Te is húztad már jobbra a volt kollégád, a tanárod, vagy az exed haverját? Előfordult, hogy a barátnőd pasija, a csajod legjobb barátnője, vagy éppenséggel egy házas ismerősöd képe jött szembe? Ott állsz, telefonnal a kezedben, kicsit kellemetlen érzéssel a torkodban, aztán végül talán mégiscsak arra jutsz, hogy a tinder a földi pokol maga és semmi értelme tovább lapozgatni a képek között - úgysincs semmi haszna.

A tinderezés már megcsalásnak számít?

Persze, nincs abban talán semmi rossz, hogy valaki, akit egyébként a való életben már láttál, a tinderen is fenn van. Elvégre mindenkinek pont ugyanannyi idő és energia beregisztrálni, ráadásul ma már semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki online társkeresőt használ. Mégis, vannak azok a kínos esetek, amikor olyan arcok jönnek szembe, akiket nem akarsz, vagy nem akartál látni. Bármilyen okból: mert az exed, a haverod vagy, ami talán sokkal fájóbb: egy ismerősöd párja.

Mintha a megcsalás ilyenkor válna valóságossá: beléd hasít az érzés, összeáll a kép - biztos azért marad ki sokáig, meg azért nyomkodja a telefonját. De te mit mondj a barátnődnek? Vagy a barátodnak? Hogyan tálald a tálalhatatlant? Miért te legyél az, aki borítja a szart, aki miatt egy kapcsolat megy majd szét, vagy legalábbis aki miatt napokig tartó veszekedés és dráma lesz otthon?

Szóval inkább kussolsz - ez is rendben van és diszkréten balra rántod a fotót. Úgy teszel, mintha meg sem történt volna, elvégre ez csak egy kép és amúgyis, a tinderezés még nem jelent megcslást. Ami tulajdonképpen egy féligazság, mert mindenkinek mást jelent a megcsalás: lehet, hogy a fizikai együttlétet egy másik féllel, de az is lehet, hogy már a kikacsintást, vagy az érzelmi közeledést egy harmadikhoz. Mindegy, te most inkább azzal foglalkozol, hogy megszabadulj a gondolattól: veszélyben van egy kapcsolat a közeledben.

Amikor könnyesre neveted magad egy fotón

Persze nemcsak kellemetlen sztorik kerekednek ki abból, hogy a tinderen mindenki IS fent van. Pár napja kaptam egy fotót egy sráctól messengeren - akivel már korábban találkoztam egy séta erejéig -, hogy a haverja lelkesen mutatja neki egy újabb match-ét. Nocsak, dehát az az én fotóm. Mondanom sem kell, sírtam a nevetéstől: mennyire kicsi a világ, pont egy baráti sörözésen sikerült ennek kiderülnie. (Meg felvetődött bennem, hogy a fiúk is milyen pletykásak és mennyi mindent kibeszélhettek már rólam azok a srácok, akikkel valaha valamilyen célból találkoztam...).

Jópofa az is, amikor az exkollégáddal matchelsz (hogyan kell ezt szépen mondani magyarul?!), vagy esetleg egy volt tanárodat látod meg a képek között. Nekem ilyenkor mindig elkezd pörögni az agyam: vajon ő miért van itt, mit keres, milyen emberekkel ismerkedik meg és mit vár ettől az egésztől. Volt már olyan is, hogy látva a fotót, más platformon kerestem meg és beszélgettem vele erről az "incidensről", majd együtt nevettünk azon, hogy milyen kicsi a világ.

Mindenesetre érdekesnek és izgalmasnak tartom a motivációkat - érdekel, hogy kinek mit jelent a tinder és amikor szóba elegyedek valakivel ott, akkor is szeretem boncolgatni ezt a témát. (Ezúton is bocsi.) Hamar kiderülnek általában a közös ismerősök is, meg az is, ha valaki annyira egybites, hogy nem lehet vele a "szia-dugunk" tengelyről letérő témákról beszélgetni, de ez talán nem is baj, sőt. Talán pont jó, hogy egy-egy ilyen beszédtéma kibillenti a szokásos mederből a csetelést és ad egy olyan felütést, ami mentén már nem csak az időjárás lesz közös érdeklődési kör.

Jó, de ha mindenki ott van, akkor miért csinálunk úgy, mintha nem lenne

Niylvánvalóvá vált számomra az utóbbi pár hónapban, hogy a tinderezés nem valami ördögi dolog, nem rossz és nem jó, egyszerűen csak egy jelenség, a mai, túldigitalizált világ terméke. Praktikusnak praktikus, de megvannak a maga előnyei, hátrányai, lehetőségei és buktatói.

Mégis, sokan a mai napig úgy beszélnek a tinderről, mintha minimum az antikrisztus egyik megtestesülése lenne - pedig nagyon nem az. Csak a szűkebb környezetemből fel tudnék sorolni 3-4 tartós kapcsolatot, akár házasságot, amely a tinder nélkül nem jött volna létre. Ez pedig szerintem már rég rácáfol arra, hogy a tinder nem használható valódi pártalálásra.

Aki pedig letagadja, hogy tinderezik, azt tényleg nem értem. Mert társas igényei, álmai, vágyai - akár alkalmi kapcsolatok, vagy csak egy kis kikapcsolódás szintjén mindenkinek vannak. Ezen pedig mi a frászt kellene szégyellni? Nyilván mindez megkapható más platformon is, de ha már az ember ott van tinderen, szerintem semmi értelme letagadni... Olyan ez kb., mint a Facebook: azt is mindenki szidja, de közben mégis azon csüng a világ egy jelentős része. Persze túlzásba vinni egyiket sem jó, de az egészséges felhasználás szintjén, az új emberek megismerése céljából a tinder talán egy kimondottan jó dolog lehet.

Ha pedig látunk egy ismerőst, vagy egy exet, akkor miért rándul görcsbe a gyomrunk? Miért érezzük azt, hogy lelepleződtünk? Miért gondoljuk azt, hogy nem helyénvaló az, amit csinálunk és miért érezzük hülyén magunkat? Annyi dolog van, ami miatt valóban szégyellhetnék magukat az emberek, a tinder nem ezek közé tartozik, legalábbis nem akkor, ha az ember nem megcsalásra használja. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy nemcsak párkapcsolatokat, de akár baráti kapcsolatokat is lehet építeni rajta, mert nem biztos, hogy néhány sor meg pár kép után a nagy Ő-vel randizik az ember, ám egy leendő barátjával vagy egy jó haverjával simán. Szóval, ha a tinderre egy lehetőségként tekintünk, akkor sok jó élményt is szerezhetünk. Ha meg gyűlöljük, akkor talán jobb, ha töröljük magunkat... Talán, persze.