Azt hiszem, nincs szégyelnivaló abban, ha valaki online társkereső platformokat vesz igénybe a párkereséshez. Legyen szó alkalmi kapcsolatról vagy hosszabb távú elköteleződésről, a közösségi médiának és az internet hatásának köszönhetően a kínálat a netre költözött, mi pedig a telefonunkon lökdöshetjük a képeket balra és jobbra. Most pedig nem is az a kérdés, hogy ez jó vagy rossz, hanem inkább azt szeretném a középpontba állítani, hogy még mindig máshogy tekintünk egy tinderező srácra, mint egy csajra. Ez pedig már rég nem csak a hagyományos nemi szerepekről szól.

Meglepetés - nekünk szól

A Tinder egy kicsit tényleg mindig meglepetés. Néhány fotó és három sor szöveg alapján képtelenség eldönteni valakiről, hogy ő a nagy Ő, vagy legalább a legmegfelelőbb szombat esti randipartner. De aztán némi szóváltás után csak felméri az ember, hogy akar-e találkozni a másikkal, vagy sem. De még mindig meglepetés lesz az, hogy ki jelenik meg a borbár előtt, vagy a margitszigeti szökőkútnál. 

Ha pedig nem tetszik a csomag, sokan még mindig kényelmetlenül végigfeszengik a randit, ahelyett, hogy felnőtt ember módjára megfogalmaznák, hogy valami nem oké. Mert már megszoktuk, hogy nemet mondani nehéz, nem akarjuk megbántani a másikat, pedig szerintem sokkal sértőbb hazudni valakinek, akárcsak egy alkalmi randipartnernek is.

Az első randin nincsen szex

Khm.

Bizonyára sokan olvastátok a minap megjelent cikket, amelyben egy friss ismertséget koronázott meg egy úriember némi értéktárgy-eltulajdonítással. Nyilván az ilyen és ehhez hasonló sztorik is amellett szólnak, hogy az első találka ideális helyszíne nem a nő vagy a férfi lakása, hanem valami semleges helyszín, ahol kvázi kötetlenül lehet ismerkedni, egymásra hangolódni és puhatolózni a szándékokat illetően.

Azonban még ha a fenti gondolatmenet helyes is, miért olyan elvetemült ötlet az, ha a felek inkább mégiscsak a franciaágyban szeretnének elmélyülni egymásban és nem egy pohár fröccs mellett valami kiülős helyen egy zsúfolt, fülledt nyári éjszakán. Miért ne lehetne a szex miatt találkozni, a beszélgetést a prüdéria helyett pikáns utalásokkal fűszerezni és igen, arra kihegyezni a találkát, hogy a testiségben süljenek ki a felgyülemlett feszültségek és szikrák?

Hát persze, mert szex csak a harmadik randin lehet, és csókolózni is csak a másodikon szabad. Értem.

Miért, mi van, ha nem így megy?

Valószínűleg az történik ilyenkor, hogy nem megszokott sémák és panelek működnek, hanem bekapcsolnak az ösztönök és a vágyak. És hirtelen fontosabb lesz az, hogy megkívánja az ember a másikat, mint az, hogy mit illik és mit szabad. Ez pedig így leírva még súlytalanabb, mint kimondani, vagy megtenni, miközben egyszer-egyszer elragadtatni magunkat nem hinném, hogy bűnnek számítana. (Most nem a megcsalásokról és a félrekefélésekről beszélek, az más tészta.)

A probléma pedig nem is az ilyen alkalmakkal van. Hanem azzal, hogy ezt kinek szabad és kinek nem. Mert srácként skalpot gyűjteni a tinderen lenyűgöző, nőként szexet keresni egy társkeresőn meg ringyós. Hát ez van, legalább nem küldenek rögtön főzni a konyhába, amint belépek a lakásba.

Pedig a tét nélküli szexuális élmény, a teljesítménykényszerből kipiszkált puzzle egy nőnek ugyanolyan felszabadító élmény lehet, mint egy férfinak. Mert lehet, hogy pár hónap múlva már nem gondol majd arra az éjszakára, de nem is az az elvárása, hogy feleségül vegye a pasi, akivel aznap éjjel lefeküdt. De ha egy lány fekszik le életében 20 pasival, az ciki, ha egy srác csinálja ugyazezt, az menő. És ennek a társadalmi berögződésnek még neve is van: Női-férfi kettős mérce a szexualitásban - hát nem gyönyörű?

De mi a baj azzal, ha egy nő sokszor vagy sok pasival csinálta?

Hát, gondolom attól félnek, hogy elkopik a ceruzahegyezője, de tartok tőle, hogy nem ennyire egyszerű a dolog. Evolúciós szempontból eleve arra vagyunk programozva - ahogy az állatvilág sok más tagja is -, hogy a férfiak minél több nővel érintkezzenek, míg a nők egy férfiban leljék meg a biztonságot és mellette horgonyozzanak le. A faj fenntartása és az utódgondozás biztosítása legalábbis ezt a konzervativizmust kívánja meg. 

Mindez tökéletesen érthető lenne egy olyan világban, ahol még mindig mammutot kell vadászni és őrizni kell a tüzet a barlang előtt. Azonban ez a világ már rég eltűnt körülöttünk, helyette egy torz egyenrangúság felé tartunk, ahol látszatintézkedések és kvóták határozzák meg a tetteket, ahelyett, hogy a szemléletformálásba fektetnénk energiát.

Az olyan gondolatok megváltoztatásába, miszerint a mesterkulcs nyisson minden zárat, azonban a jó zárat ne nyissa senki más kulcsa. 

Hogy a "ribanc", a "kurva", a "ringyó" és a hasonló szitokszavak ne azért illessenek valakit, mert nyílt lapokkal ám alkalmi kapcsolatokra hajtva éli ki szexuális fantáziáit. (Az, hogy kikre kellene ezeket a szavakat használni, szintén nem ennek a blognak a tartalma, ám azt hiszem, senkire nem lenne muszáj.) Mert bizony a nőknek is vannak ilyen fantáziáik és elképzeléseik, pirulhatunk most akármennyire a képernyő mögött és lehetünk akármennyire is prűdek a témával kapcsolatban. 

Akkor most menjek és keféljem végig a tindert?

Nem biztos, hogy mindenkinek ez a legjobb. Azonban az biztos mindenkinek jó lenne, ha olyan emberek kódorognának és huzigálnák egymást jobbra-balra az online térben, akik képesek és hajlandók megfogalmazni az igényeiket. Akik nem félnek elmondani, hogy mit várnak, mit szeretnének kapni és mit adnak szívesen. Ezzel megnyitva egy csatornát arra, hogy új és fantasztikus élményeket szerezzenek - az érzelmeket néha a sarokba vágva, a hagyományos szerepektől eltávolodva, szabadon. Jó terep lenne ez a tér arra, hogy végre kicsit komolyabban gondolkozzunk az egyenlőségről.