1. Sajnálom, hogy csak most láttam a kommentjeidet.
2. Sajnálom, hogy a végét a végére hagytad. Baromis sok időt spóroltam volna meg az életemből, mert akkor csak átfutom és nem próbálom meg értelmezni, amit írtál.
"Téged nőként elhiszem, hogy ez a része annyira nem foglalkoztat, meg elbagatellizálod a jelentőségét, de azért legalább próbáld meg mérlegelni, hogy innentől bárkire rá lehetne fogni bemondásra bármit, a metoo-s eseteket figyelembe véve akár hosszú évekre visszamenőleg."
Ha nem foglalkoztatna, nem lennék itt. Tetszettek a pszichológiai hasonlatok is, de arra intenélek, hogy a konyhapszichológiát hagyd meg azoknak, akik nem bánnak olyan jól a szavakkal, mint te. Ha valóban értékeset akarsz rni, szánd rá az időt arra, hogy utánaolvasol és hiteles forrásokból, valódi elméletalkotók munkáiból tájékozódsz.
Jah, és a megoldások?
Nos, nyilván én leszarom, mert nekem nem számít, hány férfit alázunk meg és teszünk tönkre. Én még soha nem fizettem a rezsit a pasim helyett, amikor éppen úgy jött ki, hogy nem volt más opció. Én nyilván nem felezem a költségeket a kapcsolataimban, mert egy aranyásó ribanc vagyok. Nyilván. Ez pedig csak nyomokban tartalmaz iróniát.
A megoldás az, ha a bántás - annak bármilyen formája - nem marad többé legitim eszköz a társadalomban. Ha a szex megszerzése tettlegességgel bűncselekménynek számít valódi szankciókkal. És igen, lesznek olyan kópék, akiket megaláznak bizonyítékok és tanúvallomások mentén. Igen, akár 20 évvel korábbi esetekért.
Pont azért, mert ilyen mocskosan intelligens férfiak is léteznek, mint te. Akik nemcsak a bugyit, hanem a józan észt is le tudják dumálni egy nőről. Akik akár évtizedekre elhiszik majd, hogy ők tehetnek arról, ami velük történt.
Még az okoskodásra reflektálnék - mármint a mit mondjak a csajnak, ha tudom, hogy meg fogják verni. Nehéz ügy. Talán semmit, talán ez elkerülhetetlen? De ha megütik, akkor kérlek, legyél ott neki, hogy együtt tegyetek feljelentést, ne egyedül üljön a rendőrségen és ne csak 10 év múlva merje bevallani saját magának is, hogy bántották. Lehet, hogy butának tartod vagy azt gondolod, hogy nem volt előrelátó. És lehet, hogy ebben igazad is van, mármint abban, hogy nem volt előrelátó.
De ha már pszichológiai példa, akkor hozzuk be Young sémáit is, hogy legyen itt valami szakmailag megalapozott is végre. A gyerekkor egy hosszú tanulás és bizony nem csak számolni lehet megtanulni. Lehet, hogy azt is sikerül, hogy te vagy a gyenge, te vagy az áldozat és bizony, ahogy montad is, ez lehet egy spirál, amin lehet dolgozni. De azért, mert valaki törékeny és érzelmileg labilis még nem oké megerőszakolni, de megütni sem.
Azt hiszem, ez teszi a különbséget férfi és állat között, hogy magyarázatot keresel egy ilyen viselkedésre, mentséget, kibúvót és globális társadalmi problémát kiáltasz, vagy egyszerűen beleállsz és azt mondod, hogy ez nem oké. Mert amíg lesz, aki megmagyarázza, addig lesz, aki okénak gondolja.
Végül pedig. A BDSM kultúrának része a beleegyezés gyakorlása, része a partnerség és a kölcsönösség. Ennek is van -magyar nyelven is elérhető szakirodalma. Javaslom, hogy lapozz bele, de a kérdésedre megadom a választ: akár az is része lehet a játéknak, hogy közjegyzőhöz mentek.
Minden fölérendelt entitásnak elemi érdeke függő viszonyban tartani az alárendeltjét. A függőség igénye mindig állandó, csak a módszerek lesznek egyre szofisztikáltabbak.
Az állam és a törvény még legjobb, legönzetlenebb esetben is csak mankóként funkcionál, neked, az egyénnek kell minden esetben megtanulni kiállni önmagadért.
A kazánházas esetnél pedig az elkövetőknek, amennyiben tettük 100%-osan bebizonyosodott, valódi életfogyt járna (kivégzés csak azért nem, mert több tanulmány szerint állítólag drágább az extra költséges jogi eljárások miatt, mint valakit élete végéig eltartani a börtönben meg egyébként is az öngyilkosjelölteknek akár még kegyes halál is lehet, szemben az élethosszig tartó szabadságvesztéssel), nem pedig 7 év.
De a linkelt cikkben is ott van, hogy "Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja."
Tehát pont rossz példa a kazánházas eset, ami egyértelműen nemi erőszak, már csak a nő indítéka, amit érdemes lehet vizsgálni.
És nem azért, mert ez kisebbítené az elkövetők bűnét, hanem csak azért, mert nem minden fekete-fehér.
Simán el tudok képzelni olyat is, hogy külföldi erotikus munka reményében utazott fel és innentől már bármi lehetett. Akár az is, hogy a srácok tényleg kiintézték volna, csak előtte ki akarták próbálni, a nő meg rájött, hogy a gyakorlatban átélve nem akkora buli a gangbang, mint mikor elméletben elképzeli, hogy majd ő lesz a következő Michelle Wild.
És mint mondtam, ez csak elméleti fejtegetés és nem kisebbíti az illetők tettét, amennyiben a nő valóban nemet mondott, le kellett volna állniuk.
Viszont társadalmi szempontból akkor sem mindegy, hogy a nő tényleg egy elveszett naiv kislány volt vagy tudatosan, előre megfontolt szándékkal, anyagi érdekből utazott fel és ha minden flottul megy, akkor semmi nem lett volna, hanem pár év múlva pártíz millióval hazajön és házat vesz.
A "minden erőszak, ami az után történik az áldozattal, hogy a tiltakozását kifejezte," is olyan, amibe bele lehetne kötni, mert ennyi erővel a "Nekem férjem/barátom van, ezt nem szabadna csinálnunk." is ráhúzható.
A kirablásos hasonlat megint ferdítés. Egyrészt akinek kilóg a fél telefonja a zsebéből és ellopják azt ugyanúgy lehülyézik, sőt, ha ráül és összetörik, akkor a biztosító is igyekszik majd kibújni a felelősség alól.
Tehát egyértelmű, hogy a jelenlegi szabályozás sem tökéletes, de továbbra is várom a konstruktív ötleteket, amikkel nem csinálnánk még nagyobb szart azzal, hogy átesünk a ló másik oldalára, aminek az eredménye csak az lenne, hogy
- a szerelmes lány továbbra sem vetetne látleletet, hiszen valójában szereti őt a párja és csak ritkán veri meg és olyankor önmagát tartja hibásnak, hiszen elsózta a levest.
- a rafinált élősködésre berendezkedő lányok még nagyobb lovat kapnának maguk alá.
Viszont cserébe egy csomó bosszúszomjas lánynak csak a saját erkölcsi gátja szabna határt, hogy feljelentsen bármilyen exet és innentől még kamu sztorit sem kéne kitalálni, hiszen csak annyit kéne módosítani az eredeti történeten, hogy ő valójában nem is akarta, de azért nem tiltakozott, mert lefagyott, tehát még keresztkérdésekkel sem lehetne megfogni, hogy hamisan tanúzik.
Téged nőként elhiszem, hogy ez a része annyira nem foglalkoztat, meg elbagatellizálod a jelentőségét, de azért legalább próbáld meg mérlegelni, hogy innentől bárkire rá lehetne fogni bemondásra bármit, a metoo-s eseteket figyelembe véve akár hosszú évekre visszamenőleg.
Férfiként beleegyező nyilatkozatot kéne aláiratnom minden együttlét előtt két tanúval?
Plusz még a szakmai ártalom. Egy rendőr eleve ki van élezve ezekre a dolgokra, pláne ha még nyomozó is. És ahogy az oktatásban is megfigyelhető, hogy minél feljebb mész, annál több az arrogáns oktató az adott szakterületen, ahol az arroganciát az táplálja, hogy elfelejtette már régen, hogy milyen nem tudni, esetleg nem is élte át soha, hiszen azért lett professzor, mert mindig is érzéke volt az adott területhez, ebben az esetben is adott, hogy valószínűleg azért lett rendőr, mert megvolt a tehetsége a bűnözés/bűnözők felderítésében és mellette még nem is egy gyáva valaki. A kettő egy olyan személyiséget fog szülni, aki kétféleképp tud funkcionálni.
1. Elmondja ŐSZINTÉN, amit gondol, hogy "Kislány, nem kellett volna így öltöznöd, de ha már így öltözöl, legalább legyen nálad gázspray, valami harcművészet nem ártana, meg annyira nem kéne szétcsapni magad, hogy a reakcióidőd csökkenjen, az meg csak hab a tortán, hogy ilyen rosszarcú arabokkal/sunyifejű bájgúnárral elmész, most komolyan mit vársz? Ha már csak az ilyenek jönnek be, legalább ismerd meg jobban. Ráadásul fel a lakására. Éjjel! Normális vagy b+?
2. Hivatalból nem mondhatja ki, így pókerarccal, a lehető legkevesebbet beszélve felveszi a jegyzőkönyvet, próbál ügyelni rá, hogy ne ránduljon meg az arcizma és arra is, hogy a pótcselekvéses facepalmok élét kényszeredett ásításokkal vegye el.
De a lényeg: ettől függetlenül ő ugyanazt fogja gondolni, hiszen az empátia alapesetben nála kikapcsolt állapotban van, máskülönben alkalmatlan lenne a munkakörének betöltésére.
És ha női rendőr is maximum női mivoltából adódóan szebben, kedvesebben fogja megfogalmazni UGYANAZT.
Az önbeteljesítő hatást szintén érdemes figyelembe venni, ha gyerekkortól úgy nő fel valaki, hogy az állam leveszi a válláról az EGYÉNI felelősséget, akkor - akárcsak az élet többi területén nagyon jól megfigyelhető amit populista politikusok időről-időre meglovagolnak és a realitásnak ezen a szinten már jelentősége sincs sok, csak a jól hangzó hívószavaknak - az egyén a párkapcsolatok szintjén ösztönösebben fog viselkedni, hiszen az állam megígérte, hogy semmi baj nem történhet. Pedig sajnos történhet és a szankció mindig utólagos, a múltat már nem fogja semmissé tenni.
Úgyhogy akár áldozathibáztatásnak bélyegzik egyesek, akár nem, én mindig az előre gondolkodás híve voltam, amikor már megtörtént a baj, már késő.
Ezen kívül én is szép számmal tudnék írni, a bántalmazó kapcsolatok általam látott típusairól.
Az egyik mintapélda az anyagi előnyön alapuló kapcsolat, aminek az esetek többségében a nő a haszonélvezője. Mielőtt azt látnád mögé, hogy burkoltan lekurvázom a nőket, semmi ilyen szándék nincs mögötte. Egyszerű evolúciós okok húzódnak mögötte, a punciért fizetnek, a farokért nem. A mögöttes pszichológiai okokat boncolgatom. Neveltetés, szocializáció (vagy ezek hiánya) és gazdasági okok, illetve végső soron személyiségtípus, hogy egyre több nő számára kézenfekvő, hogy ebből éljenek, akár mellékesen vagy lightosabb formában (csak webcam) és jóval többet keressenek, mint normál munkával. Az ilyen típusú kapcsolatokat, ahol a nő ilyesmi mentalitású, az sem kímélné meg az erőszaktól, ha az állam kamerákat helyezne el a hálószobában, mert azt is kimagyaráznák, hogy valójában ez náluk ilyen szokás. Hiszen a nő számára minden TÖRVÉNYI keret adott jelenleg is, hogy kilépjen belőle, de a nagyravágyás miatt újra és újra ilyen kapcsolatokat fog találni. Ráadásul ahogy egyre jobban belesodródik, akár a függőségekbe (drog, szerencsejáték, shopping, amikre rengeteg megy el), akár az élete egyéb elcsesz(őd)ésébe (gyerekszülés, öregedés), annál nehezebb lesz váltani.
És itt is a második típus, a hosszú évek, évtizedek óta, több ponton összeláncolt kapcsolatok. Gyerekek, közös tulajdonok, közös hitelek. Meg szimplán még a pszichológiai megszokás is. Ahogy öreg fát sem lehet átültetni és nem egy idős ember nyomorog inkább egy jó lokációval rendelkező hatalmas házban, minthogy megduplázza, megtriplázza a nyugdíját és olyan helyen éljen, ahol közel van a bolt, orvosi ellátás és minden más is, itt is ugyanúgy van egy csomó nő ÉS FÉRFI is, aki a megszokás, kényelem és a közösködés miatti kilépési nehézség miatt tűr.
És az fMRI óta tudjuk, hogy az emberi agy nem tesz különbséget a fizikai és lelki fájdalom között. Sőt, utóbbi sokszor jobban és sokkal tovább tud fájni. És az nem látszik kívülről, mint egy monokli, amit a környzet akkor is lát, ha nem ismeri az illetőket. Az igazán rutinosak lelki terrorral akár mosolyogva, kedvesen egy társaságban is tudnak bántalmazni úgy bizonyos embereket, hogy azt csak ők ketten (meg még aki nagyon ismeri mindkét felet) tudják, hogy miről van szó. De mikor egy férfi erélyesebben megfogja a barátnőjének a karját, hogy "Eleget ittál, gyere, menjünk haza!" akkor már rögtön triggereli az összes szemtanúban a "bántalmazó férfi" asszociációt. És csak kevesen gondolják végig, hogy esetleg a férfi ezzel a gesztussal megelőzni kívánta azt, ami még 3 pohár ital és 20 perc elteltét követően kezdődött volna.
Évekkel ezelőtt az akkori barátnőmmel túráztunk és mikor átvágtunk egy dzsindzsáson egy ág visszapattant és eltalálta a szemem alatt. A kezdeti rémületet követően, hogy egy pár centin múlott, hogy nem ment ki a szemem néztük, hogy ez be fog kékülni. Aztán megjegyeztük, hogy ha ő megy előre, akkor fura lett volna megmagyarázni, hogy nem én bántottam őt, hiszen ez a társadalmi sztereotípia. Így viszont elvicceskedte, hogy majd azt mondja, hogy rossz fiú voltam és ezért kaptam. Később néha eszembe jutott ez az eset, hogy mennyire könnyedén tönkre lehet tenni egy férfit.
Úgyhogy szép dolog az idealizmus, de a törvényeket jobb híján kénytelenek vagyunk az adott társadalmi berendezkedés és közmorál alapján írni. Így egy morálisan jóval fejlettebb nyugat-európai ország esetében valószínűleg jóval ritkábban fordul elő, hogy visszaéljenek ilyesmivel, mint a kettős mérce hazájában, egy banánköztársaság irányába haladó puha diktatórikus országban.
De még a múltbéli tapasztalatok is azt mutatják, hogy a törvény sem a rasszizmust (ami valójában legtöbbször xenofóbia), sem az LMBTQ-ellenességet (ami meg legtöbbször irigység akár úgy, hogy még nekik is van párjuk, pedig sokkal kisebb körből válogathatnak, akár úgy, hogy őket bezzeg alkalmazzák kvóta alapján és van érdekvédelmi szervezetük, akihez fordulhatnak) nem oldotta meg, sőt, leginkább olaj volt a tűzre pont az említett okok miatt.
Mielőtt más kultúrákból importálunk elemeket, ismerni kéne a többségi társadalom mentalitását.
Meg alap pszichológiai ismeret is hasznos. Például, hogy aki karhatalmi erőkhöz megy dolgozni, az általában vagy a "szenvtelenül végrehajtom, ami törvényileg írva vagyon, legyen az akár a náci Németország vagy Észak-Korea" vagy pedig a "megmondom a frankót" típus, de egyik sem a léleksimogatós fajta, így még ha nem is mondja ki, a tekintetén, gesztusain azért látszik, hogy mit gondol az adott valamiről.
Ugyanaz a mélypszichológiai motívum húzódik meg itt is, mint az akár törvényes (piramisjátékok, ügynöki dolgok és társai), akár törvénytelen oldalon. Akik alul maradnak, nemtől, rassztól, kortól, mindentől függetlenül megszívják. Aki pedig ésszel él, az előnyben van a többiekhez képest.
Nem szép dolog, de ha nem veszünk róla tudomást, attól még ott van. És ha a mainstreamben toljuk, hogy "jogod van áldozatnak lenni" az nem a te érdekedet fogja szolgálni, amennyiben te szívtad meg.
Én mindig elég csodabogár voltam, mert már iskolában is utáltam, amikor elestem, fejberúgtak a labdával, vagy bárhogyan lesérültem, hogy hirtelen ott termett a fél osztály, hogy "Úristen, mi történt? Jól vagy? Biztos ne hívjunk orvost?" Ez a pszichológiai "élmény", hogy engem sajnálnak sokkal nagyobb traumát okozott, mint bármilyen fizikai sérülés.
Vagy ha nem lett volna érdekem abban, hogy néha beteg legyek, mert így megúszok néhány dolgozatot, akkor a legtöbb betegségemet lábon hordom ki, mert jobban "fájt" az, hogy láttam anyám aggódó tekintetét, mint a torkom vagy a kificamodott bokám.
Ezt csak azért írom le, mert talán ez a gondolkodásmód vezetett ahhoz, hogy már egészen kicsi korban azt kezdtem el elemezni, hogy mitől válik valaki bullying áldozatává és hogy én nem akarok azzá válni. Ennek persze volt egy olyan negatív mellékhatása, hogy amíg el nem kezdett foglalkoztatni a barátnőszerzés problémája, addig szilárd meggyőződésem volt, hogy lényegében a szavannán az utolsó előtti és a legelső helyen futó zebra között nincs különbség, így a kettő közötti különbözet hiábavaló erőfeszítés, hiszen nem jár érte keksz.
De visszatérve az alaptémára - és itt sajnos érintenem kell a gazdasági témakört is - vannak dolgok, amiket nem lehet össztársadalmi szinten kikényszeríteni, mert a skálamaximum elérése olyan lenne, mint egy vegytiszta kommunizmus (ami sosem valósult meg és ahol a legközelebb voltak hozzá, ott végezte a legnagyobb pusztítást). Ahogy a másik véglet, a vegytiszta libertarinizmus sem valósult meg sehol.
Örökérvényű igazság, hogy ha valamire a fölérendelt fél (esetünkben az állam, de lehet akár szülő is, hiszen az egyik visszahat a másik mentalitására) jogot ad, akkor ahhoz az alárendelt oldalon (állampolgár, de lehet egysíkú szülő naiv kislánya is) FELELŐSSÉG is kapcsolódik. Csak ez utóbbit rendszeresen elfelejtik kellően kihangsúlyozni. Sokszor érdekből nem teszik, hiszen mennyivel jobban hangzik, hogy mit biztosít az állam, minthogy a mi adónkból teszi, mínusz az ellopott pénz, mínusz a bürökrácia miatti járulékos veszteség, illetve extraként annak ténye, hogy ha bármiben is az állam a megbízó, akkor minden megbízottnak sokkal mélyebb a zsebe, hiszen "az államnak ott a korlátlan pénztermő fa"
Amiket említettél a végére, hogy elfordítjuk a fejünket és kimaradunk belőle azt pont ez a táradalmi berendezkedés szülte. Régen jobban beleavatkoztak az emberek, mert nem volt túlzott bürokrácia (amit pont az hívott életre, hogy a túl sok joghoz nem párosult felelősség, így rengeteg volt a visszaélés mindkét oldalon), nem kellett hónapokig bíróságra járni meg jegyzőkönyvezni meg a fél napodat az őrsön tölteni egy bejelentés miatt.
Én sem örülök neki, hogy ezek a dolgok megtörténnek egy civilizált társadalomban, de azt is tudom, hogy ami most megy, az nem megoldás.
És feltételezve, hogy a postod nem csak a nőknek szól, egymásnak feszülés helyett lehetne a konstruktívabb "Hogyan, milyen módon lehetne jobbá tenni a dolgokat és miből mi következik?" kérdéskörre fókuszálni.
Nekem például férfiként milyen szerepem van az ügyben? A nyilvánvalón kívül, hogy én magam normális vagyok.
Az "Első randi: lépcsőház." című postod nagyon elgondolkodtató volt, így ezen a vonalon indulnék el.
Ha például látom, hogy gázos emberrel jön össze egy távoli ismerős lány, akivel nem vagyok olyan közeli baráti viszonyban, hogy megmondjam neki a véleményemet (amit rendszerint még ekkor is lesöpör, hogy ne okoskodjak, aztán persze 10-ből 8-9 alkalommal valahogy igazam van), akkor mit tudnék tenni azon kívül, hogy elengedem a dolgot? Vegyek fel szuperhős jelmezt és kövessem az éjszakába, hogy mikor kell közbelépnem és megmentenem?
Mikor buliban, városban futólag szem -és fültanúja vagyok dolgoknak, mit kéne tennem? Oda kéne mennem a padon ülő párhoz, hogy "Ne haragudj, nem ismerem egyikteket sem, de szerintem a pasid nagyon meg fog verni, ha hazaértek és jobban tennéd, ha szakítanál vele, de addig is legalább ne tetézd még a dolgot az odamondogatással, mert csak még többet fogsz kapni."?
Vagy mikor buliban sietve intézi a taxit a srác a lánynak, hogy lehetőleg ne a barátnői előtt üsse ki őt a dzsina? Menjek oda a szemmel láthatóan szerelmes tekintetű lányhoz, akinek valószínűleg az alkohol és a hangulat is elég lenne, hogy elmenjen a sráccal, csak utóbbi biztos akar lenni a dolgában?
Elsőként egy kérdéssel válaszolnék: Milyen alternatívát javasolsz, tekintve, hogy már így is többnyire azok élnek (vissza) vagy van lehetőségük (vissza) élni a helyzet adta lehetőségekkel, akiknek a legkevésbé lenne szükségük rá, vagy képesek a legvégsőkig elmenni.
A kutyát azért sajnálják, mert az egy ösztönvezérelt állat, idomítani persze lehet, de alapesetben nem várható el tőle tudatos, logikus gondolkodás, az embertől viszont igen. Valahol meg kell húzni a határt az áldozathibáztatásnál, mert lassan már tényleg ott tartunk, hogy külsérelmi nyom sem kell, egy dühös ex bemondásra megvádol bárkit és máris meghurcolják, ha pedig összefog több dühös ex, akkor bármekkora befolyással bíró emberről van szó, végleg vége van, függetlenül attól, hogy mi mennyire igaz a dolgokból.
És most kérlek racionálisan mérlegeld a helyzetet és próbáld meg félretenni az érzelmeidet, hiszen te női oldalról nyilván a másik oldalt látod, ha téged nem is, néhány barátnődet, hozzátartozódat biztos érte már kisebb-nagyobb incidens.
Pusztán arra próbálok célozni, hogy bármilyen, ember alkotta dolgot (eszme, kultúra, törvények) rá lehet húzni az evolúció által kialakult ösztönökre és a természeti törvényekre, attól még azok ott lesznek a felszín alatt.
Az élet minden területén farkastörvények uralkodnak. Még a legalsó réteg (hajléktalanok) közül is az kerül ki győztesen, aki igazi nagydumás, szabadságmániás életművész vagy kellően vastag bőr van a pofáján, hogy éveken keresztül lassú leépülésben egy forgalmas aluljáróban fetrengjen a saját hányásában és mivel ételt úgyis kap, minden pénzt alkoholra vagy drogokra költ. És az ilyenek miatt égnek ki a szociális munkások és segítő szervezetek önkéntesei is. Mert a valóban rászorulók és elesettek (akik még segítséget kérni is szégyellenek, főleg ha még küllemre meg sem felelnek az adott csoportról alkotott sztereotípiáknak, értsd: nem elég szakadtak) halk suttogását elnyomja az életvitelszerű tróger kisebbség óbégatása. Meg különben is, kinek "lenne pofája" lakhatással rendelkezve segítséget kérni, mikor emberek élnek az utcán, élnek lábak nélkül (évtizedes masszív alkoholizmus eredményeként, ami mellékes ugyan, de jól előrevetíti, hogy ha valaki fiatalabb korban, egészségese(bbe)n is inkább sajnálta önmagát mintsem, hogy segítsen önmagán, az majd idősebb korban, betegen valószínűleg nem fog 180 fokos fordulatot venni).
Úgyhogy értem mire gondolsz áldozathibáztató társadalmi problémaként és kell is rajta változtatni, csak a megoldást nem az fogja elhozni, hogy törvényi erővel megpróbálod kikényszeríteni. Főleg akkor nem, ha Isztambuli Egyezményekkel átesünk a ló másik oldalára és kijelentjük, hogy a férfi csakis elkövető lehet, a nő pedig csakis áldozat és nincs különben, nincs de, ez így van, hiszen ahelyett, hogy minden egyedi esetet egyediként vizsgálnánk (az túlzottan macerás és időigényes), mindre próbálunk egy általános sémát ráhúzni egyfajta rögtönítélő bíróságként.
És bár sosem voltam nő, időnként eltűnődtem rajta, mikor még nem volt kijárási korlátozás és lehetett éjszaka sétálni, hogy vajon ha nő lennék (főleg fiatal, csinos, szexuálisan kívánatos nő) mennyivel veszélyesebb lenne ugyanaz. És nem is a gettósabb környékeken, ahol hozzám is odajöttek, hogy "Tesó, nincs-e cigid/tüzed/pénzed?" vagy "Kell-e drog?", esetleg akarok-e szexet a kapualjban.
De ugyanakkor pont ezen tapasztalatok által azon is elgondolkoztam, hogy mi tesz valakit áldozattá és ebben csupán egyetlen tényező az illető neme és most nem az 185 magas, izmos pankrátor csajokra vagy a feketeöves harcművész kis pici ázsiai lányokkal való kisarkított példákra célzok.
Számos (szak)területen kipróbáltam magam, ezek egyike volt rendvédelmi szervnél való munka. Mi a laikus sztereotípia ezen a területen? Akár biztonsági őr, rendőr vagy katona vagy, legyél nagydarab, izmos állat, legyen a fejed is férfias, ijesztő, vágj fapofát és sokkal kevésbé állnak beléd, mint a kicsibe. Vagy "egyenruhával, törvény által rádruházott hatalommal könnyű"-féle cinikus érvelés.
Valójában pedig a nagyrésze a dolognak pszichológia. Gondolom néztél valaha természetfilmeket. Ott is elmondják majdnem mindegyikben, hogy még a legprimitívebb és legagresszívebb állatok is igyekeznek a végsőkig elkerülni a nyílt összecsapást, mert evolúciósan kódolt, hogy óvakodjanak a sérülésektől, mert még ha győztesen kerülnek is ki az összecsapásból, szerezhetnek halálos sebet vagy kisebb sérülés is elfertőződhet és lehet végzetes.
Emberi szinten ez úgy nyilvánul meg, hogy igyekeznek azokat az áldozattípusokat kinézni maguknak, akik könnyen manipulálhatók, megfélemlíthetők és kelthető bennük olyan erős szégyenérzet, hogy ne torolják meg a sérelmet.
@kunzsuzsi: nálam az verte ki a kommentjével kapcsolatban a biztosítékot, hogy szerinte a többség inkább látna pozitív covid tesztet mint terhességit. Ez szerintem ebben a nem ideális világban is eszméletlen nagy ferdítés.
1. Senki sem akar pozitív covid tesztet
2. Nagyon sok pár szeretne pozitív terhességit amit gyakran szoktak nézegetni
3. Aki nem tervez gyereket annak elég balféknek kell lennie, hogy pozitív teszt ellen görcsöljön... Persze előfordul, de hogy ez a többség?? Nane.
@odamondó: ez a becsípődés szerintem feleslegesen erős. Egy felelős felnőtt számára a pozitív teszt nem feltétlenül abortuszt jelent. A nem kívánt terhesség elkerülésére rengeteg eszköz van, ezek közül még azok is, akik az abortusz legalitásának megőrzése mellett állnak sem magát a magzat abortálását ajánlják, mint elsődleges megoldás.
Sokkal inkább az önrendelkezés szabadságát hangsúlyozzák és szerintem az teljesen rendben van. Természetesen az ideális világban boldog párok boldogan várnák a csemetét és örülnének minden pozitív tesztnek mindig és mindenhol. DE nem az ideális világban élünk és ez sajnos ilyen "apróságokban" is megnyilvánul. Ahogy abban is, hogy most is, vitaérvek helyett megy ez a személyeskedő kotorászás egymás életében. Nem azért írta aranea ezt a példát, hogy ebből lederiváld, hogy ő biztos így védekezik. Nem ártana már ezen is túllépni, és kicsit érettebben gondolkodni, mint ahogy a homokozólapát két oldalán tettük.
@aranea: tehát neked a pozitív terhességi teszt után abortuszra kell rohannod? A többség ugyanígy gondolkodik szerinted? Biztos minőségi társaságban járkálsz. (azt már meg sem említem, hogy Lengyelországban nem tiltották be az abortuszt)
A legtöbb ismerősöm végre ünnepelt amikor pozitív lett a teszt...
Abban a korban, amikor egyre inkább az abortusz lehetőségének betiltása miatt aggódhatunk (lengyel példa után...) akkor a többség inkább látna szivesen egy pozitív covid.tesztet, mint egy terhességit... ezért felháborító számomra egy ilyen reklám.
Nem kell mindent olyan véresen komolyan venni. Ezt a plakátot sem. Tavaly tavasz óta tesztelés van orrba-szájba és ha pozitív, akkor hujujuj, nagy a baj. Lehet, hogy ebből egyeseknek elegük van és valakinél beugrott, hogy másfajta teszt is létezik, ami lehet pozitív, annak meg van némi köze az internetes társkereséshez.
Aki csak ennyit lát bele, az mosolyog egy jót: még poénnak sem rossz. Aki meg elkezd fejben számolni, hogy még idén össze kellene hozni, de akkor valami házasság, meg lakás, meg akkor már most terhesvitamin... Az szerintem túlságosan ráér.
"hogyan lehet gyorsan, a magyar követelményeknek abszolút megfelelő módon gyermeket vállalni: heteroszexuális kapcsolatból, házasság utáni szexből, lakáshitellel."
Az utóbbi nem követelmény. Van, akinek tehermentes az ingatlanja, és olyan is, aki albérletbe. És elég sok a házasságon kívüli gyerek is.
"Hát, igazából gyereket csinálni tényleg nem atomfizika. Gondolj csak arra az esetre, amikor legutóbb ecsetelte neked egy srác, hogy „igen, majd időben kiveszem”."
Miért, a szerzővel rendszeresen előfordul az ilyesmi? És utána vajon mit szokott csinálni? Megy abortuszra?
Mindenesetre ez a rész érthetővé teszi, hogy ő nem szereti a terhességi teszteket.
Egy idő után aztán eljöhet majd az az idő is, amikor meg azért nem szereti, mert hiába várja, hogy pozitív legyen, nem sikerül a teherbeesés. Sajnos egyre többen vannak ilyenek is.
csibemesék
Utolsó kommentek:
kunzsuzsi 2021.05.11. 20:34:04
2. Sajnálom, hogy a végét a végére hagytad. Baromis sok időt spóroltam volna meg az életemből, mert akkor csak átfutom és nem próbálom meg értelmezni, amit írtál.
"Téged nőként elhiszem, hogy ez a része annyira nem foglalkoztat, meg elbagatellizálod a jelentőségét, de azért legalább próbáld meg mérlegelni, hogy innentől bárkire rá lehetne fogni bemondásra bármit, a metoo-s eseteket figyelembe véve akár hosszú évekre visszamenőleg."
Ha nem foglalkoztatna, nem lennék itt. Tetszettek a pszichológiai hasonlatok is, de arra intenélek, hogy a konyhapszichológiát hagyd meg azoknak, akik nem bánnak olyan jól a szavakkal, mint te. Ha valóban értékeset akarsz rni, szánd rá az időt arra, hogy utánaolvasol és hiteles forrásokból, valódi elméletalkotók munkáiból tájékozódsz.
Jah, és a megoldások?
Nos, nyilván én leszarom, mert nekem nem számít, hány férfit alázunk meg és teszünk tönkre. Én még soha nem fizettem a rezsit a pasim helyett, amikor éppen úgy jött ki, hogy nem volt más opció. Én nyilván nem felezem a költségeket a kapcsolataimban, mert egy aranyásó ribanc vagyok. Nyilván. Ez pedig csak nyomokban tartalmaz iróniát.
A megoldás az, ha a bántás - annak bármilyen formája - nem marad többé legitim eszköz a társadalomban. Ha a szex megszerzése tettlegességgel bűncselekménynek számít valódi szankciókkal. És igen, lesznek olyan kópék, akiket megaláznak bizonyítékok és tanúvallomások mentén. Igen, akár 20 évvel korábbi esetekért.
Pont azért, mert ilyen mocskosan intelligens férfiak is léteznek, mint te. Akik nemcsak a bugyit, hanem a józan észt is le tudják dumálni egy nőről. Akik akár évtizedekre elhiszik majd, hogy ők tehetnek arról, ami velük történt.
Még az okoskodásra reflektálnék - mármint a mit mondjak a csajnak, ha tudom, hogy meg fogják verni. Nehéz ügy. Talán semmit, talán ez elkerülhetetlen? De ha megütik, akkor kérlek, legyél ott neki, hogy együtt tegyetek feljelentést, ne egyedül üljön a rendőrségen és ne csak 10 év múlva merje bevallani saját magának is, hogy bántották. Lehet, hogy butának tartod vagy azt gondolod, hogy nem volt előrelátó. És lehet, hogy ebben igazad is van, mármint abban, hogy nem volt előrelátó.
De ha már pszichológiai példa, akkor hozzuk be Young sémáit is, hogy legyen itt valami szakmailag megalapozott is végre. A gyerekkor egy hosszú tanulás és bizony nem csak számolni lehet megtanulni. Lehet, hogy azt is sikerül, hogy te vagy a gyenge, te vagy az áldozat és bizony, ahogy montad is, ez lehet egy spirál, amin lehet dolgozni. De azért, mert valaki törékeny és érzelmileg labilis még nem oké megerőszakolni, de megütni sem.
Azt hiszem, ez teszi a különbséget férfi és állat között, hogy magyarázatot keresel egy ilyen viselkedésre, mentséget, kibúvót és globális társadalmi problémát kiáltasz, vagy egyszerűen beleállsz és azt mondod, hogy ez nem oké. Mert amíg lesz, aki megmagyarázza, addig lesz, aki okénak gondolja.
Végül pedig. A BDSM kultúrának része a beleegyezés gyakorlása, része a partnerség és a kölcsönösség. Ennek is van -magyar nyelven is elérhető szakirodalma. Javaslom, hogy lapozz bele, de a kérdésedre megadom a választ: akár az is része lehet a játéknak, hogy közjegyzőhöz mentek.
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
Bolyhos Nyuszi 2021.02.27. 01:33:29
Az állam és a törvény még legjobb, legönzetlenebb esetben is csak mankóként funkcionál, neked, az egyénnek kell minden esetben megtanulni kiállni önmagadért.
A kazánházas esetnél pedig az elkövetőknek, amennyiben tettük 100%-osan bebizonyosodott, valódi életfogyt járna (kivégzés csak azért nem, mert több tanulmány szerint állítólag drágább az extra költséges jogi eljárások miatt, mint valakit élete végéig eltartani a börtönben meg egyébként is az öngyilkosjelölteknek akár még kegyes halál is lehet, szemben az élethosszig tartó szabadságvesztéssel), nem pedig 7 év.
De a linkelt cikkben is ott van, hogy "Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja."
Tehát pont rossz példa a kazánházas eset, ami egyértelműen nemi erőszak, már csak a nő indítéka, amit érdemes lehet vizsgálni.
És nem azért, mert ez kisebbítené az elkövetők bűnét, hanem csak azért, mert nem minden fekete-fehér.
Simán el tudok képzelni olyat is, hogy külföldi erotikus munka reményében utazott fel és innentől már bármi lehetett. Akár az is, hogy a srácok tényleg kiintézték volna, csak előtte ki akarták próbálni, a nő meg rájött, hogy a gyakorlatban átélve nem akkora buli a gangbang, mint mikor elméletben elképzeli, hogy majd ő lesz a következő Michelle Wild.
És mint mondtam, ez csak elméleti fejtegetés és nem kisebbíti az illetők tettét, amennyiben a nő valóban nemet mondott, le kellett volna állniuk.
Viszont társadalmi szempontból akkor sem mindegy, hogy a nő tényleg egy elveszett naiv kislány volt vagy tudatosan, előre megfontolt szándékkal, anyagi érdekből utazott fel és ha minden flottul megy, akkor semmi nem lett volna, hanem pár év múlva pártíz millióval hazajön és házat vesz.
A "minden erőszak, ami az után történik az áldozattal, hogy a tiltakozását kifejezte," is olyan, amibe bele lehetne kötni, mert ennyi erővel a "Nekem férjem/barátom van, ezt nem szabadna csinálnunk." is ráhúzható.
A kirablásos hasonlat megint ferdítés. Egyrészt akinek kilóg a fél telefonja a zsebéből és ellopják azt ugyanúgy lehülyézik, sőt, ha ráül és összetörik, akkor a biztosító is igyekszik majd kibújni a felelősség alól.
Tehát egyértelmű, hogy a jelenlegi szabályozás sem tökéletes, de továbbra is várom a konstruktív ötleteket, amikkel nem csinálnánk még nagyobb szart azzal, hogy átesünk a ló másik oldalára, aminek az eredménye csak az lenne, hogy
- a szerelmes lány továbbra sem vetetne látleletet, hiszen valójában szereti őt a párja és csak ritkán veri meg és olyankor önmagát tartja hibásnak, hiszen elsózta a levest.
- a rafinált élősködésre berendezkedő lányok még nagyobb lovat kapnának maguk alá.
Viszont cserébe egy csomó bosszúszomjas lánynak csak a saját erkölcsi gátja szabna határt, hogy feljelentsen bármilyen exet és innentől még kamu sztorit sem kéne kitalálni, hiszen csak annyit kéne módosítani az eredeti történeten, hogy ő valójában nem is akarta, de azért nem tiltakozott, mert lefagyott, tehát még keresztkérdésekkel sem lehetne megfogni, hogy hamisan tanúzik.
Téged nőként elhiszem, hogy ez a része annyira nem foglalkoztat, meg elbagatellizálod a jelentőségét, de azért legalább próbáld meg mérlegelni, hogy innentől bárkire rá lehetne fogni bemondásra bármit, a metoo-s eseteket figyelembe véve akár hosszú évekre visszamenőleg.
Férfiként beleegyező nyilatkozatot kéne aláiratnom minden együttlét előtt két tanúval?
BDSM-nél meg közjegyző jelenlétére lenne szükség?
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
Bolyhos Nyuszi 2021.02.27. 01:30:41
1. Elmondja ŐSZINTÉN, amit gondol, hogy "Kislány, nem kellett volna így öltöznöd, de ha már így öltözöl, legalább legyen nálad gázspray, valami harcművészet nem ártana, meg annyira nem kéne szétcsapni magad, hogy a reakcióidőd csökkenjen, az meg csak hab a tortán, hogy ilyen rosszarcú arabokkal/sunyifejű bájgúnárral elmész, most komolyan mit vársz? Ha már csak az ilyenek jönnek be, legalább ismerd meg jobban. Ráadásul fel a lakására. Éjjel! Normális vagy b+?
2. Hivatalból nem mondhatja ki, így pókerarccal, a lehető legkevesebbet beszélve felveszi a jegyzőkönyvet, próbál ügyelni rá, hogy ne ránduljon meg az arcizma és arra is, hogy a pótcselekvéses facepalmok élét kényszeredett ásításokkal vegye el.
De a lényeg: ettől függetlenül ő ugyanazt fogja gondolni, hiszen az empátia alapesetben nála kikapcsolt állapotban van, máskülönben alkalmatlan lenne a munkakörének betöltésére.
És ha női rendőr is maximum női mivoltából adódóan szebben, kedvesebben fogja megfogalmazni UGYANAZT.
Az önbeteljesítő hatást szintén érdemes figyelembe venni, ha gyerekkortól úgy nő fel valaki, hogy az állam leveszi a válláról az EGYÉNI felelősséget, akkor - akárcsak az élet többi területén nagyon jól megfigyelhető amit populista politikusok időről-időre meglovagolnak és a realitásnak ezen a szinten már jelentősége sincs sok, csak a jól hangzó hívószavaknak - az egyén a párkapcsolatok szintjén ösztönösebben fog viselkedni, hiszen az állam megígérte, hogy semmi baj nem történhet. Pedig sajnos történhet és a szankció mindig utólagos, a múltat már nem fogja semmissé tenni.
Úgyhogy akár áldozathibáztatásnak bélyegzik egyesek, akár nem, én mindig az előre gondolkodás híve voltam, amikor már megtörtént a baj, már késő.
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
Bolyhos Nyuszi 2021.02.27. 01:29:47
Ezen kívül én is szép számmal tudnék írni, a bántalmazó kapcsolatok általam látott típusairól.
Az egyik mintapélda az anyagi előnyön alapuló kapcsolat, aminek az esetek többségében a nő a haszonélvezője. Mielőtt azt látnád mögé, hogy burkoltan lekurvázom a nőket, semmi ilyen szándék nincs mögötte. Egyszerű evolúciós okok húzódnak mögötte, a punciért fizetnek, a farokért nem. A mögöttes pszichológiai okokat boncolgatom. Neveltetés, szocializáció (vagy ezek hiánya) és gazdasági okok, illetve végső soron személyiségtípus, hogy egyre több nő számára kézenfekvő, hogy ebből éljenek, akár mellékesen vagy lightosabb formában (csak webcam) és jóval többet keressenek, mint normál munkával. Az ilyen típusú kapcsolatokat, ahol a nő ilyesmi mentalitású, az sem kímélné meg az erőszaktól, ha az állam kamerákat helyezne el a hálószobában, mert azt is kimagyaráznák, hogy valójában ez náluk ilyen szokás. Hiszen a nő számára minden TÖRVÉNYI keret adott jelenleg is, hogy kilépjen belőle, de a nagyravágyás miatt újra és újra ilyen kapcsolatokat fog találni. Ráadásul ahogy egyre jobban belesodródik, akár a függőségekbe (drog, szerencsejáték, shopping, amikre rengeteg megy el), akár az élete egyéb elcsesz(őd)ésébe (gyerekszülés, öregedés), annál nehezebb lesz váltani.
És itt is a második típus, a hosszú évek, évtizedek óta, több ponton összeláncolt kapcsolatok. Gyerekek, közös tulajdonok, közös hitelek. Meg szimplán még a pszichológiai megszokás is. Ahogy öreg fát sem lehet átültetni és nem egy idős ember nyomorog inkább egy jó lokációval rendelkező hatalmas házban, minthogy megduplázza, megtriplázza a nyugdíját és olyan helyen éljen, ahol közel van a bolt, orvosi ellátás és minden más is, itt is ugyanúgy van egy csomó nő ÉS FÉRFI is, aki a megszokás, kényelem és a közösködés miatti kilépési nehézség miatt tűr.
És az fMRI óta tudjuk, hogy az emberi agy nem tesz különbséget a fizikai és lelki fájdalom között. Sőt, utóbbi sokszor jobban és sokkal tovább tud fájni. És az nem látszik kívülről, mint egy monokli, amit a környzet akkor is lát, ha nem ismeri az illetőket. Az igazán rutinosak lelki terrorral akár mosolyogva, kedvesen egy társaságban is tudnak bántalmazni úgy bizonyos embereket, hogy azt csak ők ketten (meg még aki nagyon ismeri mindkét felet) tudják, hogy miről van szó. De mikor egy férfi erélyesebben megfogja a barátnőjének a karját, hogy "Eleget ittál, gyere, menjünk haza!" akkor már rögtön triggereli az összes szemtanúban a "bántalmazó férfi" asszociációt. És csak kevesen gondolják végig, hogy esetleg a férfi ezzel a gesztussal megelőzni kívánta azt, ami még 3 pohár ital és 20 perc elteltét követően kezdődött volna.
Évekkel ezelőtt az akkori barátnőmmel túráztunk és mikor átvágtunk egy dzsindzsáson egy ág visszapattant és eltalálta a szemem alatt. A kezdeti rémületet követően, hogy egy pár centin múlott, hogy nem ment ki a szemem néztük, hogy ez be fog kékülni. Aztán megjegyeztük, hogy ha ő megy előre, akkor fura lett volna megmagyarázni, hogy nem én bántottam őt, hiszen ez a társadalmi sztereotípia. Így viszont elvicceskedte, hogy majd azt mondja, hogy rossz fiú voltam és ezért kaptam. Később néha eszembe jutott ez az eset, hogy mennyire könnyedén tönkre lehet tenni egy férfit.
Úgyhogy szép dolog az idealizmus, de a törvényeket jobb híján kénytelenek vagyunk az adott társadalmi berendezkedés és közmorál alapján írni. Így egy morálisan jóval fejlettebb nyugat-európai ország esetében valószínűleg jóval ritkábban fordul elő, hogy visszaéljenek ilyesmivel, mint a kettős mérce hazájában, egy banánköztársaság irányába haladó puha diktatórikus országban.
De még a múltbéli tapasztalatok is azt mutatják, hogy a törvény sem a rasszizmust (ami valójában legtöbbször xenofóbia), sem az LMBTQ-ellenességet (ami meg legtöbbször irigység akár úgy, hogy még nekik is van párjuk, pedig sokkal kisebb körből válogathatnak, akár úgy, hogy őket bezzeg alkalmazzák kvóta alapján és van érdekvédelmi szervezetük, akihez fordulhatnak) nem oldotta meg, sőt, leginkább olaj volt a tűzre pont az említett okok miatt.
Mielőtt más kultúrákból importálunk elemeket, ismerni kéne a többségi társadalom mentalitását.
Meg alap pszichológiai ismeret is hasznos. Például, hogy aki karhatalmi erőkhöz megy dolgozni, az általában vagy a "szenvtelenül végrehajtom, ami törvényileg írva vagyon, legyen az akár a náci Németország vagy Észak-Korea" vagy pedig a "megmondom a frankót" típus, de egyik sem a léleksimogatós fajta, így még ha nem is mondja ki, a tekintetén, gesztusain azért látszik, hogy mit gondol az adott valamiről.
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
Bolyhos Nyuszi 2021.02.27. 01:27:20
Ugyanaz a mélypszichológiai motívum húzódik meg itt is, mint az akár törvényes (piramisjátékok, ügynöki dolgok és társai), akár törvénytelen oldalon. Akik alul maradnak, nemtől, rassztól, kortól, mindentől függetlenül megszívják. Aki pedig ésszel él, az előnyben van a többiekhez képest.
Nem szép dolog, de ha nem veszünk róla tudomást, attól még ott van. És ha a mainstreamben toljuk, hogy "jogod van áldozatnak lenni" az nem a te érdekedet fogja szolgálni, amennyiben te szívtad meg.
Én mindig elég csodabogár voltam, mert már iskolában is utáltam, amikor elestem, fejberúgtak a labdával, vagy bárhogyan lesérültem, hogy hirtelen ott termett a fél osztály, hogy "Úristen, mi történt? Jól vagy? Biztos ne hívjunk orvost?" Ez a pszichológiai "élmény", hogy engem sajnálnak sokkal nagyobb traumát okozott, mint bármilyen fizikai sérülés.
Vagy ha nem lett volna érdekem abban, hogy néha beteg legyek, mert így megúszok néhány dolgozatot, akkor a legtöbb betegségemet lábon hordom ki, mert jobban "fájt" az, hogy láttam anyám aggódó tekintetét, mint a torkom vagy a kificamodott bokám.
Ezt csak azért írom le, mert talán ez a gondolkodásmód vezetett ahhoz, hogy már egészen kicsi korban azt kezdtem el elemezni, hogy mitől válik valaki bullying áldozatává és hogy én nem akarok azzá válni. Ennek persze volt egy olyan negatív mellékhatása, hogy amíg el nem kezdett foglalkoztatni a barátnőszerzés problémája, addig szilárd meggyőződésem volt, hogy lényegében a szavannán az utolsó előtti és a legelső helyen futó zebra között nincs különbség, így a kettő közötti különbözet hiábavaló erőfeszítés, hiszen nem jár érte keksz.
De visszatérve az alaptémára - és itt sajnos érintenem kell a gazdasági témakört is - vannak dolgok, amiket nem lehet össztársadalmi szinten kikényszeríteni, mert a skálamaximum elérése olyan lenne, mint egy vegytiszta kommunizmus (ami sosem valósult meg és ahol a legközelebb voltak hozzá, ott végezte a legnagyobb pusztítást). Ahogy a másik véglet, a vegytiszta libertarinizmus sem valósult meg sehol.
Örökérvényű igazság, hogy ha valamire a fölérendelt fél (esetünkben az állam, de lehet akár szülő is, hiszen az egyik visszahat a másik mentalitására) jogot ad, akkor ahhoz az alárendelt oldalon (állampolgár, de lehet egysíkú szülő naiv kislánya is) FELELŐSSÉG is kapcsolódik. Csak ez utóbbit rendszeresen elfelejtik kellően kihangsúlyozni. Sokszor érdekből nem teszik, hiszen mennyivel jobban hangzik, hogy mit biztosít az állam, minthogy a mi adónkból teszi, mínusz az ellopott pénz, mínusz a bürökrácia miatti járulékos veszteség, illetve extraként annak ténye, hogy ha bármiben is az állam a megbízó, akkor minden megbízottnak sokkal mélyebb a zsebe, hiszen "az államnak ott a korlátlan pénztermő fa"
Amiket említettél a végére, hogy elfordítjuk a fejünket és kimaradunk belőle azt pont ez a táradalmi berendezkedés szülte. Régen jobban beleavatkoztak az emberek, mert nem volt túlzott bürokrácia (amit pont az hívott életre, hogy a túl sok joghoz nem párosult felelősség, így rengeteg volt a visszaélés mindkét oldalon), nem kellett hónapokig bíróságra járni meg jegyzőkönyvezni meg a fél napodat az őrsön tölteni egy bejelentés miatt.
Én sem örülök neki, hogy ezek a dolgok megtörténnek egy civilizált társadalomban, de azt is tudom, hogy ami most megy, az nem megoldás.
És feltételezve, hogy a postod nem csak a nőknek szól, egymásnak feszülés helyett lehetne a konstruktívabb "Hogyan, milyen módon lehetne jobbá tenni a dolgokat és miből mi következik?" kérdéskörre fókuszálni.
Nekem például férfiként milyen szerepem van az ügyben? A nyilvánvalón kívül, hogy én magam normális vagyok.
Az "Első randi: lépcsőház." című postod nagyon elgondolkodtató volt, így ezen a vonalon indulnék el.
Ha például látom, hogy gázos emberrel jön össze egy távoli ismerős lány, akivel nem vagyok olyan közeli baráti viszonyban, hogy megmondjam neki a véleményemet (amit rendszerint még ekkor is lesöpör, hogy ne okoskodjak, aztán persze 10-ből 8-9 alkalommal valahogy igazam van), akkor mit tudnék tenni azon kívül, hogy elengedem a dolgot? Vegyek fel szuperhős jelmezt és kövessem az éjszakába, hogy mikor kell közbelépnem és megmentenem?
Mikor buliban, városban futólag szem -és fültanúja vagyok dolgoknak, mit kéne tennem? Oda kéne mennem a padon ülő párhoz, hogy "Ne haragudj, nem ismerem egyikteket sem, de szerintem a pasid nagyon meg fog verni, ha hazaértek és jobban tennéd, ha szakítanál vele, de addig is legalább ne tetézd még a dolgot az odamondogatással, mert csak még többet fogsz kapni."?
Vagy mikor buliban sietve intézi a taxit a srác a lánynak, hogy lehetőleg ne a barátnői előtt üsse ki őt a dzsina? Menjek oda a szemmel láthatóan szerelmes tekintetű lányhoz, akinek valószínűleg az alkohol és a hangulat is elég lenne, hogy elmenjen a sráccal, csak utóbbi biztos akar lenni a dolgában?
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
Bolyhos Nyuszi 2021.02.27. 01:26:06
Elsőként egy kérdéssel válaszolnék: Milyen alternatívát javasolsz, tekintve, hogy már így is többnyire azok élnek (vissza) vagy van lehetőségük (vissza) élni a helyzet adta lehetőségekkel, akiknek a legkevésbé lenne szükségük rá, vagy képesek a legvégsőkig elmenni.
A kutyát azért sajnálják, mert az egy ösztönvezérelt állat, idomítani persze lehet, de alapesetben nem várható el tőle tudatos, logikus gondolkodás, az embertől viszont igen. Valahol meg kell húzni a határt az áldozathibáztatásnál, mert lassan már tényleg ott tartunk, hogy külsérelmi nyom sem kell, egy dühös ex bemondásra megvádol bárkit és máris meghurcolják, ha pedig összefog több dühös ex, akkor bármekkora befolyással bíró emberről van szó, végleg vége van, függetlenül attól, hogy mi mennyire igaz a dolgokból.
Itt belinkelnék egy gondolatébresztő írást arról, hogy mi folyik jelenleg a világban és milyen rossz irányba haladunk: azonnali.hu/cikk/20210205_cefet-vilag-jon-ha-nem-allunk-le-a-cancel-culture-rel
És most kérlek racionálisan mérlegeld a helyzetet és próbáld meg félretenni az érzelmeidet, hiszen te női oldalról nyilván a másik oldalt látod, ha téged nem is, néhány barátnődet, hozzátartozódat biztos érte már kisebb-nagyobb incidens.
Pusztán arra próbálok célozni, hogy bármilyen, ember alkotta dolgot (eszme, kultúra, törvények) rá lehet húzni az evolúció által kialakult ösztönökre és a természeti törvényekre, attól még azok ott lesznek a felszín alatt.
Az élet minden területén farkastörvények uralkodnak. Még a legalsó réteg (hajléktalanok) közül is az kerül ki győztesen, aki igazi nagydumás, szabadságmániás életművész vagy kellően vastag bőr van a pofáján, hogy éveken keresztül lassú leépülésben egy forgalmas aluljáróban fetrengjen a saját hányásában és mivel ételt úgyis kap, minden pénzt alkoholra vagy drogokra költ. És az ilyenek miatt égnek ki a szociális munkások és segítő szervezetek önkéntesei is. Mert a valóban rászorulók és elesettek (akik még segítséget kérni is szégyellenek, főleg ha még küllemre meg sem felelnek az adott csoportról alkotott sztereotípiáknak, értsd: nem elég szakadtak) halk suttogását elnyomja az életvitelszerű tróger kisebbség óbégatása. Meg különben is, kinek "lenne pofája" lakhatással rendelkezve segítséget kérni, mikor emberek élnek az utcán, élnek lábak nélkül (évtizedes masszív alkoholizmus eredményeként, ami mellékes ugyan, de jól előrevetíti, hogy ha valaki fiatalabb korban, egészségese(bbe)n is inkább sajnálta önmagát mintsem, hogy segítsen önmagán, az majd idősebb korban, betegen valószínűleg nem fog 180 fokos fordulatot venni).
Úgyhogy értem mire gondolsz áldozathibáztató társadalmi problémaként és kell is rajta változtatni, csak a megoldást nem az fogja elhozni, hogy törvényi erővel megpróbálod kikényszeríteni. Főleg akkor nem, ha Isztambuli Egyezményekkel átesünk a ló másik oldalára és kijelentjük, hogy a férfi csakis elkövető lehet, a nő pedig csakis áldozat és nincs különben, nincs de, ez így van, hiszen ahelyett, hogy minden egyedi esetet egyediként vizsgálnánk (az túlzottan macerás és időigényes), mindre próbálunk egy általános sémát ráhúzni egyfajta rögtönítélő bíróságként.
És bár sosem voltam nő, időnként eltűnődtem rajta, mikor még nem volt kijárási korlátozás és lehetett éjszaka sétálni, hogy vajon ha nő lennék (főleg fiatal, csinos, szexuálisan kívánatos nő) mennyivel veszélyesebb lenne ugyanaz. És nem is a gettósabb környékeken, ahol hozzám is odajöttek, hogy "Tesó, nincs-e cigid/tüzed/pénzed?" vagy "Kell-e drog?", esetleg akarok-e szexet a kapualjban.
De ugyanakkor pont ezen tapasztalatok által azon is elgondolkoztam, hogy mi tesz valakit áldozattá és ebben csupán egyetlen tényező az illető neme és most nem az 185 magas, izmos pankrátor csajokra vagy a feketeöves harcművész kis pici ázsiai lányokkal való kisarkított példákra célzok.
Számos (szak)területen kipróbáltam magam, ezek egyike volt rendvédelmi szervnél való munka. Mi a laikus sztereotípia ezen a területen? Akár biztonsági őr, rendőr vagy katona vagy, legyél nagydarab, izmos állat, legyen a fejed is férfias, ijesztő, vágj fapofát és sokkal kevésbé állnak beléd, mint a kicsibe. Vagy "egyenruhával, törvény által rádruházott hatalommal könnyű"-féle cinikus érvelés.
Valójában pedig a nagyrésze a dolognak pszichológia. Gondolom néztél valaha természetfilmeket. Ott is elmondják majdnem mindegyikben, hogy még a legprimitívebb és legagresszívebb állatok is igyekeznek a végsőkig elkerülni a nyílt összecsapást, mert evolúciósan kódolt, hogy óvakodjanak a sérülésektől, mert még ha győztesen kerülnek is ki az összecsapásból, szerezhetnek halálos sebet vagy kisebb sérülés is elfertőződhet és lehet végzetes.
Emberi szinten ez úgy nyilvánul meg, hogy igyekeznek azokat az áldozattípusokat kinézni maguknak, akik könnyen manipulálhatók, megfélemlíthetők és kelthető bennük olyan erős szégyenérzet, hogy ne torolják meg a sérelmet.
Bejegyzés: Hát, amúgy... Tényleg?!
odamondó 2021.01.13. 18:49:30
1. Senki sem akar pozitív covid tesztet
2. Nagyon sok pár szeretne pozitív terhességit amit gyakran szoktak nézegetni
3. Aki nem tervez gyereket annak elég balféknek kell lennie, hogy pozitív teszt ellen görcsöljön... Persze előfordul, de hogy ez a többség?? Nane.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
kunzsuzsi 2021.01.11. 11:37:07
Sokkal inkább az önrendelkezés szabadságát hangsúlyozzák és szerintem az teljesen rendben van. Természetesen az ideális világban boldog párok boldogan várnák a csemetét és örülnének minden pozitív tesztnek mindig és mindenhol. DE nem az ideális világban élünk és ez sajnos ilyen "apróságokban" is megnyilvánul. Ahogy abban is, hogy most is, vitaérvek helyett megy ez a személyeskedő kotorászás egymás életében. Nem azért írta aranea ezt a példát, hogy ebből lederiváld, hogy ő biztos így védekezik. Nem ártana már ezen is túllépni, és kicsit érettebben gondolkodni, mint ahogy a homokozólapát két oldalán tettük.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
aranea 2021.01.08. 21:10:39
Hmmm?
Ja, a lengyeleknél meg jelenleg is a tilos kategóriába tartozik gyakorlatilag...
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
odamondó 2021.01.08. 19:33:07
A legtöbb ismerősöm végre ünnepelt amikor pozitív lett a teszt...
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
aranea 2021.01.07. 21:13:48
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
L.Cz. 2021.01.07. 20:30:53
Aki csak ennyit lát bele, az mosolyog egy jót: még poénnak sem rossz. Aki meg elkezd fejben számolni, hogy még idén össze kellene hozni, de akkor valami házasság, meg lakás, meg akkor már most terhesvitamin... Az szerintem túlságosan ráér.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
kunzsuzsi 2021.01.07. 18:31:00
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
kunzsuzsi 2021.01.07. 18:28:47
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
2021.01.07. 16:27:40
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
Andy73 2021.01.07. 14:55:08
Az utóbbi nem követelmény. Van, akinek tehermentes az ingatlanja, és olyan is, aki albérletbe. És elég sok a házasságon kívüli gyerek is.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
Andy73 2021.01.07. 14:33:56
Miért, a szerzővel rendszeresen előfordul az ilyesmi? És utána vajon mit szokott csinálni? Megy abortuszra?
Mindenesetre ez a rész érthetővé teszi, hogy ő nem szereti a terhességi teszteket.
Egy idő után aztán eljöhet majd az az idő is, amikor meg azért nem szereti, mert hiába várja, hogy pozitív legyen, nem sikerül a teherbeesés. Sajnos egyre többen vannak ilyenek is.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
odamondó 2021.01.07. 14:00:48
Szerintem semmi rettenetes nincs abban, hogy idióta pcr tesztek és covid rettegés helyett terhességi tesztből legyen több.
De tudom 2021ben már minden sértő.
Mondjuk meglep, hogy nem lyukadtál ki oda, hogy a plakát egyenesen valami bújtatott kormány propaganda ami a nőket a konyhába akarja erőszakolni.
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
kunzsuzsi 2021.01.07. 13:01:04
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!
2021.01.07. 12:50:10
Bejegyzés: Mit kíván a magyar nő? – Pozitív terhességi tesztet!