Ez is csak egy olyan szomorú, hideg téli éjszaka volt. A cudar, a lehetetlen, az álmos. Hazafelé tartottam a busszal – már megint ugyanazzal és láttalak az ablakból, ahogy kapkodod a lábaidat. Egyiket a másik után raktad, a szemerkélő hóesésben. Hazafelé siettél talán, bár nem tudom, neked az mit…

Persze ez egy költői túlzás. De három műszaki területen szerzett diplomával meg merem engedni magamnak azt az elszállt gondolatot, hogy mérnöknek valljam magam. Legalábbis még egy darabig. Szeptemberben ugyanis a bölcsészkaron folytatom a tanulmányaimat. Hogy minek is? Ha erre lenne egyszerű…