hogy milyen ironikus egy olyan gyógyszert szedni, ami a klinikai tesztek alapján is hízást okoz, néhány évvel azután, hogy bulimiával diagnosztizáltak. Gyakorlatilag gyorsítva végigzongoráztam az akkori terápiámat a kétségbeesés, hányás, koplalás és normál evés skálán. Persze egy grammot nem fogytam, de legalább mostmár el tudom fogadni, hogy ennek csak hosszabb távon lesz értékelhető eredménye és természetesen nem purgálással érhetem azt el.</p>
<h3><strong>3. Eddig sem terveztem gyermekvállalást, de akkor mostmár nem is kéne.</strong></h3>
<p>Tudom, ez egy érzékeny téma, korábban alaposan <a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/16/majd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket" target="_blank" rel="noopener noreferrer">kifejtettem a véleményem arról, hogy mennyire szívünk joga eldönteni, hogy szeretnénk-e gyermeket vagy sem</a>. Egyébként érdekes, hogy mennyire máshogy gondolkodnak erről az emberek és milyen sokan viselnek szemellenzőt - ám most nem erre szeretném kikerekíteni a dolgot. Sokkal inkább arról lenne szó, hogy én ezt magam szerettem volna eldönteni és nehéz megemészteni, hogy most némi kemikália irányít helyettem. Nem mennék bele a hormonális összejáték részletes leírásába, a lényeg az, hogy a ciklusomon át alaposan bekavart a kis molekula az életembe.</p>
<p>A valproátszármazékok károsíthatják a magzat egészségét, tehát terhesség alatt a gyógyszer egyáltalán nem szedhető (bipoláris zavarban általában teljesen megvonják, epilepsziában azonban bizonyos esetekben minimáldózissal próbálkoznak). Minden dobozon és tájékoztatón szerepel, hogy megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazni a kezelés alatt, a klinikai tanulmányokban pedig az is szerepel, hogy a kísérletek kimutatták, a termékenységi mutatókat is ronthatja a gyógyszer. </p>
<p>Tény, hogy tényleg nem terveztem gyermeket vállalni a közeljövőben, de nagyon más azt érezni, hogy ezt a döntést már nem biztos, hogy én hozom majd meg. Az pedig, hogy a menstruációm minden hónapban a szokásosnál többszörösen jobban megkínoz, csak hab a tortán és persze, mint minden valamire való nő, kussolok róla, mert gáz lenne részletezni.</p>
<p>Természetesen, amikor kiválasztásra került a megfelelő gyógyszer, az orvosaimmal elbeszélgettünk a mellékhatásokról is. Mindent egybevetve már akkor is úgy éreztem, hogya bénító hangulatingadozások és koncentrációképtelenség helyett ezek a felsorolt problémák, ha nem is eltörpülnek, de vállalhatók. És tényleg azok, immár fél év távlatából azt hiszem, nem dönthettem volna abban a helyzetben jobban. Túl avgyok a "télidepin", végre közeledik a tavasz, ami feltölt energiával, azt hiszem, ilyen körülmények között már inkább pozitívan tudom értékelni az eredményeket. Mert bizony vannak, az, hogy az életemet képes vagyok önállóan, ha nem is tökéletesen, de napról napra megszervezni, rengeteget jelent számomra. </p>
<p>Valami ilyesmit ígértek, enyhébb tüneteket. És lám, igazuk volt.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F06%2Fbipolka_amit_a_kemai_elvesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F06%2Fbipolka_amit_a_kemai_elvesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F06%2Fbipolka_amit_a_kemai_elvesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bipolka: Amit a kémai elvesz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/03/06/bipolka_amit_a_kemai_elvesz#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15318514" border="0" /></a><br /></p>
depresszió
mániás_depresszió
mánia
bipoláris_zavar
hangulatzavar
bipolka
0
Bipolka: Amit a kémai elvesz
A bipoláris zavar kezelése nem old meg mindent egy csettintésre. A gyógyszer mellékhatásairól pedig alig beszélünk.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/03/01/hat_amugy_csak_legyen_ertelme
Hát, amúgy... csak legyen értelme!
2020-03-01T19:54:43+01:00
2020-03-01T19:54:43+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Soha nem szerettem olvasni, legalábbis az iskolai kötelezőket és a klasszikus alapműveket. Persze a Harry Pottert én is elolvastam (kötetenént 1-2 nap alatt), de ezt a sorozatot leszámítva, egészen a tinikorom végéig cikinek gondoltam az olvasást. Aztán valami megváltozott és a huszas éveim elején rácuppantam a karakterzabálásra (meg az írásra is, végérvényesen). Most pedig a legfrissebb olvasásélményemről szeretnék mesélni, mert ez a kötet messze több embernek szól, mint amit a cím sugall.</p>
<h3><strong>Logoterápia dióhéjban</strong></h3>
<p>Egy tanárom fogalmazott úgy az egyik gyakorlatunkon, hogy a pszichológia ilyen "olvasós szak és szakma". Tényleg rengeteget kell(ene) olvasni, és nemcsak tankönyveket, hanem regényeket, verseket, novellákat, memoárokat... ezekből állnak ugyanis össze a legizgalmasabb személyiségrajzok, amelyek állatorvosi lóként használhatók a képzésben. Illetve így ismerhetünk meg módszereket, azok hatásait, vagy épp a hiányosságaikat. Szóval, az elmúlt másfél évben a házikönyvtáram kinőtt egy 3x4-es kallaxot, ami bár első hallásra nem tűnik soknak, de jelen albérlethelyzetben - amikor is a költözködés nem olyan ritka szórakozás - ez is megterhelő mennyiség.</p>
<p>Most épp Viktor E. Frankl kötetét olvasom tehát, legújabb szerzeményemet, melyet ráadásul egy egyetemi feladat miatt kellett leemelnem a polcról. A <em>Mégis mondj igent az életre!</em> egy részében memoár, a könyv végén azonban a logoterápia módszerének bemutatására vállalkozik a szerző. Ami ha belegondolunk abba, hogy a saját módszere és a III. Bécsi Iskola pszichoterápiás irányzata, nem is olyan elhanyagolható szempont pszichológushallgatóként.</p>
<p>Azonban nem a módszer részletes elemzését szeretném itt elvégezni. Inkább egy gondolatot szeretnék kiemelni a könyvből, mégpedig azt, amelyet a cím is sugall.</p>
<blockquote>
<p>Találj értelmet az életben, a halálban és a szenvedésben. És igen, mondj igent az életre!</p>
</blockquote>
<h3><strong>Értelem az értelmetlenben</strong></h3>
<p>Talán még annyit a könyvről, hogy Frankl éveket húzott le náci haláltáborokban, ahol fogolyként maga is megtapasztalta a koncentrációs táborok minden szörnyűségét. Elvesztette szinte a teljes családját: szüleit, testvérét és várandós feleségét, illetve ahogy a foglyok többsége, minden vagyonát is. Mégis, ez a férfi, a fagyok, az éhezés, a betegségek és a lelki szenvedés ellenére, folyamatosan képes volt az "értelem keresésébe" kapaszkodva életben maradni ott, ahol már pusztán néhány nap eltöltése megbecsülhetetlen mértékű fájdalmat jelenthet.</p>
<blockquote>
<p>Mert a mi esetünkben már régen nem arról volt szó, hogy az élet rételmének kérdésére keressük a választ, mint ahogy ez a kérdés a maga naivitásában sokszor megfogalmazódik, s amin mindössze olyasmit kell értenünk, mint valamilyen cél megvalósítását azáltal, hogy alkotóan létrehozunk valamit. Számunkra az élet értelme olyan totalitást jelentett, amely magába foglalja a halált is, s így nemcsak az élet, hanem a szenvedés és a halál is értelemmel telítődött, s mi ezért az értelemért küzdöttünk! (Frankl: Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban. (2019) Budapest, Európa Kiadó 153-154. o.)</p>
</blockquote>
<p>Szóval Frankl arra világít rá, hogy a szenvedés és a halál, ugyanúgy, mint az élet, értelmes kell, hogy legyen. S maga, az általa kidolgozott <em>logoterápia </em>módszere is ezt a felütést használja vezérfonálnak. Az ember elsődleges szükséglete, hogy értelmet találjon az életében - így a szenvedései, fáradozásai, a krízisek és a fájdalmak is értelmet nyerhetnek.</p>
<h3><strong>First world problem</strong></h3>
<p>Miközben sokan az anyagi helyzetük, a kilátástalan egészségi állapotuk, vagy éppenséggel az otthonukat jelentő országban zajló háborúk miatt rettegnek, addig a <em>boldog nyugaton</em> a csapból is arany folyik, itt aztán tényleg mindenünk megvan, amit csak kívánhatunk. Mégis, szenvedünk, oly sokszor szenvedünk! Apróságokon, fájdalmas vitákon, hiányokon, amelyek másoknak luxust, nekünk viszont egy kis kikapcsolódást, szórakozást jelentenének.</p>
<p>Ahogy Frankl sem alacsonyít le egyetlen emberi problémát, úgy nekünk sem érdemes. Igen, vannak olyan problémák, amelyekkel mások <em>boldogok lennének</em>, de a probléma és a krízis mindig saját. Van, akinek a munkahely elvesztése jelent krízist az életében, másoknak pedig egy szerettük elvesztése. A trauma is lehet relatív - ez pedig nemcsak a logoterápia módszertanában jelenik meg.</p>
<p>Azonban minden krízisre, fájdalmas, terhes időszakra megoldást jelenthet az értelem megtalálása. Szenvedéseink enyhülhetnek, vagy legalábbis kitartásunk erősödhet, ha megtaláljuk a lehetőséget a fejlődésre az adott helyzetben, ha képesek vagyunk belekapaszkodni az apró morzsákba, amelyek magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét. Ám ezek nem biztos, hogy azonnal ott lesznek. Először lehet, hogy csak a fájdalom maró érzése takar be minket és csak később, sokkal később tudunk az előnyökre koncentrálni. És van olyan is, amikor ez utóbbi egyáltalán nem megy - ilyenkor jelent segítséget a logoterápia, amely a pszichoanalízis módszertanával hasonlatos elemekre épít, azonban jelentős különbségeket mutat. Ezzel kapcsolatban egy frappáns idépzetet emelnék ki ismét a könyvből:</p>
<blockquote>
<p>[...]</p>
<p>- Nos, a logoterápia során a páciens akár ülhet is, de meglehet, hogy igen kellemetlen dolgokat fog hallani.</p>
<p>(Frankl: Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban. (2019) Budapest, Európa Kiadó 184. o.)</p>
</blockquote>
<p>Tehát, az igazásg néha baromi nehéz. Értelmet találni a szenvedésben pedig talán még nehezebb. Frankl módszere mégsem könnyű, sokkal inkább hasznos utat kínál. A könyvben felhozott példákat sohasem abból a szögből vizsgálja, hogy azok mennyire bagatellnek látszódhatnak. Minden esetben azt keresi, hogy az egyén szintjén mit jelentenek a krízisek.</p>
<h3><strong>Tanulnunk kellene belőle</strong></h3>
<p>Amennyiben a fájdalomnak és a szenvedésnek értelme van, fejlődésre ad lehetőséget. A fejlődés, a tanulás, pedig az egyén növekedése, fogalmazhatunk úgy is, hogy jobb emberré válhatunk általa. A feltételes mód azonban helyénvaló: csak akkor profitálhatunk belőle, ha hajlandóak vagyunk tanulni. Ha képesek vagyunk arra, hogy sémákból, megszokott cirkuláris mintákból kitörjünk. Ehhez pedig nem kell szakembernek lenni, könnyen beláthetjuk hétköznapi emberként is, hogy előnyünkre válik.</p>
<p>Szóval keressünk értelmet. A szar helyzetekben is. Akkor is, amikor kirúgnak a munkahelyünkről, amikor megaláznak, amikor elhagynak és akkor is, amikor gyászolunk. Ez egy kegyetlen és mégis, jövőorientált megközelítés, amelyben azt hiszem, a XIX. századi ember egyre kevésbé helyezi el magát. Pedig folyamatosan hasznosak és hatékonyak kívánunk lenni. Itt az ideje, hogy a lelkünket is hadrendbe állítsuk, ne csak agyi és testi kapacitásainkat az ügy érdekében!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F01%2Fhat_amugy_csak_legyen_ertelme%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F01%2Fhat_amugy_csak_legyen_ertelme%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F03%2F01%2Fhat_amugy_csak_legyen_ertelme%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... csak legyen értelme!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/03/01/hat_amugy_csak_legyen_ertelme#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15496746" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
egyetem
pszichológia
bölcsész
mérnökbölcsész
mérnökbőlbölcsész
GPK-BTK
0
Hát, amúgy... csak legyen értelme!
Frankl logoterápiájának üzenete mindenki számára adhat egy kis lendületet a legnehezebb pillanatokban is.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2020/01/22/hat_amugy_a_testem_a_boldogsagom
Hát, amúgy... a testem a boldogságom.
2020-01-22T19:51:16+01:00
2020-01-22T19:51:16+01:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>A testünk, mint fantasztikus eszköz, egész életünkben rendelkezésre áll, hogy csodálatos dolgokat valósíthassunk meg vele és általa. Ilyen lehet például az, amikor elindulunk egy sporteseményen, alkotunk valamit a saját erőforrásainkkal, építünk (kézzelfoghatót vagy kézzelfoghatatlant), de ide sorolnám azt is, amikor a testi örömök egy egészen explicit formájában részesülünk: egészen pontosan a szexet. (Amiről persze nagyon gáz nő létemre beszélni, de az is elég gáz, hogy engem meg ez a vélekedés egy cseppet sem érdekel.)</p>
<p>Ha nem lenne testem - azon belül is egy-két kiemelten fontos testrészem -, nem lennék alkalmas arra, hogy gyönyört éljek át. Azt a fajtát, amit misztikusan kergetünk, pedig tulajdonképpen sok gyakorlással, bele lehet jönni. Ahogy a futásba, az úszásba, a bringázásba, vagy akár egyes alkotó tevékenységekbe. Mégis, a legtöbben, ha elég elszántak vagyunk, erre mind képesek lehetünk, így a testünk a saját boldogságunk elérésének <em>eszközévé</em> válhat. Az eszköz szó pedig hangsúlyos: a testem egy eszköz ahhoz, hogy általa gyönyört, örömöt éljek meg, illetve teljesítsek dolgokat.</p>
<h3><strong>A testem nem cél</strong></h3>
<p>Talán kicsit távolról indítok, de szeretném nagyon világossá tenni a dolgot. Nekem is volt időszak az életemben, amikor semmi más nem érdekelt, csak az, hogy 60 kilónál kevesebb legyek. Ez 168 cm mellé egyáltalán nem irreális és nőtársaim nagy arányban teljesítik is ezt a kritériumot. Én viszont gyenge szar vagyok, vagy nem tudom, de képtelen vagyok rá. Egész egyszerűen koplalás, hányás és istentudja hányféle diéta árán sem sikerült elérnem a kívánt számot.</p>
<blockquote>
<p>Aztán pszichológushoz kerültem és a terápiám alatt megértettem, hogy a testem nem <em>cél</em>, hanem <em>eszköz</em>.</p>
</blockquote>
<p>Eszköz a boldoguláshoz, eszköz a vágyaim eléréséhez. Ugyanakkor a testem nem a vágy és nem a boldogság maga. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindenféle tudatosságot nélkülöző önpusztításban kellene részesítenem, sokkal inkább azt, hogy ahelyett, hogy dominálni hagynám, nekem kell uralnom. Nekem kell jobban értenem őt és nem neki kell engem elnyomni.</p>
<p>Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a testem, mint földi létem meghatározó összetevője, megérdemli, hogy tisztelettel bánjak vele, de úgy, hogy ez a tisztelet és figyelem addig tart, ameddig a lelkemet nem tiporja el. Ha lefogynék, de csoffadt testem midennap csak a nyomorúságos sóvárgásaimra emlékeztetne, túllőnék a célon. Ahogy meggyőződésem az is, hogy ha valakinek egyetlen célja a fogyás, nem lehet egy életen át önfeledten boldog. Ha a fogyása után elkötelezett és valóban jó edző, tanácsadó lesz, az teljesen más tészta, de ha pusztán egy számot kerget, lélekben soha nem érkezik meg oda, amit fenntartható boldogságnak, flow-nak, örömnek vagy valami hasonlónak nevezhetünk.</p>
<h3><strong>A test csak az én eszközöm</strong></h3>
<p>Ha a test <em>eszköz</em>, akkor miért ne lehetne olyan, mint bármelyik másik tárgy, például a könyvek vagy a fényképezőgépek a polcomon? Kölcsön is adhatnám, vagy más is használhatná.</p>
<blockquote>
<p>Azért a helyzet nem ilyen egyszerű.</p>
</blockquote>
<p><strong>A testtudatosság egyik legfontosabb eleme pont az, hogy a saját testem felett én, és csakis én gyakorlom a kontrolt.</strong> Én vagyok felelős érte, én döntöm el, hogy mikor mi történhet meg vele és én szabok határt másoknak is ebben. Nemet mondok, vagy odébbmegyek. Esetleg kinyitom a számat (sic!) és felszólalok a tömeges testszégyenítés ellen. Mert nagyon nem oké, hogy az <em>én testemmel</em> más dobálózik. És most tökmindegy, hogy ez egy verbális karate vagy hús-vér erőszak, mert az, hogy ma Magyarországon egy jöttment senkiházi emberek millióiról beszélhet megalázóan, a háttérben vadul bólogató híveivel, nemcsak az <em>ápdétnorbi</em> jelenségben merül ki. Ugyanez vonatkozik az <em>önbizalomedzőkre</em>, a <em>diétás coachokra</em> meg az összes, összefoglaló néven <em>fintesznáciknak és diétafasisztáknak</em> nevezhető képződményekre is.</p>
<p>És bár engem is mélyen felháborít az <em>ország norbijának</em> szofisztikált, részletes és szellemi magaslatokat karcoló véleménynyilvánítása, valami mégis azt súgja, hogy ez a "személy" egy <em>termék</em> és nem egy önálló véleménnyel rendelkező, autonóm individum.</p>
<h3><strong>Mert az hagyján, hogy facebook live-ban...</strong></h3>
<p>Tulajdonképpen ez a blog az ilyen önjelölt megmondóemberek (haha, most mosolyogsz, hogy bizony én is egy ilyen picsa vagyok, igaz?) miatt jött létre. Mert az hagyján, hogy <span style="text-decoration: underline;"></span><em>ápdétnorbi</em> ezt kiköhögte az internetre, de én <a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/04/13/dietaipar_te_csodas" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egyetemi előadáson is hallottam már ugyanezt a szólamot</a>. Sőt, a számok is kísértetiesen hasonlók voltak. Pszichológia szakon, ezt még hozzátenném, mert idevaló.</p>
<p>Ugyanúgy, ahogy a nők ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatban asztal alá rugdossuk a véleményeket, próbálunk a testszégyenítés ellen felszólalóknak is hátat fordítani. Mert kényelmetlen odaállni a kevés ember közé a sokból. (Ajánlom Asch konformitás kísérleteit szemléltetésnek.) Inkább megpróbálunk úgy tenni, mintha ezek a dolgok rendben lennének: a kövér embereknek igenis le kell fogyniuk, akiket meg megvert az "ember" otthon, azok igenis megérdemelték. (Ehhez kapcsolódóan Festinger kognitív disszonanciára vonatkozó írásai lehetnek tanulságosak.)</p>
<p>Így történhetett meg az most is, hogy míg egy több, mint egymilliós követőtáborral rendelkező figurának a véleményén egy ország rugózik, tényként tálalva valótlan és mindenféle alapot nélkülöző kijelentéseket, addig egy csomó, valóban érdekes gondolat és hír a süllyesztőben végzi. Marketing szempontból egyébként zseniális, ami történik, és most nem a negatív reklámról beszélek, sokkal inkább arról, hogy az a sokszázezer ember, aki eddig <em>ápdétet</em> zabált (mert elhitte, hogy jó, vagy lefogy tőle vagy akármi), az ezután is <em>norbira</em> szavaz majd a pénzével.</p>
<p>Mert muszáj lesz továbbra is kitartania mellette, önmagának pedig megmagyarázza majd azzal, amit készen kapott <em>norbitól</em> - nem a kakaóscsigával -, hogy bizony ha nem ezt eszi, akkor kövér lesz és akkor már bizony nem akar vele szexelni az amúgy ugyanolyan hájasra gömbölyödött "ember" otthon. Vagy, ami mégrosszabb, emiatt az egész család szétmegy. Szét, mert nem <em>ápdét</em> kakaóscsigát evett, hanem akármilyet és ráküldött egy kólát is. És akkor instant válás. - Van is mire fogni, elvégre a veszekedés, a diszfunkcionális családszerkezet, a megromlott kapcsolat, a gyerekekkel, munkával és karrierálmokkal kapcsolatos kihívások, az együtt töltött idő szűkössége nem lenne elég. Nem, mert ezeken tökölni kell, gondolkodni <strong>és ami a legrosszabb: dolgozni.</strong></p>
<blockquote>
<p>Az <em>ápdét</em> kajáláson meg a ketón viszont nem, ezt <em>norbi</em> mondta facebook live-ban, tehát mindent megmagyaráz.</p>
</blockquote>
<h3>Da capo al fine.</h3>
<p>A testem pedig, igen, ez a hetvennégykilós marad "mindenkié". Ahogy az összes olyan hölggyé, aki szülés előtt vagy után vagy közben vagy szülés nélkül is némi túlsúlyt cipel magán. És bár a nagyhangú <em>barátaink</em> soha nem fogják megérteni, hogy mi azzal a probléma, hogy előbb pofáznak és utána sem kérdeznek, most mégis ideköhögnék nekik egyfajta magyarázatot, hogy miért nem jó ez. (Elvégre szeretem megmondani a magamét...)</p>
<blockquote>
<p><strong>Azért, mert a testem az enyém. Olyan ez, mintha a hálószobámba betrappolnál, körbehugyoznád, majd az ajtót magad után bevágva távoznál. Magyarul valami olyasmit csinálsz, amit érett, egészséges mentális és kognitív állapotú emberek nem szoktak (hozzáteszem, a legtöbb, az imént említett kritériumnak nem megfelelő személy sem tesz ilyet...). Szóval körbehugyozod, megjelölöd és le is köpöd a biztonság kedvéért. </strong><strong>A magántulajdonom. Úgy, hogy nem kértem és nem is fogom. </strong><strong></strong></p>
</blockquote>
<p>És ez a baj, hogy kéretlen tanácsokat osztogatnak egy olyan világban, ahol kéretlen tanácsok folynak a falakon. És amúgy egy olyanban, ahol már az ilyen söpredéknél sokkal jelentősebb eléréssel rendelkező szereplők is belátták: a testszégyenítés ciki (ahogy az erőszak bármilyen egyéb formája is). Szerencsére. </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F01%2F22%2Fhat_amugy_a_testem_a_boldogsagom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F01%2F22%2Fhat_amugy_a_testem_a_boldogsagom%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2020%2F01%2F22%2Fhat_amugy_a_testem_a_boldogsagom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... a testem a boldogságom."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2020/01/22/hat_amugy_a_testem_a_boldogsagom#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15421722" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
testkép
fogyókúra
diéta
pszichológia
diétaipar
mérnökbölcsész
mérnökbőlbölcsész
mernokbolcsesz
0
Hát, amúgy... a testem a boldogságom.
A testem egy eszköz és nem cél. Ugyanakkor csak az enyém és nem hagyom, hogy mások megszégyenítsék.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/10/10/bipolka_a_bipolaritas_ajandeka
Bipolka: a bipolaritás ajándéka.
2019-10-10T23:09:18+02:00
2019-10-10T23:09:18+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p><em>Minden gyönyörű. Ma valahogy könnyű felkelni. Este egy buliba megyek, addig meg még ezer elintéznivalóm van: bevásárlás, ebéd a barátommal, délután angolórát tartok. Az életemet a naptárammal összekötve élem és akkor vagyok boldog, ha tele van - ma legalábbis így érzem.</em></p>
<p><strong>Ma legalábbis így érzem.</strong></p>
<p><em>Nem tudok felkelni. Ez már a második nap, hogy nem fogok kilépni az ajtón: egyszerűen nem megy. Itt fekszem az ágyban, már háromszor vágtam bele a felkelés-projektbe, de nem megy. Mindannyiszor sírásba torkollott a megvalósítás. Ha arra gondolok, hogy le kell másznom a párnák közül, fel kell öltöznöm és ki kell tárnom a bejárati ajtót, remegek és nem kapok levegőt. Képtelen vagyok elindulni, tudom, hogy már rég lekéstem az órám.</em></p>
<p><em>Villog előttem a kurzor egy üres lapon. Dolgoznom kellne, de nem megy. Ha belehalok, sem tudok most írni egyetlenegy sort sem. Semmi sem jön össze és nem tudom, miből fogom így kifizetni a jövő havi lakbért. De igazából lassan nem is érdekel. A telefonomat nem veszem fel, nem válaszolok az üzenetekre és csak azt várom, hogy a pasim hazaérjen, és ne legyek egyedül, mert félek. Félek magamtól, attól, hogy kárt teszek magamban, pedig józanul tudom, hogy nem akarnék ilyet tenni. De ma nem vagyok józan.</em></p>
<p><strong>Ma nem vagyok józan.</strong></p>
<blockquote>
<p>Persze lehet, hogy minden fejben dől el, és valóban: a fejemben van a zavar, a neurotranszmitterek és hormonok csodálatos táncába csúszik a hiba. Olyan ez, mintha az egyik táncos a tánckarban rosszul lépne, megzavarva ezzel a teljes előadást. Csakhogy amióta az eszemet tudom, rosszul lép ez a táncos. Tehát hiába mondod, hogy fejben dől el, nekem már eldőlt és nem, egyedül nem tudom felállítani.</p>
</blockquote>
<p>28 éves vagyok és bipoláris, vagyis annak egy enyhébb változata: ciklotímiás. A hangulatom, anélkül, hogy ráhatásom lenne, időről időre, szinte előreláthatatlanul megváltozik. Kiváltó okok nincsenek, vagy ha vannak, inkább csak dührohamokat indukálnak és az éppen uralkodó hangulattól függően csapódik ez le másokon. Nem tudok úgy dönteni hétfőn, hogy jó lesz az egész hetem, mert egy egészséges ember esetében sem döntés az ilyesmi, ha pedig megspékel az élet egy ilyen mentális hullámvasúttal, pláne nem az.</p>
<h3>Mit jelent ez a mindennapokban?</h3>
<p>A bipolaritás, tekintve, hogy a betegség alapjai biológiai eredetűek, megfelelő gyógyszereléssel igen jól kezelhető, főleg együttműködő és betegségtudattal rendelkező személyeknél. Ugyanis a gyógyszerelés nem azt jelenti, mint a fejfájásra szedett advil: ezzel a speciális hangulatzavarral úgy lehet a legjobban megküzdeni, ha a személy tartósan, évtizedekig gyógyszeres kezelés alatt áll. Az alkalmazott gyógyszerek között vannak hangulatstabilizálók (lítium és valproát), antidepresszánsok (főleg SSRI-k) és antipszichotikumok. A megfelelő gyógyszerkombináció időszakosan változhat, de a saját példámból kiindulva, a jól beállított hangulatstabilizálóval elég jól el lehet lenni és viszonylag kis kilengésekkel élni a mindennapokat.</p>
<blockquote>
<p>És, hogy mit jelentenek a kis kilengések? Ne az átlagemberből induljunk ki. Nem lesz így sem kiegyensúlyozott az ember, de nem mindegy, hogy 120-as az amlitúdója a szinuszfüggvénynek, vagy "csak" 12-es. Hatalmas eredmények érhetők el a terápiával, de az alapok nem szüntethetők meg teljesen.</p>
</blockquote>
<p>Ráadásul a legtöbb esetben a személyiséghez is hozzátartozik némi plusz emocionalitás (neuroticizmus), ám ez nem jelenti azt, hogy ettől szenvedni kellene. A legtöbb, amit a terápiától (és mellette a gyógyszertől) kaphatunk, az az, hogy<strong> megtanuljuk jobban kezelni az érzelmileg megterhelő helyzeteket és időszakokat, illetve jobban felismerjük azt, amikor a hangulatunk elindul lefelé vagy felfelé</strong>. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert gyógyszer mellett is válhatunk depresszióssá vagy lehetünk hipománok, ám nem mindegy, hogy milyen mértékben és meddig.</p>
<p>Ha sikerül felismernem, hogy a hangulatom kezd elszállni (pl. sokkal kevesebbet alszom és gyorsabban beszélek), akkor relaxációs technikákkal, mindfulness-szel igyekszem gatyába rázni magam. Ha ez nem segít, akkor a terapeutáim segítségét kérhetem és indokolt esetben gyógyszert is kaphatok a felhangoltságra. (Hogy ez miért veszélyes, mármint a felhangoltság, egy kicsit később esik szó.)</p>
<p>Ha pedig egy depressziós epizód felé csúszom, ugyancsak alkalmazhatok bizonyos tanult technikákat (nekem az autogén tréning ilyenkor is segít), vagy fordulhatok a pszichológusomhoz. Indokolt esetben antidepresszánst kaphatok, természetesen szigorú felügyelettel és csak időszakosan. </p>
<p>Ez a folyamatos önfigyelem pedig egészen új tudatosságot ad, nemcsak a betegség szempontjából, hanem az élet egyéb aspektusaiban is. Máshogy tekintek egy-egy karrierdöntésemre, máshogy osztályozom az egzisztenciális kérdéseimet és egész máshogy állok hozzá a problémáimhoz is.</p>
<h3>Egyszer fenn - máskor lenn</h3>
<p>A biploaritást mindenki egy hullámvasúthoz hasonlítja, és ebben van is logika. Ám egy új szempontot is szeretnék hozzáadni:<strong> a hullámvasútat is sokan élvezzük - miért ne élvezhetnénk hát az életet úgy is, hogy adott esetben bipoláris hangulatzavarral élünk</strong>. Bár korábban betegségként hivatkoztam rá, könnyebb elfogadnom úgy, ha egy állapotnak nevezem, egy olyannak, amit nem magamnak választottam, hanem kaptam és igyekszem minél jobban menedzselni.</p>
<blockquote>
<p>Azon túl pedig, hogy depressziósnak lenni piszoknehéz, fárasztó és a legnyomasztóbb érzés a világon, megélni a szárnyalást, maga az ajándék. Vagyis a legjobb rész mindig az, amikor húzzák felfelé a kocsit a pályán, tudod, hogy nemsokára sikítva ereszkedsz, de most, a csúcs felé, nem számít mindez.</p>
</blockquote>
<h3>Megváltozom a gyógyszerektől?</h3>
<p>Amikor először találkoztam a diagnózissal, zokogva bámultam a pszichológusomra. Sok alkalomba telt elmagyaráznia nekem, hogy a diagnózis és a kezelés nem veszi el tőlem az életem és a személyiségem. Nem fogok elveszíteni mindent, amit szerettem. Nem leszek terméketlen, szürke és unalmas, nem leszek folyamatosan visszahúzódó: egyszerűen csak kisebb ingadozással bír majd a hangulatom.</p>
<p>Ám sokáig tényleg nem értettem miről beszél. Megfosztva éreztem magam, rettegtem attól, hogy az összes jót elveszítem. Hogy nem lesz többé produktivitás 300%-on és nem leszek többé elég szociábilis. Attól is féltem, hogy nem leszek elég jó társ, barát és ember mások számára, ha nem leszek olyan, mint korábban. Persze akkor nem gondoltam arra, hogy a gyógyszer abban is segít majd, hogy ne legyek minden évben több hónapon át depressziós.</p>
<p>Mert a depresszióról valahogy automatikusan le tudtam mondani. Nem volt nehéz, hetekig terméketlenül bámulni a monitort valóban nem túl imponáló. Miért is hiányozna tehát? Ugyanakkor a felhangoltság negatívumait sem vettem észre akkor még. Ehhez kellett egy igazán ijesztő és fájdalmas időszak, hogy megtanuljam. Mert bár azt hiszik sokan, hogy amit kívülről látnak, hiteles: pörgök, mindenhol ott vagyok, hetente háromszor bulizom és folyamatosan csinálok valamit, ráadásul boldogan. De ez csak a felszín. Belül üres voltam, szinte folyton részeg, és egyáltalán nem voltam produktív. Majdnem elvesztettem az összes munkám, partnerem és lehetőségem. Felborítottam az egész életem, emberi kapcsolatokat vágtam el, pillanatnyi düh hatására és egy idő után napi 2 óra alváson vegetáltam.</p>
<p><strong>Ezt pedig ugyanúgy a gyógyszernek kellett adnom, mint az asztal alatt végigzokogott órákat.</strong></p>
<p>És hogy mi az ajándék ebben? Egyelőre egy kiegyensúlyozottabb élet reménye. Na meg az, hogy mégsem vette el a bipolaritás minden ajándékát a valproát!</p>
<p> </p>
<h4 style="text-align: center;"><strong>Október 10. a lelki egészség világnapja. Egy nap, ami igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a világon nagyon sokan élünk valamilyen lelki, mentális betegséggel és mellette rengeteg diagnosztizálatlan eset vár megoldásra. </strong></h4>
<p> </p>
<h5 style="text-align: center;"><strong>Legyünk türelmesebbek egymással! Figyeljünk oda a másikra, merjünk kérdezni, legyünk jelen és ügyeljünk a szeretteinkre!</strong></h5>
<p> </p>
<p>Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, keresd fel a <a href="http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/pszichiatriai-gondozok.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">lakóhelyed pszichiátriai gondozóját</a>, ahol ingyenesen (TB-támogatott formában) juthatsz szakszerű segítséghez. Ha akut krízishelyzetben vagy, a <a href="https://peterfykh.hu/osztaly/pszichiatriai-osztaly-es-krizis-intervencio-43" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Péterfy Sándor utcai kórház Krízis Ambulanciáján</a> jelentkezhetsz. Ha pedig öngyilkossági kísérlet szem- vagy fültanúja vagy ne késlekedj hívni az általános segélyhívót, a 112-t.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F10%2Fbipolka_a_bipolaritas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F10%2Fbipolka_a_bipolaritas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F10%2Fbipolka_a_bipolaritas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bipolka: a bipolaritás ajándéka."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/10/10/bipolka_a_bipolaritas_ajandeka#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15216560" border="0" /></a><br /></p>
depresszió
mániás_depresszió
ajándék
mánia
mérnök
bölcsész
bipoláris_zavar
hangulatzavar
mérnökbölcsész
GPK-BTK
bipolka
0
Bipolka: a bipolaritás ajándéka.
28 éves vagyok és bipoláris, vagyis annak egy enyhébb változata: ciklotímiás. De hogy is néz ki ez a mindennapokban?
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/10/04/tindertojas_a_szexrol_beszelni_belepo_a_pokolba
Tindertojás: A szexről beszélni - belépő a pokolba
2019-10-04T17:29:49+02:00
2019-10-04T17:29:49+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p><em>Az első randin tuti nem lesz szex. Nekem az nem megy, nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, nekem rá kell hangolódnom a partneremre, ismernem kell. Érzéseket kell táplálnom iránta. - </em>hányszor hallottam már ezt! És egyébként, mi számít szexnek? Mikortól indul el az előjáték, mikor kezdődik el a vetkőztetés és egyáltalán, miért baj, ha az első randin szexelünk? </p>
<h3>A szex az, amit annak nevezünk?</h3>
<p>Szerintem igen. A szex elkezdődhet az asztalnál, amikor először ér össze a combotok, vagy lehet egy nézés is, amikor azt érzed, hogy melegedik valami az öledben. Vonzónak találod a másikat, kattogni kezd a fantáziád és megtelik a fejed gondolatokkal arra vonatkozóan, hogy mi mindent csinálhatnátok akkor, ha nem hangzott volna el a bűvös mondat: <em>az első randin nem szexelünk</em>.</p>
<blockquote>
<p>Pedig már levetkőztetted, végigsimogattad és odaadtad magad, libabőrösen, meztelenül. Az ágyadban hancúroztok, pedig még csak a sör felénél tartotok. És jönnek a gátak, a fékek és egyikőtök sem érti, hogy pontosan miért is kellenek ezek akkor, amikor két független ember találkozik, ráadásul a szimpátia teljes mértékben kölcsönös. Elhittétek, hogy a szex bűnös dolog, valami olyan, aminek a megélése nem jár csak úgy, hanem szigorú szabályrendszer szerint adagolható. Persze közben sárga szemmel irigyled azokat, akik felszabadultan élik meg a szexualitásukat, mert neked az nem megy. Te továbbra is ragaszkodsz az elvekhez, meg a normákhoz, mert a szabad szexualitás bűnös dolog. </p>
</blockquote>
<p>Pedig a szex ott és akkor, simán elkezdődhet az asztalnál. Lehet az az előjáték, hogy beszélgettek, hogy úgy beszélgettek, hogy a másik is teljesen megtelik szexuális feszültséggel. Vagy lehet az is, amikor először értek egymáshoz - tudod, ahogy játszotok egymás ujjaival és nem szólal meg senki, mert zavarban lesztek hirtelen a szokatlan szerepekben.</p>
<p>A szex része lehet simán valami olyan, hétköznapi dolog, ami megmozdít. Nem biztos, hogy mindenkinél ugyanazok a dolgok működnek (sőt), de biztos, hogy mindenkinek vannak izgalmas fantáziái, amiket kiaknázhat. És most tökmindegy, hogy egy első randiról vagy egy tartós kapcsolatról beszélünk: a vágy nem marad fenn magától, tenni kell érte és a szexi fehérnemű (ami eleve diszkriminatívan azt sugalja, hogy a nők dolga a vágykeltés) közel sem az egyetlen opció.</p>
<h3>Honnan tudja a másik, hogy mi van a fejemben?</h3>
<blockquote>
<p>Egyrészt, mindannyian tudjuk, hogy a másik fejében is (persze ideális esetben) agy van. Van, aki jobban, van, aki kevésbé hatékonyan használja, ám abban megegyezhetünk, hogy egy nagyjából hasonló kvalitásokkal rendelkező szerv bújik meg mindenki koponyájában. Ennek az irányítóközpontnak a működése pedig férfiak és nők esetén is hasonló. Azonban, a tévhitekkel ellentétben, a gondolatolvasás nem nyert még tudományos bizonyítást, így nem érdemes elvárni a másiktól, hogy tudja, hogy mi mit akarunk és fordítva sem gondolhatjuk azt, hogy mi márpedig tudjuk mi kell a másik félnek.</p>
</blockquote>
<p>A legegyszerűbb talán az, ha kommunikálunk. Akár verbálisan, akár szavak nélkül, de mondjuk el, hogy mi tetszik, mi nem tetszik, mit érzünk és mit nem érzünk. <strong>Ha nem mondjuk el, akkor pedig ne várjuk el a másiktól, hogy kitalálja vagy értse az elvárásainkat.</strong> Ez önmagában kudarcra ítéli a kapcsolatkezdemények egy jelentős részét, még akkor is, ha olyan piszlicsáré kérdésekről van szó, mint az, hogy ki melyik filmre ülne be szívesebben a moziban. Ha pedig a szexről beszélünk, (már ha merünk) valljuk be, sokkal fajsúlyosabb ügyeket érintünk.</p>
<h3>Hogyan kell a szexről beszélni?</h3>
<p>Hadd idézzek ide egy személyes példát! </p>
<blockquote>
<p><em>Életem egyik meghatározó élménye volt az a tinderrandi, amelyet egy fantasztikus sráccal tapasztaltam meg. Elmentünk sörözni, és bár nem így terveztük, annyira megkívántuk egymást, hogy a lakásomon kötöttünk ki. Azonban még az alkohol lágy mámorában is megálltunk: a srác leültetett az ágy szélére és megkérdezte tőlem, hogy mi az, ami nekem egyáltalán nem fér bele és mi az, amit kimondottan szeretek a szexben. Lefagytam és nem értettem, hogy mire gondol. Korábban sem tartottam magam prűdnek, vagy ilyesmi, de abban a pillanatban jöttem rá, hogy valójában mit jelent és mi a jelentősége annak, hogy erről merjünk beszélni.</em></p>
</blockquote>
<p>- azóta is etalonnak tekintem ezt az éjszakát és elképesztően sokat tanultam belőle. Kommunikációról, nyitottságról és arról, hogy <strong>mi az egyik legfontosabb dolog a szexuális érettségben: kell tudnunk beszélni róla</strong>. Meg kell tudnunk fogalmazni az elképzeléseinket, a vágyainkat. Ki kell tudni mondani, ha valamit nem akarunk vagy nem tudunk vállalni, ha lassítani szeretnénk. Ha pedig úgy érezzük, hogy szavakkal nem megy, akkor megannyi nonverbális eszköz áll rendelkezésünkre! Mégis, talán a nyelv a leguniverzálisabb eszköz ebben az esetben és kézenfekvő, hogy kimondjuk ezeket a dolgokat a megfelelő helyzetben.</p>
<p>Hasonlóképp azt gondolom és a tapasztalataim is ezt mutatják, hogy egy tartós kapcsolatban ugyanúgy van helye annak, hogy beszéljünk a szexről. Ha elmondjuk, hogy mire vágyunk, mit próbálnánk ki, esetleg milyen új dologgal foglalkoznánk, az nemcsak megkönnyíti a partner dolgát, de fenekestül felboríthatja a kialakuló szexuális apátiát. Mert az, hogy egy időután kisebb lánggal égünk, teljesen normális, de a szexualitás kihalása egy párkapcsolatban nemcsak belső feszülségeket, hanem kapcsolati krízist is okozhat. Egyébként a témában továbbra is Esther Perel zseniális könyvét ajánlom mindenkinek, a "Szeretkezés fogságban"-t. Perel ugyanis közérthető stílusban beszél megalapozott és kutatásokkal alátámasztott tényekről a témában, ráadásul nemcsak a problémákat listázza, hanem megoldásokat is ajánl a pároknak - ezek közül csak egy a kommunikáció.</p>
<p><strong>A hogyannal kapcsolatban pedig nagyon egyszerű dolgokról lenne szó egyébként: nyíltan és őszintén.</strong> Igen, ennyi a feltétel. Ráadásul, minél többet foglalkozom a témával annál nyilvánvalóbbnak gondolom, hogy, aki nem tud erről beszélni, az talán még nem tart ott, hogy valóban megélje a szexualitását annak igazi, megérdemelt minőségében. Ez pedig nem azt jelenti, hogy csak az a jó szex, ha minimum 150 pózt váltogattok. A jó szex az, amit élvezel, avagy élveztek (ketten, többen vagy akárhányan). Az élvezethez pedig az kell, hogy a gátlásaidat ne szíjazd hozzá a szexhez, hanem feloldd őket és úgy éld meg a szexualitásod, ahogy neked a legjobb. Ehhez pedig egészen biztosan találsz megfelelő partnert, <strong>mert olyan nincs, hogy ne lenne még egy olyan ember, aki hasonlóan szereti, mint te.</strong></p>
<h3>Amúgy, miért gáz a szexről beszélni?</h3>
<p>Jó, én amúgy tényleg szeretem ezt a témát és kimondottan fontosnak is tartom. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik szintén elég nyitottak és elfogadók, tehát tudunk akár a barátokkal is diskurálni erről. Ugyanakkor egyre többször gondolkodom azon, főleg a kommentek alapján, hogy erről gáz beszélni, meg az emberek képtelenek elfogadni egymás véleményét.</p>
<p>Nos, talán azért gáz a szexről beszélni, mert <em>ezt csinálni kell, nem dumálni róla</em>. Pedig beszélni róla ugyanolyan fontos, mint jól csinálni, és talán a kommunikáció szigorú előfeltétele is ennek a tárgynak. <strong>Tehát megkockáztatom, hogy nem gáz erről beszélni, hanem egyenesen kell és mindenkinek a saját ritmusában, a saját értékrendjének megfelelően érdemes kommunikálnia róla. </strong></p>
<blockquote>
<p>Már csak azért is, mert azzal, hogy felnőttként fogalmatlanok vagyunk és beszűkültek, elfelejtjük észrevenni, hogy a mostani kamaszok úgy nőnek fel, hogy nem tanulnak meg kommunikálni az ágyban. Nehezen kérdeznek, zárkózottak és számtalan téves infót fogadnak be a témában. Pedig a legtöbb gátlást és kellemetlen élményt így tudják igazán begyűjteni a puttonyba, amit aztán később cipelnek magukkat, és kínlódnak vele akár éveken, évtizedeken és sok-sok elcseszett kapcsolaton keresztül.</p>
</blockquote>
<p>Szóval, lehet, hogy a pokolra jutok, amiért beszélek róla, de akkor sem ártana elgondolkodnunk róla, hogy miért kezeljük úgy ezt a témát, mintha minimum háborús bűn lenne róla beszélni. <strong>Ha pedig másért nem, hát az alfa generációért tegyünk meg annyit, hogy legyőzzük a prüdériát</strong>. Ezzel pedig nemcsak nekik, hanem magunknak is jót teszünk.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F04%2Ftindertojas_a_szexrol_beszelni_belepo_a_pokolba%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F04%2Ftindertojas_a_szexrol_beszelni_belepo_a_pokolba%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F10%2F04%2Ftindertojas_a_szexrol_beszelni_belepo_a_pokolba%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tindertojás: A szexről beszélni - belépő a pokolba"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/10/04/tindertojas_a_szexrol_beszelni_belepo_a_pokolba#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15192672" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
szex
szerelem
pszichológia
randi
tinder
tindertojás
0
Tindertojás: A szexről beszélni - belépő a pokolba
És egyébként mi számít szexnek? Miért lenne gáz beészlnünk erről?
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/09/11/tindertojas_b_terveink
Tindertojás: B terveink
2019-09-11T11:56:11+02:00
2019-09-11T11:56:11+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Tegyük fel, hogy a hatalmas kínálatból hosszú és kitartó munkával sikerült jobbra húzni néhány olyat, akikre tényleg érdemes időt és energiát áldozni. A match-ek örömmel töltenek el, némi önbizalomra is szert teszünk és az első beszélgetések alapján a reménynek alapja is van. Várjuk hát a folytatást, megszervezzük az első randikat.</p>
<p><strong>RandiKat.</strong></p>
<p>Többes számban, mert ha már összejött két-három jó beszélgetés, miért ne találkozhatnánk mindannyiukkal, miért ne ihatnánk meg mindenkivel egy sört vagy egy limonádét valahol - persze a másik fél jóindulatának kihasználása nélkül. De mi történik akkor, ha már az elsővel tök jó, ha már vele szívesen hazamennénk és az egész éjszakát nem csak végigdumálnánk? Vagy éppenséggel még több hasonló estét és éjszakát szeretnénk, anélkül, hogy hirtelen a csillagokat is leígérnénk az égből?</p>
<p>Igenám, de a következő megfelelő napra már leszerveztünk egy másik randit. Ami lehet, hogy ugyanilyen jó, ha nem még jobb lesz. Persze rosszabb is lehet - de most nézzünk egy vidámabb kimenetelt. <strong>Szóval ott van még jópár lehetőség és zavarban téblábolunk</strong>, nem tudjuk, hogy ilyenkor lemondani illik a többit, vagy részt venni rajta, esetleg illedelmes jégcsaphercegnővé (királyfivá) fagyni... Nyilván nincs univerzális válasz a kérdésre. </p>
<h3>De miért nem tudunk dönteni?</h3>
<p>Nagy hatással volt rám <em>Sheena Iyengar: A választás művészete című könyve (HVG, 2010)</em>, amelyben részletesen bemutatja, milyen szempontok szerint hozunk választási döntéseket, illetve mik azok a kényelmes és kényelmetlen döntési szituációk, amelyekből menekülünk, vagy amelyekben éppenséggel jól érezzük magunkat. És hogy mi köze a tindernek a választáshoz?</p>
<blockquote>
<p>Hát mi sem egyszerűbb! Ha tinderezel, egy hatalmas piacon vagy (igen, ez egy furcsa virtuális piactér...) és nemcsak téged választhatnak, hanem te is választhatsz. Eldöntheted, hogy kivel mit mikor és hogyan, illetve adott tevékenységhez is kereshetsz partnert. És megadja a lehetőséget arra is, hogy akár több lehetőséget is fenntarts magadnak, addig legalábbis, amíg nem tudsz választani közülük.</p>
</blockquote>
<p><strong>Valószínűleg a döntésben az iszonyatos túlkínálat jelenti a problémát.</strong> Az, hogy mindig lehet még egy-két kártyát pörgetni, az ingyenes verzió limitjeit pedig némi fizetség ellenében száműzhetjük az életünkből. Nincs időkorlátja, nem mondja meg senki, hogy meddig lehet, kell vagy illik tinderezni, mindenkinek a józan akarata és a saját belátása dönt a kérdésben.</p>
<h3>Etika, vagy amit akartok</h3>
<p>Persze lehet hápogni, hogy nem etikus több vasat tartani a tűzbe, és valóban, tényleg nem etikus olyan, betarthatatlan és átláthatatlan ígéreteket tennünk, amelyeket később hazugságokkal kendőzünk el. Sokszor hallottam már, hogy <em>ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani</em>, de vajon mi számít betarthatatlannak egy ismerkedési folyamat elején?</p>
<p><strong>Hatalmas eltérések vannak abban, hogy ki honnan számít monogámiára, elköteleződésre, kizárólagosságra.</strong> Van, akinek a párkapcsolatban is beleférnek harmadik személyek, mások néhány randi után szeretnék azt érezni, hogy a másik teljes erővel rájuk fókuszál.</p>
<blockquote>
<p>Mivel többféle tapasztalatom is volt már, arra jutottam, hogy a legjobb, ha ezt a kérdést is ugyanúgy, mint sok másikat, nyitottsággal és higgadtan kezeljük. Ha megbeszélhetjük a gyermekkorunkat, miért ne eshetne szó arról, hogy kinek mi fér, vagy mi nem fér bele abba a kapcsolatba (nem csak párkapcsolat lehet ez: lehet friends with benefits, alkalmi szexkapcsolat...), ami kialakulóban van a két fél között.</p>
</blockquote>
<p><strong>És ebben játszik hatalmas szerepet az etika: hogy meg tudjuk és meg merjük-e fogalmazni az elképzeléseinet a fentiekkel kapcsolatban.</strong> Tudunk-e élni a kínálkozó lehetőségekkel, miközben vállaljuk a saját véleményünket, nyílt lapokat teszünk az asztalra és tiszteljük annyira a másikat, hogy nem hazudunk neki? Álszent dolog lenne, ha azt mondanám, hogy mindig, minden helyzetben nyíltlapos játékos voltam, de a kezdeti problémák és hibák után megtanultam, hogy a legfontosabb egy ilyen helyzetben az őszinteség - épp ezért javasolom mindenkinek ugyanezt.</p>
<p> Amikor pedig komolyodik a helyzet, érdemes magunkban is átpörgetni a lehetséges kimeneteleket: lehet, hogy amit korábban működőképesnek gondoltunk, az ma már egyáltalán nem fekszik nekünk és az is lehet, hogy sokkal több fér bele, mint amire számítottunk.</p>
<h3>Mi lesz a B-tervekkel?</h3>
<p>Mi lesz azokkal az emberekkel, akikkel még találkoztunk, de sorra egy másik személyt kerestünk bennük? Mi lesz azokkal, akik egyfajta pótlékokká váltak, akiket próbáltunk frissen tartani arra az esetre, ha mégis rosszul alakulnak a dolgzok a kiszemelttel? - Na, ha valami etikátlan, akkor ez a hozzáállás, mégsem ritka az, hogy katonás sorrendben állnak a lehetséges alternatívák.</p>
<p>Félünk a magánytól, közben a számítógép mögé bújunk, meg a telefonunkba, hogy mégse érezzük magunkat annak. Ám pont ezzel kerülünk még távolabb egymástól és a valóságtól is. A félelem pedig olyan viselkedésekre ösztönöz bennünket, amelyek nemhogy mások felé gusztustalanok, de saját magunk számára is kimondottan kellemetlenek lehetnek. Ilyen a B-tervezés is. De mégis, érezhetjük azt, hogy kell még egy tartalék szexpartner, kell még valaki, akivel lehet koncertre járni és bulizni, kell még valaki, akivel beszélgethetünk éjszakába nyúlóan. <strong>Mert mindennél jobban félünk attól, hogy értéktelennek és magányosnak érezzük majd magunkat.</strong></p>
<blockquote>
<p>A tinder meg ráerősít: hisz túlkínálatot nyújt, valamint az egyszerűség ígéretét. Mindig van még egy és bármikor elérhető. Kell ennél több?</p>
</blockquote>
<p><strong>Aztán állnak sorban a B-tervek és ha mégis összejön az A-terv, akkor kezdődhet a kellemetlen magyarázkodás, pedig minden hiányzik, csak az nem, hogy erről kelljen hosszasan diskurálni.</strong> Ciki, kényelmetlen és mindenkinek rossz. Miért nem kezdhetjük tehát úgy, hogy felvállaljuk a paramétereinket, az elképzeléseinket, bemutatjuk a helyzetünket és ki merjük mondani azt is, hogy nem ő az egyetlen tinderen - vagy a való életben? Az pedig, hogy tevékenység szintjén kinek mi fér bele ezek után, már egy teljesen más és egyéni dolog, de most maradjunk annyiban, hogy a beszélgetések, találkozók szintjéről beszélek és nem a párhuzamosan 20 partnert fenntartókról. (Bár, ha az illető úgy érzi jól magát és nem bánt vele senkit, miért is ne?)</p>
<p>Talán a tinder az oka meg az online társkeresés, de az is lehet, hogy ez ilyen XXI. századi sajátosság, mint a kapcsolatok kukázása a javítás és a párkapcsolati munka helyett. Ugyanakkor könnyű rácsúszni, belekeveredni és rettentően ártó tud lenni mindkét résztvevő félnek. Ha pedig már halomra állnak a B-tervek, itt az ideje kicsit sepregetni a saját házunk táján is!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F09%2F11%2Ftindertojas_b_terveink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F09%2F11%2Ftindertojas_b_terveink%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F09%2F11%2Ftindertojas_b_terveink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tindertojás: B terveink"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/09/11/tindertojas_b_terveink#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15063550" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
szerelem
elsőrandi
B-terv
tinder
tindertojás
0
Tindertojás: B terveink
Mi lesz azokkal az emberekkel, akikkel még találkoztunk, de sorra egy másik személyt kerestünk bennük?
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/08/25/tindertojas_eleg_jo_vagyok_neked
Tindertojás: Elég jó vagyok neked?
2019-08-25T22:02:32+02:00
2019-08-25T22:02:32+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Könnyű arról beszélni, hogy <a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/07/28/tindertojas_teljesitmenykenszer_noi_orgazmus_a_neved" target="_blank" rel="noopener noreferrer">másokban milyen komplexusokat vélek felfedezni</a>. És nyilván sokkal kényelmetlenebb arról, hogy bennem milyenek vannak, milyen érzések uralkodnak akkor, amikor - bár nem lenne muszáj -, mégis jó benyomást szeretnék kelteni. Vagy, amikor a dolgok nem várt fordulatot vesznek, kellemetlenre váltanak, esetleg kimondottan kínosak lesznek.</p>
<p>A hóhért akasztják.</p>
<h3><strong>Megfelelési kényszer - most ez a srác is meg fog hívni?</strong></h3>
<p>Valahányszor elhív egy srác, iszonyat kényelmetlennek érzem, hogy ő akarja fizetni a fogyasztást. Ezért szeretem azokat a helyeket, ahol a pultnál lehet kérni, az italokat azonnal kifizetni, így ha az elsőnél bele is megyek, hogy meghívjanak, a másodikat már én tudom kifizetni. Persze van olyan is, amikor belecsúszunk abba, hogy nem számoljuk a köröket - de ez igen ritka, nem hiszek abban, hogy egy első randin seggrészegen sok értelme lenne az ismerkedésnek.</p>
<blockquote>
<p>És tényleg nem lehet erről a srácokat lebeszélni. Legalábbis az az érzésem, hogy képtelenség elfogadtatni sokukkal, hogy leszarom, mi illik és mi nem, nekem tök természetes lenne, hogy a saját italomat én fizetem - és tökmindegy, hogy ásványvizet iszunk, vagy valami fuxos koktélt.</p>
</blockquote>
<p>És, hogy miért? Mert akárhányszor meghívnak, felvillan egy piros lámpa a fejemben: valamit akarnak tőlem. A piros lámpát pedig nem lehet csak úgy lekapcsolni ilyenkor, ez nem múlik el azért, mert megpróbálnak meggyőzni arról, hogy szó sincs ilyesmiről. Azon kattog a fejem, hogy mit várhat, mit akarhat és mi van, ha esetleg ennek hangot is ad majd. Hogyan fogom kezelni a helyzetet, mi lesz a megoldás rá és egyáltalán, tényleg, mit szeretne tőlem ez a srác? Mi lesz, ha nem egyeznek az elképzeléseink? - és akkor el is indul egy ilyen spirál, azon kapom magam, hogy nem tudok normálisan figyelni a beszélgetésre és máris teljesen elvesztem a fonalat, pedig valljuk be, meglehetősen irracionálisak a félelmeim ezzel kapcsolatban.</p>
<h3><strong>Mi van, ha nem lesz szikra?</strong></h3>
<p>Hiszek abban, hogy van kémia. Hogy azon túl, hogy egy-egy beszélgetésben egymásra lehet hangolódni, vannak olyan esetek is, amikor az első kézfogásnál érezzük azt, hogy akarjuk a másikat. És lehet, hogy baromi jót beszélgetünk, bejárjuk a fél várost, de ha nincs meg a szikra, akkor lehet az ember akármennyire nyitott és spontán, szerintem nem megyünk tovább. Legalábbis én nem, és gyanítom, vannak mások is így ezzel.</p>
<blockquote>
<p>És akkor jön az a kellemetlen csönd, ami az így megélt csókokat, a kézfogáskezdeményeket, és a derekam erőtlen átkarolását kíséri. - Na az kínos! Olyankor az agyam egy egészen másik univerzumba kapcsolja magát és azon kattog, hogy meneküljön ki a helyzetből, anélkül, hogy bántóvá váljanak a megjegyzések, amelyek elhagyják a számat.</p>
</blockquote>
<p>Mert lehet, hogy beszélgetni nagyon jó volt, de ennyi. Van ilyen és egy ideális világban ezt el kell fogadni. Még akkor is, ha ez most tinder, meg nyilván mindenki dugni akar, miért nem mondtam előre. Mert cseten nem érzem a szikrát, mert jó volt dumálni, mert tetszettek a sztorik és elröpült az idő. De ennyi. Rémkínos. <em>Nemlesztöbbet.</em></p>
<p><em></em>Dunsztom sincs, hogy lehet ezt szépen tálalni, ezért kevésbé szépen szoktam. Vagy inkább nyersen. És közben azon emésztem magam, hogy megbántom a másikat, órákat loptam el az életéből, mert ő lehet, hogy tökre hitt abban, hogy aznap este tinderről leakasztott egy jócsajt. Hát nem. Maradtam a fogason, ő meg pörgethet tovább. </p>
<h3><strong>Ha ilyen nyitott vagy, akkor velem is simán lefekhetnél!</strong></h3>
<p><em>Hogynepersze.</em> Most persze lehet, hogy úgy tűnik, ezt csak poénból ideírtam, de tényleg hallottam már ezt. Megmosolyogtató, és egyben rohadtul bántó is, amikor valaki tényleg azt gondolja (vagy ha nem is gondolja, mégis kiszalad a száján), hogy ha az ember kicsit nyitottabb az ismerkedés terén, akkor máris válogatás nélkül bárkivel lefekszik, aki szembe jön. Ez sajnos, vagy szerencsére nem így van. És egyébként azt gondolom, hogy nemcsak a lányoknál, hanem a fiúknál is: nem hiszek abban, hogy egy srác bárkivel kefélne, csak azért, mert lehetősége van rá - <strong>legalábbis remélem, hogy nem így van, mert ennél minden pasi többet érdemel, ahogy minden lány is.</strong></p>
<blockquote>
<p>Meg egyébként a szex sem megy úgy, hogy csettintés - kefélés. Azért talán ennél egy kicsit több kell hozzá - akár egy jó beszélgetés, egy nagy séta, egy közös élmény - valami, ami belobbantja azt a bizonyos lángot. Ha pedig ez nincs meg, akkor megpróbálhat leitatni, elvihet valami irtóromcsi helyre, lehet akármilyen lenyűgöző (vagy gondolhatja magát akármilyen lenyűgözőnek) és haza is kísérhet, nem lesz semmi a dologból.</p>
</blockquote>
<p>Bár az előbb azt mondtam, hogy a határozatlan közeledés kínos, azt hiszem a határozott ám teljesen egysíkú közeledés is az. Amikor valaki tényleg binárissá egyszerűsíti a lehetséges kimeneteket. Ez pedig azon túl, hogy kínos és kellemetlen, engem némi félelemmel is eltölt: megtelik az agyam újra megfelelési kényszerrel, előjön a mérleg a sarokból, elkezdem fejben összerakni, hogy most akkor mivel is tartozom, akkor most tényleg le kéne vele feküdnöm (elvégre valamiért csak ezt mondja) és hasonlók. </p>
<p><strong>/Mindenki megnyugtatására szeretném leszögezni, hogy eddig nem bonyolódtam ilyen viszonyba - a józan eszem velem tartott, de a kellemetlen érzés és a mérlegelés mindig bekúszik az ilyen helyzetekben./</strong></p>
<h3><strong></strong><strong>Most tényleg tetszem neki, vagy csak megnyugtatásul mondja?</strong></h3>
<p><strong></strong>Állunk kedvesen, egymással szemben és látom, hogy nem erre számított. Ki van írva az arcára, hogy valami tök mást várt, pedig ha valamire ügyelek, az az, hogy a profilom pont olyan legyen, mint én: grimaszos, bolond, és még azt is tudja az, aki elolvassa a biom, hogy ez a blog is a tinderről inspirálódik.</p>
<blockquote>
<p>Néhány kép alapján azonban mégsem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de még a facebook profil alapján sem derül ki az, hogy ki milyen ember a valóságban. Az csak a <strong>valóságban</strong> derül ki és ez így van jól. </p>
</blockquote>
<p>De aztán van olyan is, amikor túláradó bókok közepette tényleg csak arra gondolok, hogy biztosan csak dugni akar/meg akar nyugtatni/így nevelték és azért mondja. Mert képtelen vagyok elhinni ennyi pozitív információt magamról néhány perc vagy fél óra ismertség után. A kedvenc ilyen helyzeteim pedig azok, amikor valaki az intellektusomnak bókol, csak a diplomáim miatt. Pedig, valljuk be, diplomája ma szinte bárkinek lehet - nem ez az intelligencia fokmérője.</p>
<p>Ha pedig tetszeni akarok, de nem érzem a pozitív megerősítés hitelét, akkor átmegy az egész feszengősbe és még ha tényleg jónak tűnt az elején, akkor is rémes emlék marad a randi. Mindegy, hogy milyen szavakkal válunk el, a vége az, hogy alig várom, hogy a lakásomba érve lemossam a szempillaspirált és levessem magamról a gondosan kiválasztott ruhadarabot (vagy darabokat). Aztán jöhet egy meleg kakaó, kuckózás a fotelba, és ha elég szar volt az este, akkor a tinder visszatelepítése...</p>
<p>... mindegy, max. tindertojás lesz belőle. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F25%2Ftindertojas_eleg_jo_vagyok_neked%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F25%2Ftindertojas_eleg_jo_vagyok_neked%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F25%2Ftindertojas_eleg_jo_vagyok_neked%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tindertojás: Elég jó vagyok neked?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/25/tindertojas_eleg_jo_vagyok_neked#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/14990096" border="0" /></a><br /></p>
randi
történetek
elsőrandi
tinder
tindertojás
0
Tindertojás: Elég jó vagyok neked?
Kényelmetlen arról beszélni, mennyire feszengünk egy-egy randi előtt-közben-után, de azért csak megpróbálnám.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/08/16/majd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket
Hát, amúgy... Majd tarkónvágnak a hormonok és úgyis akarsz gyereket.
2019-08-16T10:22:07+02:00
2019-08-16T10:22:07+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Hát, amúgy meg lehet, hogy nem. De ne szaladjunk ennyire előre!</p>
<h3><strong>Klasszikus szerepek egy változó világban</strong></h3>
<p>Lerágott csont tudom, mégsem lehet eleget beszélni arról, hogy a folyamatosan modernizálódó világunkban még mindig a régi, klasszikus szerepeket igyekszünk ráhúzni egymásra. Mindezt pedig olyan vehemenciával és eltökéltséggel tesszük, hogy közben észre sem vesszük, a másik levegőért kapkodva könyörög: legalább hallgassuk meg a véleményét. Ha nem is változik még attól a mi világképünk, legalább hallgassuk meg! </p>
<p>Mert lehet, hogy teljesen mást gondolunk, de két különböző világnézet bizonyos helyzetekben igen jól megférhet egymás mellett és azt gondolom, hogy ilyen eltérő világnézeteket tartalmaz a szülőség kérdésköre is. Hogy szeretne-e valaki gyermeket, avagy sem. Ha pedig az illető nőként vallja, hogy nem vágyik gyermekáldásra, rögtön jön a doboz - nem csak a társadalom részéről - és figyelmeztet: <strong>majd úgyis meggondolod magad</strong>.</p>
<blockquote>
<p>Bárcsak így menne ez! Hogy egyszercsak meggondolom magam. Mármint biztos vannak ilyen helyzetek, de köszönöm, ha meggondolom magam, az sem azért lesz, mert valaki folyamatosan azzal szórakoztat, hogy az orrom alá dörgölje: itt az ideje gyermeket vállalni.</p>
</blockquote>
<h3><strong>Az én testem, az én döntésem</strong></h3>
<p>Egyébként, én tényleg azt gondolom, hogy mindenkinek jár annyi önrendelkezési jog, hogy eldönthesse: szeretne-e gyermeket vállalni, vagy nem. Az egyetlen olyan dolog, ami ebbe beleszólhat és logikus, hogy bele is szól, az a párkapcsolat. Nyilvánvaló, hogy egy férfi, ha arconpörög és fejenáll, akkor sem tud teherbe esni és nem veheti át ezt a feladatot egy nőtől. Mégis erős túlzásnak tartom, amikor valaki azzal érvel, hogy a nők ezzel a férfiaktól is elvesznek valamit.</p>
<blockquote>
<p>Mintha nem lenne még X milliárd olyan csaj, aki tényleg szeretne anya lenni. Érdemes lenne talán velük találkozni akkor.</p>
</blockquote>
<p>A gyermekvállalás tehát egy egyéni döntés, amelynek ugyan nagy hatása van a teljes társadalom jövőjére, mégsem emelhető ki a hatásköréből. Legyen szó támogatott hitelekről, kormányzati programokról vagy társadalmi nyomásról - ezek egy felelős ember számára nem jelentenek instant gyermekvállalási kedvet. A felelős ember ugyanis belátja, hogy a gyermeknevelésnek rengeteg más összetevője van.</p>
<p>Egy csomó olyan hatás, ami a testemet, az életemet, azok minőségét, a hangulatomat és a teljes jövőmet meghatározzák majd. Más emberré tesz, ha szülővé válok és nem azért, mert ez valami negatív dolog, hanem azért, mert szülőnek lenni a világ egyik legnagyobb felelőssége. <strong>Szóval, ha már ott tartunk, hogy gyermekvállalás, hadd döntsön mindenki maga ebben az igen kényes kérdésben!</strong></p>
<h3>Nem való mindenkinek</h3>
<p>Tényleg ezt gondolom. Hogy a gyermekvállalás nem való mindenkinek. Hogy nem muszáj minden embernek szülővé lennie - mert valljuk be, biztos mindannyian ismerünk olyan embereket, akik mindent elkövettek, hogy megkeserítsék a gyermekük életét. Lehet, hogy nem szándékosan, de egy életre elég traumát okoztak annak, aki elvileg a legfontosabb lenne számukra.</p>
<p>A szakmai számontartja a különböző "gyerektípusokat". A legszerencsésebbek nyilván azok a <em>szerelemgyerekek</em>, akik őszinte szeretet eredményei és ebben az érzelemben lubickolva cseperednek fel. De mellettük vannak a kevésbé szerencsés <em></em>gyermekek: akik a kapcsolat megmentéséért születnek vagy azok, akiket azért vállalnak, <em>mert nincs más megoldás</em>. Biztos, hogy ezeknek a gyerekeknek mind meg kell születni? Mi van, ha én magam nem tudom eldönteni, hogy melyik szülőtípus lennék és tartok attól, hogy nem lennék elég jó - így inkább nem vállalom az ezzel járó terheket és felelősséget?</p>
<p>Lehet, hogy nem azért nem való nekem gyermek, mert nem szeretem őket, hanem azért, mert nem vagyok elég eltökélt abban az irányban, hogy olyan mértékben rendeljem magam alá a feladatnak, mint amennyit megkövetel egy ilyen vállalás. Mert ne legyünk álszentek és naivak: a gyereket nem csak megcsinálni kell. Igaz ez mind a nőkre, mind a férfiakra, mégis, nagyon nehéz volt olvasnom <em>Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül (HVG Könyvek, Budapest, 2019) </em>könyvében, hogy mennyi olyan nő van, aki azért fut ki az időből, mert nem talál olyan férfit, akivel felelősen vállalhatott volna gyermeket. 2019-ben még mindig problémát jelent az, hogy a családban elosszák a gyermeknevelés terhét.</p>
<p>És mielőtt a férfiak támadva érzik magukat, szeretném leszögezni, nem hiszem, hogy ez pusztán az ő hibájuk. Ez ugyanúgy társadalmi szintű gond, mint a <a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/06/24/tindertojas_a_kettos_merce" target="_blank" rel="noopener noreferrer">kettős mérce</a> vagy a fizetésekben tapasztalható különbségek. Bonyolult és összetett, ám azt mégis könnyű belátni, hogy meghaladtuk már a <em>nőnek a konyhában és a kiságy mellett a helye</em> - felfogást. Nincs elég lehetősége az apáknak otthon maradni a gyermekeikkel és idejük sincs munka mellett megfelelő részt vállalni a gyermekvállalásból később sem. Ami amellett, hogy elszomorító, elég rossz hatással van a gyermekekre is.</p>
<h3>Eljön majd az ideje</h3>
<p>Valóban, meg kell várni, hogy minden körülmény ideális legyen. - Legalábbis én kicsit így érzek a dologgal kapcsolatban. Sokszor hallom azonban azt is, hogy nincs tökéletesen ideális helyzet és állapot. Tehát elég, ha a lista néhány tétele teljesül, a többi meg kialakul. Érezni kell, hogy kialakult az igény, a vágy, és akkor minden menni fog. </p>
<blockquote>
<p>És mi van, ha nem jön el az ideje? Ha engem nem vágnak tarkón a hormonok, ha én kamasz korom óta nem vágyom saját gyermekre és tudom, hogy ezzel nem is vagyok egyedül? Mi van, ha az én életem gyermek nélkül is lehet(ne) teljes? Miért kéne nekem emiatt rosszabbnak érezni magam? Azért, mert az én <em>gyümölcsömet nem érleli meg az Úr</em>? Tényleg rosszabb ember vagyok, ha szülés helyett másban találom meg az életem célját és lényegét?</p>
</blockquote>
<h3>Szóval nem.</h3>
<p>Nagyon nehéz viták ezek. Vitatkozni valakivel, aki homlokegyenest mást gondol a gyermekvállalással kapcsolatban, mint én. Nem is az zavar, hogy vitatkozunk és mást gondolunk. Inkább az kezd bosszantani (nagyon), hogy megpróbálnak meggyőzni arról, hogy még pár év, és majd jönnek a hormonjaim - mint egy hadsereg - beveszik az elmém és hopp: gyereket akarok majd. Huszoniksz évig nem, de utána egyszercsak, csettintésre instant szülőgéppé óhajtok majd válni, mert megismerem azt a férfit, elérem azt a karriert, megtalálom azt a lakást... stb, és minden ideális lesz és beütnek a hormonok... és... Attól még én most miért ne gondolhatnám úgy, hogy nekem nem lesz? Hogy én nem szeretnék? És miért ne történhetne így, hogy tényleg nem lesz? <em>Soha?</em></p>
<blockquote>
<p>Nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy <em>ne akarjon</em> gyereket. Azonban arról szívesen lebeszélnék embereket, hogy <em>meggondolatlanul, mindenáron gyereket vállaljanak</em>. <strong>Az életben nagyobb felelősség nincs, mint felelősséggel tartozni egy másik életért. És a gyerekvállalás pont ez: egy kisember élete rajtunk múlik, az érzelmi és testi egészsége, az egzisztenciális biztonsága.</strong> </p>
</blockquote>
<p>Hát, amúgy... Az pedig, hogy nem szeretnék saját gyermeket, nem jelenti az, hogy nem szeretem a gyerekeket - bár, aki ismer, tudja, hogy inkább 10 kamasz, mint egy kisgyermek. De ezek a kis kinyíló életek mind csodák és megérdemlik, hogy olyan világban nőhessenek fel, ahol már nem ilyen klasszikus szerepdobozokban gondolkodunk. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F16%2Fmajd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F16%2Fmajd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F16%2Fmajd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... Majd tarkónvágnak a hormonok és úgyis akarsz gyereket."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/16/majd_tarkonvagnak_a_hormonok_es_ugyis_akarsz_gyereket#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/14991900" border="0" /></a><br /></p>
jövő
vélemény
gyermek
szülőség
0
Majd tarkónvágnak a hormonok és úgyis akarsz gyereket.
Nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy ne akarjon gyereket. De van, akit azért mégiscsak jó lenne lebeszélni róla...
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/08/13/maradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban
Maradj csöndben, ha nem mondtad korábban!
2019-08-13T10:15:06+02:00
2019-08-13T10:15:06+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Hiába éltük meg a #metoo-t és hiába nézünk olyan sorozatokat, mint a 13 reasons why, a zaklatás és az erőszak valahogy a mai napig tabu maradt. Vagy, ha mégis megszólalunk az ügyben, könnyen rácsúszunk egy áldozathibáztató narratívára. És bár én is azt gondolom, hogy vannak bizonyos dolgok, amit megtehetünk az erőszak (vagy az erőszakhoz vezető helyzetek) elkerülésére, végső soron rohadt kiszolgáltatottak vagyunk továbbra is. Annak ellenére, hogy egyre nagyobb médiafigyelmet kap a téma.</p>
<h3><strong>Nem mondhatsz nemet.</strong></h3>
<p>Olyan társadalomban élünk, ahol a gyermekeket arra szocializáljuk, hogy nem mondhatnak nemet. Nem mondhatnak nemet a szüleiknek, a dadusoknak, az óvónéniknek és a tanároknak. Aztán meglepődünk, amikor kamaszként olyan felnőtteknek vagy a kortársaiknak sem mondanak nemet, akiknek nemet kellene mondani - legalábbis, ha megtörténik a baj, akkor azt kérdezzük, hogy <em>miért nem mondtál nemet? </em>Mintha ebben a helyzetben lenne racionális magyarázata az eseményeknek, lenne tudatos síkja a történteknek és az illető nem szenvedne eleve eléggé...</p>
<blockquote>
<p>Ezen mondjuk én is a 13. résznél gondolkodtam el jobban. Hogy egyáltalán, hogy lehet feltenni egy ilyen helyzetben azt a kérdést, hogy "biztos, hogy nem akartad te is?".</p>
</blockquote>
<p>De, nyilván. Mindannyian akartuk, mert ha nem tudunk nemet mondani hangosan és erősen, akkor az automatikusan igent kell, hogy jelentsen. - A dolog nem ilyen egyszerű és hiába próbálják meg jogvédő szervezetek a lehető legegyértelműbben megfogalmazni a beleegyezés paramétereit, sokan a mai napig nem értik, mi a különbség a beleegyezés és a nem ellenkezés között.</p>
<p>És még ha valaki tudja is, hogy nem akarja, egyértelműen nem szeretné, hogy megtörténjen vele az, ami rá vár, akkor is bitangnehéz ellentmondani valaki olyannak, aki felettünk áll a hierarchiában. Akinek hatalma van fölöttünk, aki erősebb nálunk, akitől tartunk, vagy csak nem merjük elutasítani. Félelemmel vegyes érzés ez, amelyben megjelenik a düh, ami nemcsak a másik felé irányul (hogy miért hoz minket ilyen helyzetbe), hanem saját magunk ellen is, amiért ott vagyunk, beszorulva abba a pillanatba és még csak tátogni sem merünk, annyira le vagyunk fagyva.</p>
<h3><strong>De nem mondasz igent sem.</strong></h3>
<p><strong></strong>És lehet, hogy ez csak az utolsó pillanatban dől el. Akármiről is legyen szó, szexről, ölelésről, egy feladatról. Ha nem egyezel bele, nem erőltethetné rád senki. Mégis megesik, mert olyan mindja, aki fölötted áll: a tanárod, a főnököd, vagy akár egy tekintélyes családtag. Nekik pedig ellentmondani nem szabad.</p>
<p>Miután megtörténik csak a szégyen marad. Teljesen mindegy, hogy miért, a karma, meg az összes többi mondvacsinált ok hülyeség. <em>Nem szabadott volna így alakulnia, mégis így lett, mert nem tudtam és végülis, nem mondtam nemet.</em></p>
<p>Hibáztatjuk magunkat, úgyhogy elfogadjuk azt is, hogy mások is minket hibáztatnak azért, ami történt. Teljesen validnak látszik ebből a nézőpontból, mert olyan természetes, hogy mi tehetünk róla. Nem mondtunk nemet, igaz, igent sem.</p>
<blockquote>
<p>És a kettő itt válik szét teljesen: én meg valahol a kacsacsőr belsejében lebegek elesetten. Ott, ahol a nem és az igen összeér, valami vákuum-szerűség: nem egyértelmű, tudom, de az én fejemben is kavarognak most a gondolatok.</p>
</blockquote>
<p>Mert nekem is van egy minta-hátizsákom, amiben tárolom az emlékeket a neveléssel, az óvodai, iskolai hisztikkel és dacoskodásokkal kapcsolatban. Arról is, hogy kinek és mikor akartam nemet mondani - és hogyan fulladtak kudarcba a próbálkozásaim. Akkor sem mondtam igent, mégis úgy történt midnen, ahogy mások mondták.</p>
<p><em>Ugyanúgy, ahogy megtörténnek a dolgok a kulcsrazárt ajtó mögött és nemcsak egy porcukros sorozatban, hanem a magyar valóságban is. Budapesten a kétezres években. Kamasz és fiatal felnőtt lányokkal és fiúkkal. Gyakorlatilag gyerekekkel.</em></p>
<p>És ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni az okokat, megmutatni a gyerekeknek, hogy mit tehetnek az őket ért sérelmek ellen, inkább hibáztatjuk azt, aki kiáll és beszél róla. Úgy teszünk, mintha teljesen rendben lenne az, amit akkor, ha velünk történik, nem fogadnánk el. De a másik, az más. <em>Ő csak nem mondott igent.</em></p>
<h3><strong>Mit tanulunk meg belőle?</strong></h3>
<p>Hogy lehet továbblépni egy traumán, ha nem beszélhetjük ki? Ha örökre titok marad, hogy mi történt aznap délután, a másik éjszakán vagy a Gellérthegyen? Hogyan lehet feldolgozni valamit, amiről mi magunk sem merjük bevallani, hogy valóság? </p>
<p>Lebegés ez a félelem és a szégyen között, a tökéletesség és a törékeny tökéletlenség mögött. Ahol azt kérdezgeted magadtól folyton, hogy mit basztál el, mi ment félre, miért nem álltál ki magadért, miért nem mertél bevonni valakit, szólni, mondani, hogy nem oké az, ami történik. Aztán feladtad, hagytad magad - azt gondoltad, gyorsabb és fájdalommentes lesz, ha nem ellenkezel. Soha nem tudod meg, hogy igazad lett volna, vagy akkor megmenekülsz a helyzetből, ám az, ami utána jön, nem hiányzott.</p>
<p>Mert tanulságképp az marad meg, hogy szólni gáz, segítséget kérni ciki és értelmetlen. Hogy ne rinyálj, hogy miért nem akkor oldottad meg, utólag ne siránkozzál. A hollywood-i színésznőkhöz hasonlítanak, azokat is lekurvázzák, meg te is egy utolsó ribanc vagy, mert akkor és ott nem merted felemelni a hangodat. Egy túlszexualizált világban, ahol a test egy árucikk és a kielégülés mindenkinek jár, aki megveszi, az marad meg bennünk, hogy tárgyak vagyunk, törékeny tárgyak egy vitrinben és akkor vesznek le minket a polcról, amikor óhajtanak.</p>
<h3><strong>Fel kell nőni hozzá</strong></h3>
<p>Egyébként tényleg ezt gondolom: hogy valamennyit segít az, hogy felnövünk, tapasztalunk, olvasunk, hallunk és látunk dolgokat ezzel kapcsolatban. Hogy a sok áldozathibáztatás mellett végre eljut hozzánk néhány olyan komment és cikk is, ami hangsúlyozza: az erőszaknak és a hatalmi visszaélésnek <strong>semmilyen formája nem oké</strong>, még akkor sem, ha te tíz vagy tizenöt éve nem tudtál nemet mondani egy kényszerítő kérésre. </p>
<p>Évek kellenek ahhoz, hogy feldolgozzuk: ami történt, az nem a mi hibánk, még akkor sem, ha sokan ránk akarják hárítani a felelősséget,</p>
<blockquote>
<p>mert sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy "minekmentoda", mint belátni, hogy alapjaiban kellene megváltoztatnunk a visszaélésről való gondolkodást. Meg kell értenünk, hogy ez ugyanúgy az edukáció részét kell képezze, mint a cipőkötés és a fogmosás megtanítása.</p>
</blockquote>
<p>Hiába mondjuk azt, hogy az iskola előtt lebzselő szatírral ne álljanak szóba a gyerekek, ha mi magunk nem tudunk példát mutatni és biztonságos kereteket teremteni a nemet mondásra és a határok felállítására. Ugyanígy, nem várhatjuk el, hogy egy kapcsolatban egészséges egyensúly alakuljon ki, ha a gyermek otthon nem tanulta meg, hogy mit jelent <em>szeretni és szeretve lenni</em> elvárások és kényszerek nélkül. De erre még rengeteg példa van, csupa olyan, ami miatt azt gondolom, hogy utólag nem érdemes lelkiismeretfurdalást okozni akár egy komplett generációnak. Sokkal fontosabbnak tartom az előretekintést: hogy próbáljuk meg a jelenben és a jövőben jobban csinálni és jobban átadni a gyerekeknek és kamaszoknak az énhatárok tiszteletének lényegét és a nemetmondás művészetét.</p>
<p>Ahogy a gyerekeknek ahhoz, hogy megértsék mi történt, úgy a társadalomnak is fel kellene nőnie ahhoz, hogy a #metoo nem vicc, hogy a hatalmi visszaélés nem játék és természetesen nem oké a hamis vád sem - mert sajnos arra is van példa dögivel. Mégis, néhány koholt vád, meg buta vélekedés alapján teljesen igazságtalan elítélni és hibáztatni mindenkit, aki valaha átesett bármilyen hatalmi és/vagy szexuális visszaélésen. Ha azt mondjuk nekik, hogy ti mind hülyék vagytok és biztos csak kitaláljátok, amit állítotok, azzal azt üzenjük: <strong>az erőszak oké, mert úgyis az a hibás, akin elkövetik. Ő meg tűrje csendben, kussoljon róla.</strong> Mindegy, hogy mikor történt vele, hogy gyerek vagy felnőtt, hogy egyetemista vagy a munkahelyén éri a megaláztatás.</p>
<p>Pedig ez nem csak <em>hülye </em>emberekkel történik. De ha butának is kéne lenni hozzá, akkor sem érdemelné meg senki, hogy így alázza meg egy egyén, majd a teljes társadalom és az összes olyan háló, amelynek védelmében valaha bízhatott. Ha egyáltalán bízott benne valamikor.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F13%2Fmaradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F13%2Fmaradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F13%2Fmaradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Maradj csöndben, ha nem mondtad korábban!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/13/maradj_csondben_ha_nem_mondtad_korabban#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15006718" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
történetek
0
Maradj csöndben, ha nem mondtad korábban!
Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy minekmentoda, mint belátni, hogy társadalmi szinten kell változtatnunk.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/08/10/tindertojas_ribanc_diva_mindketto_egyiksem
Tindertojás: ribanc, díva, mindkettő, egyiksem.
2019-08-10T14:52:34+02:00
2019-08-10T14:52:34+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p>Leírtad a profilodra, hogy a magas pasik érdekelnek. Tele vagy elképzelésekkel és elvárásokkal arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a pasi, aki randira hív majd. És tele vagy elvárással, elképzeléssel és gondolattal azzal kapcsolatban is, hogy neked milyennek kell vagy kellene lenned számára. </p>
<p>Tinderezhetsz a megerősítésért, egy tartós vagy alkalmi kapcsolat reményében, vagy az is lehet, hogy a barátaid nyomására tetted fel. Tökmmindegy. Azért a fejedben mégis van arról valami elképzelés, hogy mit akarsz, mit lehet és mi lesz ebből az egészből.</p>
<h3><strong></strong><strong>Könnyű eset, nehéz sztori</strong></h3>
<p>Ha én kérdezem meg, hogy találkozzunk-e személyesen, akkor olcsó vagyok? Könnyű csajjá tesz az, ha van kedvem és ambícióm kezdeményezni? Gáz, ha bevallom, hogy most csak szexet keresek, vagy csak egy jó beszélgetésre lennék nyitott először? Mi az, ami még fenntartja az érdeklődést, de nem is válok közönségessé tőle?</p>
<p>Kérdések. Rettenetesen sok kérdés, már azután, hogy match-elünk. Várom, hogy írj, de közben én is reflektálnék a bemutatkozásodra. De ha én írok, akkor azt gondolod, majd, hogy nagyon pusholom ezt a dolgot. Azt meg nem szeretném - mármint ezt a hamis benyomást.</p>
<p>Milyen a jó kezdés? - ezen gondolkodom. Hogyan lehet elindítani egy jó beszélgetést, mi tesz egyáltalán egy csetelést jóvá? Főleg tinderen, ahol elvileg mindenki olcsó, mindenki csak dugni akar és mindenki sablonos. (Mondjuk szerintem nem.) Tegyek fel egy kérdést? De ha azt kérdezem, hogy mizu, azzal saját magamat köpöm arcon. Utálom az ilyen felszíneskedést.</p>
<p>Kicsit elengedem magamban az értékítéletet és megengedem magamnak, hogy olcsónak tartsanak. Írok én, megfogalmazok valami kezdést. Elindul a lavina. Azt gondolnám, hogy az első nehézségen túl vagyok, de nem: itt válik csak igazán pikánssá a történet, mi lesz a folytatás? Vevő leszel rám? Érdekellek majd én is téged? Egyáltalán, válaszolsz majd?</p>
<p>Nehéz ügy, és én sem vagyok könnyű. De jó, hogy te sem. Ne legyen már egyszerű!</p>
<h3><strong>Mondd meg te, mi vagyok én!</strong></h3>
<p>Sokak fejében él egy hamis kép azzal kapcsolatban, hogy a lányok számára a tinder tényleg csak szórakozás. Nem kell bele energiát tenni, csak pár srácot jobbra húzni, azok majd meghívnak egy-két italra és igazából nincs is ebben semmi para: hölgyválasz van.</p>
<p>Még ha a felszínen ez ennyire egyszerű is, belül nagyonnem. Csajként ugyanúgy bekúszik a megfelelési kényszer a randikba és az ágyba is, mint a srácoknál. Mellette pedig még ott van az az érzés is, hogy ha túlságosan lazák vagyunk, akkor ribancnak tartanak majd minket: mert állítólag senki nem szereti az "olcsó" nőket.</p>
<h4 style="padding-left: 30px;"><strong>De mi az az olcsó nő?</strong></h4>
<p style="padding-left: 30px;">Ha a szexről beszélek, nyíltan, gyakorlatilag bárkivel, olcsó leszek? Ha egy jól sikerült randi után valakivel egyéjszakás kalandba bonyolódom, olcsó vagyok? Ha meghívnak egy italra és mégis nemet mondok a közeledésre, akkor hülye lotyó vagyok? Ha pedig együtt berúgunk valahol és elveszünk a pillanatban... igen, tudom. Akkor tényleg olcsó vagyok.</p>
<p>Ha pedig úgy döntök, hogy inkább kicsit nehezebb falatnak mutatkozom - nyíltságomat az asztal alá dugom és megpróbálok nem annyira kíváncsi lenni, mint szoktam, akkor beskatulyáznak a megközelíthetetlen díva dobozba.</p>
<blockquote>
<p>Kész, nincs olyan, hogy egy csaj, akivel jó ez meg az, akivel jól érzem magam, valami lesz majd, de nem definiáljuk előre. Helyette vagy baszható, vagy meg kell dolgozni érte. Tinderen ez a két kategória van, skála pedig nincs hozzá, fekete-fehér a kínálat.</p>
</blockquote>
<h3><strong>Miért parázol, úgysincs tétje!</strong></h3>
<p>Hát dehogynem! Kapásból fel tudnék sorolni szerintem legalább tíz dolgot, amin lehet parázni egy tinderrandi előtt, közben és után. Ezek egy része teljesen átlagos dolog, egy másik részük már kimondottan az intimebb alkalmakon vetődik fel. De a közös bennük az, hogy nem oldja fel őket pusztán az, hogy azt erőltetik: <em>nincs tétje</em>.</p>
<p>Nyilván tetszeni akarok. Olyan ruhában, olyan hajjal, olyan kiegészítőkben megjelenni, amikben csini vagyok és jól érzem magam. Meg, ami neked is tetszik majd. Szeretnék jó benyomást kelteni, olyan tulajdonságaimat megmutatni mind külsőre, mind belsőre, amikre büszke vagyok, vagy legalábbis előnyösnek gondolom őket. Homlokzatot építek, gyönyörű stukkókkal díszítem. Aztán remélhetőleg időben észbe kapok, hogy már-már magam sem hiszem el azt, hogy így viselkedem - ez nem én vagyok.</p>
<blockquote>
<p>Mert simán képesek vagyunk valaki tök mást eljátszani csak azért, hogy népszerűbbek legyünk. Hogy a képek után személyesen is jók legyünk. Hogy elég jók legyünk.</p>
</blockquote>
<p>Ha pedig feljössz, azon fogok agyalni, hogy vajon hogy szeretnéd és milyen lesz majd. Nyilván én is akarom, különben nem mennék bele, de most mégis elfog a félsz, hogy elég leszek-e neked. Hogyan tudok lavírozni majd a ribanc-díva tengelyen úgy, hogy még mindig izgis legyek, de közben ne essek le egyik oldalon se a lécről. Közben persze lehet, hogy már rég elkönyveltél valahova, de ezt már talán sosem tudom meg.</p>
<h3><strong></strong>Teljesítménykényszer vol. 2</h3>
<p>Bár <a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/07/28/tindertojas_teljesitmenykenszer_noi_orgazmus_a_neved" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a női orgazmus egy túlmisztifikált és iszonyatosan felértékelt - már-már kényszerré avanzsált - dolog</a>, valahol ezt gondolom a férfiorgazmusról is. Egyáltalán arról, hogy az ágyban a férfi irányít. Neki kéne tudnia, hogy a csajoknak mi a jó és a csajoknak is élveznie kellene azt, amit a srác csinál. Mindegy, hogy valóban arra vágyik, vagy sem.</p>
<blockquote>
<p>A nőkre pedig rá van tolva az a megfelelési vágy, hogy ribanc ne legyél, de tapasztalt azért igen, tudjad mi kell a férfiaknak, de legyél te a szende és egyébként, miközben biztosítod a gyengédséget, legyél ügyeletes vadmacska, ha arra van igény.</p>
</blockquote>
<p>Ennek pedig feltehetően nem csak nehéz, inkább lehetetlen megfelelni. Nemcsak azért, mert a fenti dolgok interferálnak egymással, hanem azért is, mert annyi szorongást szülnek, hogy ha esetleg valaki még meg is próbálja, érzelmileg kifacsarja az erőlködés. Elég jónak lenni pedig nagyon nehéznek látszik onnan.</p>
<blockquote>
<p>Szóval megy a matek fejben, tetszik-e neki a testem, fenntarthatom-e az izgalmát, válthatok-e pózt, zavarja-e ha hangos vagyok, vagy inkább csöndben élvezném. Mondhatom-e hogy mit csináljon máshogy és nekem szabad kérdeznem? Nem lesz illúzióromboló, ha beszélgetést kezdeményezek, miközben alatta izzadok? Azt akarom, hogy jó legyen neki és már annyira szorongom, hogy kicsit el is vesztettem magam a folyamatban - azt érzem, hogy legyen már inkább vége, akkor legalább nem parázom tovább azon, hogy jó-e neki. Látványos lesz, ha elmegy, én meg akár el is játszhatnám. Az lehet, hogy segít.</p>
</blockquote>
<p>Ugyanazok a kockák pörögnek a fejünkben, csak nem merünk beszélni róla. Ő is izgul, hogy jó legyen nekem, meg én is, hogy neki, de ahelyett, hogy ezt kifejeznénk szavakkal, vagy metakommunikációval és lenyugtatnánk egymást, inkább csöndben stresszeljük magunkat.</p>
<h3>Inkább leszek olcsó, de beszéljünk róla!</h3>
<p>Kifacsart egy világ, mert azt gondoljuk, hogy gáz beszélni róla. Pedig tök érdekes és izgalmas. Meg hasznos is, már csak a fenti kellemetlen szituációk elkerülése végett. Szóval inkább leszek olcsó, ha választani kell, de ez egy olyan játék, amit csak nyíltan lehet élvezni. Legalábbis szerintem, meg biztos, hogy nem mindenkinek ugyanazok az igényei ezzel kapcsolatban. Az viszont, hogy a nőkre szerepeket tolunk, elvárásokkal kenegetjük őket és ebbe szépen lassan belefulladunk nem oké, még akkorsem, ha a kedves nőtársak is tapsikolva asszisztálnak ehhez. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F10%2Ftindertojas_ribanc_diva_mindketto_egyiksem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F10%2Ftindertojas_ribanc_diva_mindketto_egyiksem%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F10%2Ftindertojas_ribanc_diva_mindketto_egyiksem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tindertojás: ribanc, díva, mindkettő, egyiksem."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/10/tindertojas_ribanc_diva_mindketto_egyiksem#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/15003800" border="0" /></a><br /></p>
vélemény
ribanc
tinder
tindertojás
0
Tindertojás: ribanc, díva, mindkettő, egyiksem.
Ha van férfipara, akkor nőpara is. Ráadásul annyira nem is szöges ellentétei egymásnak.
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://csibemesek.blog.hu/2019/08/06/hat_amugy_csak_egy_kis_kola_kellett_ennek_a_varosnak
Hát, amúgy... csak egy kis kóla kellett ennek a városnak.
2019-08-06T16:03:29+02:00
2019-08-06T16:03:29+02:00
kunzsuzsi
https://blog.hu/user/1335920
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/cs/csibemesek/image/429c8acc243aae6d945b35bc5c299a50.jpg" /></strong></p>
<p><strong>fotó: <span>Coca-Cola Hungary/ Noguchi Porter Novelli</span></strong></p>
<p><strong><span>#loveislove</span></strong></p>
<p>Ha a Pride hónapjában nem gyűlölködte volna ki magát az ország homofób lakossága, talán azt mondanám, hogy szükség van még némi borulásra. De én tényleg elhittem, hogy elég volt a felvonulás alatt ellentüntetéseket szervezni. Elhittem, mert vagyok annyira naiv és bolond, hogy azt gondoltam, hogy ez nem jogalap az utálkozáshoz és ha nem az, akkor pár hét után megint beköszönt a "béke", legalábbis, ami a sajtófelületeken való fröcsögést (avagy annak hiányát) jelenti.</p>
<p>De tévedtem, és mindez az augusztusi kólabotránynak köszönhetően került napvilágra: a Coca-Cola legújabb plakátkampánya olyan szinten verte le a fí-reléket bizonyos körökben, hogy lassan mindenkihez eljutott a hír: homoszexuális párokkal van tele a város! Akihez meg esetleg nem, ahhoz is elér majd hamarosan, ha máshogy nem, látja majd az aluljáróban, vagy felcsapja a facebook-ot és valamilyen fröcsögős posztból értesül a hírekről: mindenhol ott vannak, tönkrevágva ezzel a gyermekek értékrendjét, megzavarva az idősek nyugalmát és kiborítva a felnőtt hagyományos értékeket valló lakosságot!</p>
<h3><strong>A szerelem mindenkié</strong></h3>
<p><strong>... ahogy a kóla is.</strong> Vagy valami ilyesmi. Mondjuk, azt továbbra sem értem, hogy honnan jött a szerelem a kólához, de ettől tekintsünk is gyorsan el, hiszen ma már a reklámok jelentős része teljesen irreleváns kapcsolásokkal operál, vagy olyan buta sztereotípiákra épít, amik nevetségesek. Ehhez képest a Coca-Cola reklámja egy tök jó mellékszálat hoz be az utcákra, szellemes üzenettel, értéket közvetítve. (Igen, a tolerancia és az elfogadás értékek, bármilyen meglepő is ez most egyesek számára.)</p>
<p>Szóval, a szerelem mindenkinek jár, a zéró kólában pedig nincs cukor, ahogy előítélet sem. Ehhez az üzenethez pedig boldog, egymásra szeretettel tekintő embereket illesztettek a plakátokra. Semmi vetkőzés, semmi smaci, semmi tapi, csak normálisan felöltözött, mosolygós, egymással boldog emberek.</p>
<blockquote>
<p>FELHÁBORÍTÓ.</p>
</blockquote>
<h3><strong>A pucér nő, az bezzeg teljesen rendben van.</strong></h3>
<p>Persze a vak komondorok országában, ahol az <a href="https://hvg.hu/itthon/20190624_A_menekultek_miatt_nem_ratifikalja_a_Fidesz_a_nok_elleni_eroszakrol_szolo_egyezmenyt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Isztambuli Egyezmény ratifikálása</a> továbbra is ráérős, ott a pucérnős hirdetésekkel sem lehet gond. Legalábbis ezt szűröm le abból, hogy teljesen normális és megszokott jelenség az, hogy a fehérneműtől kezdve a klímán át a gyümölcsöt, a zöldséget, de még a húst és a fúrógépet is alulöltözött nőkkel hirdetik. Ugyanitt simán lemehet egy reklámspot a tévében arról, hogy egy kockáshasú faszi szolgálja fel a kávét néhány nőnek a kávézóban, akik persze eszüket eldobva olvadoznak a crema iránt. </p>
<blockquote>
<p>A szexizmus oké, a pucérság oké, a nők és a férfiak tárgyiasítása oké, a gyerekek reklámértékének kihasználása oké, a kiskutya-kiscica felhasználása oké. Na de az, hogy két ember egymásnak támasztott homlokkal szürcsöli a kóláját egy plakáton - na az, az nem oké.</p>
</blockquote>
<p>Itt állunk egy országban, ahol annyi mindenról lehetne és kellene beszélni (többek között a homofóbiáról és a társadalmi nemekről is), erre addig jutunk, hogy megint két részre szakadunk: immár a kólareklám fölött. Pedig ez sem ennyire fekete és fehér. Bár számomra felfoghatatlan a homofóbia, nem vagyok abban biztos, hogy bármit is el lehetne érni azzal, ha tovább feszítjük az utálkozás húrját. A tájékoztatás, az érzékenyítés és a nyitottság azonban segíthetnének - mindkét oldal részéről. És valahogy ez a kólareklám is ezt akarja mondani és mutatni, hogy "itt van egy fontos üzenet, meg egyébként azt gondoljuk, hogy a termékünk mindenkihez passzol és fogyassza már mindenki, légyszi". (Mert azért ne legyünk már naivak, nyilván baromi jó a reklámértéke ennek a kampánynak - kíváncsi lennék az eredményeire is a későbbiekben.)</p>
<h3><strong>Rendben, akkor bojkottáljuk a kólát!</strong></h3>
<p>Ha már bojkottálunk egy üdítőt, akkor esetleg annak cukor- vagy kalóriatartalma okán, netán a benne található káros anyagok miatt lenne érdemes - és ennek a pedagógiai értéke is sokkal magasabb lenne, mint <a href="https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/08/04/a_fideszes_boldog_istvan_nem_iszik_coca-colat_amig_meleg_parokat_reklamoznak/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Boldog István homofób kijelentéseinek</a>. Ezúton is szeretnék adni néhány ötletet, hogy ha már ekkora eléréssel rendelkezik, akkor mi mindenre hívhatná fel a figyelmet a fogyasztási szokásainkkal kapcsolatban:</p>
<ul>
<li>túlzott energiaital-fogyasztás a kiskorúak körében,</li>
<li>túlzott alkoholfogyasztás a fiatalok körében,</li>
<li>dohányzás a teljes lakosság körében,</li>
<li>nyugtató hatású és altatószerek alkalmazása a teljes lakosság körében,</li>
<li>túlzott cukorbevitel a teljes lakosság körében.</li>
</ul>
<p>Mert ezeknek mondjuk értelme is lenne, ráadásul hasznos üzenetek. (Nemcsak azért, mert én mondtam, hanem azért, mert vizsgálatok bizonyítják az egyes tételekről, hogy tartós egészségkárosodást okozhatnak.)</p>
<p>Ellenben a kólás plakátok, az érzékenyítés, a tolerancia és egymás kölcsönös tisztelete valahogy nemhogy nem jelent káros hatást és fenyegetést, de még hasznos is. Mert ha mondjuk a gyerekeink megértik, hogy nem a szexuális beállítódásunk, vagy a nemi identitásunk tesz minket jó vagy rossz emberré (és nem is a politikai nézeteink egy bizonyos intervallumon belül), akkor a világ is egy jobb hellyé válhatna.</p>
<p>Ha valamit bojkottálnék, akkor azt sokkal inkább valamilyen tudományos kutatás alapján alátámasztott tézissel igazolnám, vagy ha már személyes meggyőződésből teszem, akkor nem használnám ki a befolyásomat. De egy politikus befolyással bír és az bizony felelősség. (Hát igen, ez megérne egy misét.)</p>
<p><strong>... apropó, mise!</strong></p>
<p>Na és akkor jön az egyház, mert hogy is maradhatna ki az egyház egy jó kis buzizásból. Végre itt a remek lehetőség, hogy tovább hergeljük az amúgy épp nyaraláson hedonistáskodó híveinket. A <a href="https://index.hu/kultur/2019/08/06/coca_cola_hit_gyulekezete_peticio/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hit Gyülekezetének válasza</a> pedig szerintem zseniális. Mondjuk ugyanezen az oldalon lehet támadni a botmixert, az ikeát, de találtam olyan petíciót is, amely a DC egyik képregényének visszavonását sürgeti. Szóval ha minden hülyeségre lehet aláírást gyűjteni, akkor majd pont egy olyan fontos kérdésben maradna el a tömeghergelés, mint a homofóbia? Ugyanmár!</p>
<h3><strong>Védjük meg együtt a gyermekeinket!</strong></h3>
<p>Mert bizony, mint ahogy már említettem is, gyermekkel bármit IS el lehet adni. Tehát a homofóbiát is. Mondhatjuk azt, hogy a meleg párok ábrázolása bekavar a gyerekek világképébe, ám ez sajnos nem igaz. Ahogy az is hatalmas kamu, hogy <a href="https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15566386" target="_blank" rel="noopener noreferrer">az azonos nemű szülők gyermekei automatikusan homoszexuálisok lesznek</a>. Ennek ellenére, ha egy olyan országban vagy politikus, ahol a lakosság nagy része nemhogy angolul, de még magyarul is alig tud olvasni, bármilyen egyszerű uszító üzenetet eladhatsz és ha esetleg nem menne elég jól a szekér, gyorsan mellé is rakhatsz néhány gyereket, vagy gyerekekre vonatkozó frázist.</p>
<blockquote>
<p>Ám azzal takarózni, hogy ezek a plakátok a gyerekeknek ártanak, elég álszent dolog. Mert a gyerekeket ugyanúgy nem zavarja a homoszexualitás, mint a bőrszín, mivel az ezzel kapcsolatos előítéletek a társadalom szövetébe és nem a génekbe vannak ágyazva.</p>
</blockquote>
<p>Az pedig nem gyermekvédelem, hogy elzárjuk előlük a világot. Az nem szolgálja a gyermek érdekét (márpedig a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a vele kapcsolatban hozott intézkedések a legjobb érdekét szolgálják), ha letakarjuk a szemét, befogjuk a fülét és betömjük a száját. Fel sem érem ésszel, hogy írhat valaki 2019-ben arról, hogy a gyerek megrontásával egyenlő az, ha egy plakáton a #loveislove hashtag szerepel. <a href="https://pestisracok.hu/eleg-az-erzekenyitesbol-hagyjatok-elni-az-embereket/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Vésey Kovács Lászlónak azonban sikerült</a>. Sikerült leírnia, a maga igényes stílusában, hogy a gyermekek megrontásáról van szó akkor, amikor az utcán szembejön egy boldog, esetleg azonos nemű személyeket bemutató plakát. Ami ráadásul a hashtag történetének ismerete nélkül szerintem kimondottan nehezen vezethető el a valódi üzenethez és önmagában, a képi világ csak a kólafogyasztással járó boldogságot sugallja. Mondjuk ugyanebben a cikkben szerepel egy hasonlat a kerekesszékes lakosságra vonatkozóan, amellyel kapcsolatban olyan mérhetetlen szégyenérzetet érzek a szerző helyett is, hogy egyelőre nem igazán tudom szavakba foglalni. (Ha sikerül, majd lehet, hogy frissítem vele a posztot...)</p>
<p>Hát, amúgy meg azt nem értem, de tényleg nem értem, hogy ha már úgyis tudjuk <a href="https://divany.hu/vilagom/2018/11/08/light-dietas-udito-egeszseg/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hogy mennyire káros is a kóla az egészségre</a> (és a cukrosnál csak a cukormentes változat rosszabb), akkor miért nem azon hőbörögnek nagytudású népnevelőink, hogy ne igyunk annyi szemetet. Jah, tényleg, majdnem elfelejtettem - ezzel nem lehet akkora társadalmi réteget hergelni. Ami szerintem végképp elszomorító, mert az egyéni döntések szintje, vagyis a tudatos és egészséges táplálkozás még mindig nem mozgat meg annyi embert, mint mások bírálata, mások magánéletének firtatása. Ebben bezzeg mintakövetőek vagyunk, kár, hogy nem a környezetvédelemben járnak élen ezek a nagy elérésű közpénzen hízlalt politikusaink.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F06%2Fhat_amugy_csak_egy_kis_kola_kellett_ennek_a_varosnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F06%2Fhat_amugy_csak_egy_kis_kola_kellett_ennek_a_varosnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibemesek.blog.hu%2F2019%2F08%2F06%2Fhat_amugy_csak_egy_kis_kola_kellett_ennek_a_varosnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hát, amúgy... csak egy kis kóla kellett ennek a városnak."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibemesek.blog.hu/2019/08/06/hat_amugy_csak_egy_kis_kola_kellett_ennek_a_varosnak#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibemesek.blog.hu/rss/image/post/id/14997950" border="0" /></a><br /></p>
budapest
vélemény
kóla
coca-cola
loveislove
0
Hát, amúgy... csak egy kis kóla kellett ennek a városnak.
A Pride után most a kólareklám hergeli a homofób lakosságot. Hogy egy perc nyugta sincs az embernek!
https://csibemesek.blog.hu/media/image/429c8acc243aae6d945b35bc5c299a50.jpg
csibemesék
https://csibemesek.blog.hu
https://m.blog.hu/cs/csibemesek/image/429c8acc243aae6d945b35bc5c299a50.jpg