Az első randin tuti nem lesz szex. Nekem az nem megy, nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, nekem rá kell hangolódnom a partneremre, ismernem kell. Érzéseket kell táplálnom iránta. - hányszor hallottam már ezt! És egyébként, mi számít szexnek? Mikortól indul el az előjáték, mikor kezdődik el a vetkőztetés és egyáltalán, miért baj, ha az első randin szexelünk? 

A szex az, amit annak nevezünk?

Szerintem igen. A szex elkezdődhet az asztalnál, amikor először ér össze a combotok, vagy lehet egy nézés is, amikor azt érzed, hogy melegedik valami az öledben. Vonzónak találod a másikat, kattogni kezd a fantáziád és megtelik a fejed gondolatokkal arra vonatkozóan, hogy mi mindent csinálhatnátok akkor, ha nem hangzott volna el a bűvös mondat: az első randin nem szexelünk.

Pedig már levetkőztetted, végigsimogattad és odaadtad magad, libabőrösen, meztelenül. Az ágyadban hancúroztok, pedig még csak a sör felénél tartotok. És jönnek a gátak, a fékek és egyikőtök sem érti, hogy pontosan miért is kellenek ezek akkor, amikor két független ember találkozik, ráadásul a szimpátia teljes mértékben kölcsönös. Elhittétek, hogy a szex bűnös dolog, valami olyan, aminek a megélése nem jár csak úgy, hanem szigorú szabályrendszer szerint adagolható. Persze közben sárga szemmel irigyled azokat, akik felszabadultan élik meg a szexualitásukat, mert neked az nem megy. Te továbbra is ragaszkodsz az elvekhez, meg a normákhoz, mert a szabad szexualitás bűnös dolog. 

Pedig a szex ott és akkor, simán elkezdődhet az asztalnál. Lehet az az előjáték, hogy beszélgettek, hogy úgy beszélgettek, hogy a másik is teljesen megtelik szexuális feszültséggel. Vagy lehet az is, amikor először értek egymáshoz - tudod, ahogy játszotok egymás ujjaival és nem szólal meg senki, mert zavarban lesztek hirtelen a szokatlan szerepekben.

A szex része lehet simán valami olyan, hétköznapi dolog, ami megmozdít. Nem biztos, hogy mindenkinél ugyanazok a dolgok működnek (sőt), de biztos, hogy mindenkinek vannak izgalmas fantáziái, amiket kiaknázhat. És most tökmindegy, hogy egy első randiról vagy egy tartós kapcsolatról beszélünk: a vágy nem marad fenn magától, tenni kell érte és a szexi fehérnemű (ami eleve diszkriminatívan azt sugalja, hogy a nők dolga a vágykeltés) közel sem az egyetlen opció.

Honnan tudja a másik, hogy mi van a fejemben?

Egyrészt, mindannyian tudjuk, hogy a másik fejében is (persze ideális esetben) agy van. Van, aki jobban, van, aki kevésbé hatékonyan használja, ám abban megegyezhetünk, hogy egy nagyjából hasonló kvalitásokkal rendelkező szerv bújik meg mindenki koponyájában. Ennek az irányítóközpontnak a működése pedig férfiak és nők esetén is hasonló. Azonban, a tévhitekkel ellentétben, a gondolatolvasás nem nyert még tudományos bizonyítást, így nem érdemes elvárni a másiktól, hogy tudja, hogy mi mit akarunk és fordítva sem gondolhatjuk azt, hogy mi márpedig tudjuk mi kell a másik félnek.

A legegyszerűbb talán az, ha kommunikálunk. Akár verbálisan, akár szavak nélkül, de mondjuk el, hogy mi tetszik, mi nem tetszik, mit érzünk és mit nem érzünk. Ha nem mondjuk el, akkor pedig ne várjuk el a másiktól, hogy kitalálja vagy értse az elvárásainkat. Ez önmagában kudarcra ítéli a kapcsolatkezdemények egy jelentős részét, még akkor is, ha olyan piszlicsáré kérdésekről van szó, mint az, hogy ki melyik filmre ülne be szívesebben a moziban. Ha pedig a szexről beszélünk, (már ha merünk) valljuk be, sokkal fajsúlyosabb ügyeket érintünk.

Hogyan kell a szexről beszélni?

Hadd idézzek ide egy személyes példát! 

Életem egyik meghatározó élménye volt az a tinderrandi, amelyet egy fantasztikus sráccal tapasztaltam meg. Elmentünk sörözni, és bár nem így terveztük, annyira megkívántuk egymást, hogy a lakásomon kötöttünk ki. Azonban még az alkohol lágy mámorában is megálltunk: a srác leültetett az ágy szélére és megkérdezte tőlem, hogy mi az, ami nekem egyáltalán nem fér bele és mi az, amit kimondottan szeretek a szexben. Lefagytam és nem értettem, hogy mire gondol. Korábban sem tartottam magam prűdnek, vagy ilyesmi, de abban a pillanatban jöttem rá, hogy valójában mit jelent és mi a jelentősége annak, hogy erről merjünk beszélni.

- azóta is etalonnak tekintem ezt az éjszakát és elképesztően sokat tanultam belőle. Kommunikációról, nyitottságról és arról, hogy mi az egyik legfontosabb dolog a szexuális érettségben: kell tudnunk beszélni róla. Meg kell tudnunk fogalmazni az elképzeléseinket, a vágyainkat. Ki kell tudni mondani, ha valamit nem akarunk vagy nem tudunk vállalni, ha lassítani szeretnénk. Ha pedig úgy érezzük, hogy szavakkal nem megy, akkor megannyi nonverbális eszköz áll rendelkezésünkre! Mégis, talán a nyelv a leguniverzálisabb eszköz ebben az esetben és kézenfekvő, hogy kimondjuk ezeket a dolgokat a megfelelő helyzetben.

Hasonlóképp azt gondolom és a tapasztalataim is ezt mutatják, hogy egy tartós kapcsolatban ugyanúgy van helye annak, hogy beszéljünk a szexről. Ha elmondjuk, hogy mire vágyunk, mit próbálnánk ki, esetleg milyen új dologgal foglalkoznánk, az nemcsak megkönnyíti a partner dolgát, de fenekestül felboríthatja a kialakuló szexuális apátiát. Mert az, hogy egy időután kisebb lánggal égünk, teljesen normális, de a szexualitás kihalása egy párkapcsolatban nemcsak belső feszülségeket, hanem kapcsolati krízist is okozhat. Egyébként a témában továbbra is Esther Perel zseniális könyvét ajánlom mindenkinek, a "Szeretkezés fogságban"-t. Perel ugyanis közérthető stílusban beszél megalapozott és kutatásokkal alátámasztott tényekről a témában, ráadásul nemcsak a problémákat listázza, hanem megoldásokat is ajánl a pároknak - ezek közül csak egy a kommunikáció.

A hogyannal kapcsolatban pedig nagyon egyszerű dolgokról lenne szó egyébként: nyíltan és őszintén. Igen, ennyi a feltétel. Ráadásul, minél többet foglalkozom a témával annál nyilvánvalóbbnak gondolom, hogy, aki nem tud erről beszélni, az talán még nem tart ott, hogy valóban megélje a szexualitását annak igazi, megérdemelt minőségében. Ez pedig nem azt jelenti, hogy csak az a jó szex, ha minimum 150 pózt váltogattok. A jó szex az, amit élvezel, avagy élveztek (ketten, többen vagy akárhányan). Az élvezethez pedig az kell, hogy a gátlásaidat ne szíjazd hozzá a szexhez, hanem feloldd őket és úgy éld meg a szexualitásod, ahogy neked a legjobb. Ehhez pedig egészen biztosan találsz megfelelő partnert, mert olyan nincs, hogy ne lenne még egy olyan ember, aki hasonlóan szereti, mint te.

Amúgy, miért gáz a szexről beszélni?

Jó, én amúgy tényleg szeretem ezt a témát és kimondottan fontosnak is tartom. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik szintén elég nyitottak és elfogadók, tehát tudunk akár a barátokkal is diskurálni erről. Ugyanakkor egyre többször gondolkodom azon, főleg a kommentek alapján, hogy erről gáz beszélni, meg az emberek képtelenek elfogadni egymás véleményét.

Nos, talán azért gáz a szexről beszélni, mert ezt csinálni kell, nem dumálni róla. Pedig beszélni róla ugyanolyan fontos, mint jól csinálni, és talán a kommunikáció szigorú előfeltétele is ennek a tárgynak. Tehát megkockáztatom, hogy nem gáz erről beszélni, hanem egyenesen kell és mindenkinek a saját ritmusában, a saját értékrendjének megfelelően érdemes kommunikálnia róla. 

Már csak azért is, mert azzal, hogy felnőttként fogalmatlanok vagyunk és beszűkültek, elfelejtjük észrevenni, hogy a mostani kamaszok úgy nőnek fel, hogy nem tanulnak meg kommunikálni az ágyban. Nehezen kérdeznek, zárkózottak és számtalan téves infót fogadnak be a témában. Pedig a legtöbb gátlást és kellemetlen élményt így tudják igazán begyűjteni a puttonyba, amit aztán később cipelnek magukkat, és kínlódnak vele akár éveken, évtizedeken és sok-sok elcseszett kapcsolaton keresztül.

Szóval, lehet, hogy a pokolra jutok, amiért beszélek róla, de akkor sem ártana elgondolkodnunk róla, hogy miért kezeljük úgy ezt a témát, mintha minimum háborús bűn lenne róla beszélni. Ha pedig másért nem, hát az alfa generációért tegyünk meg annyit, hogy legyőzzük a prüdériát. Ezzel pedig nemcsak nekik, hanem magunknak is jót teszünk.