Ha vannak kimeríthetetlen témák, a tinderen kívül persze, akkor a szex biztos előkelő helyet kapna a listán. Nyilván sokan azt vallják, hogy ezt jobb csinálni, mint beszélni róla, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyílt kommunikáció nélkül az egész semmit sem ér. Már csak azért sem, mert megfelelő kifejezések nélkül olyan játszmatárat nyithat meg, ami bár kezdetben szórakoztató és nyereséges lehet a résztvevőknek, idővel átcsúszhat egy olyan mederbe, amely semmi jóhoz nem vezet.

Természetesen most nem azokról a játszmákról lesz szó, amelyek a párok kölcsönös beleegyezésével zajlanak. Nézzünk inkább néhány olyat, amelyet nem mondunk ki, csak úgy vannak. (A válogatás, saját, szubjektív véleményt és élményeket tükröz. Ha ennél tudományosabb munkát olvasnál a témában, szeretettel ajánlom Eric Berne munkásságát, aki nemcsak szexuális játszmákat dolgozott fel műveiben, hanem az élet számos területén zajlókat.)

1. ... ha tényleg szeretsz.

Ha tényleg szeretsz, akkor így, meg így fogunk szexelni. Nem fog fájni, megígérem és nincs mitől félned. Bízz bennem! Nagyon fontos a bizalom, ezt te is tudod. Bíznod kell bennem, hidd el, jót akarok neked. Most még nem akarod, de kipróbáljuk és imádni fogod. Hidd el. Ha szeretsz, hiszel nekem.

A szexbe gyakorlatilag bármi belefér. Kezdve a különböző testnyílások izgalmas kihasználásától, az eszközhasználaton át a szerepvállalásig. Egyetlen egy dolognak mégsem kellene meghatározónak lennie: az érzelmi zsarolásnak. A ha szeretsz, akkor típusú erőszak szinte láthatatlan. Aki elszenvedi, gyakran maga sem jön rá arra, hogy amibe belemegy, az nem a saját akarata. Épp ezért iszonyatosan nehéz a szexuális kizsákmányolást észrevenni és bizonyítani. Mert simán lehet, hogy akkor igent mondott az alany, de mégsem érezte magáénak a megélt pillanatokat.

Rádöbbenni, hogy nenmcsak érzelmileg, hanem szexuálisan is kizsákmányolnak, nem is olyan könnyű. Mert a szeretett másikról nem is feltételezzük, hogy ilyen szándékkal erőltet ránk valamit. Sőt, sokszor a szeretett másik sincs tisztában azzal, hogy az, amit csinál, érzelmi zsarolás. Ennek oka számos tényező lehet, azonban a magatartást ezek egyike sem legitimálja. 

A beleegyezés, nemcsak egy egyszerű igen kimondása. Felelősségvállalás és fontos, hogy ne olyan érzelmi hatások erőltessék ki a szót az ajkakon, amelyek egyenlőtlen helyzetet teremtenek. A szex nem eszköz egy kapcsolat fenntartására, nem módszer egy párkapcsolat kiépítésére. Csodálatos dolog, de ahhoz, hogy fájdalommentes legyen (lelkileg, mert testileg preferenciafüggő), tisztában kell lennünk a szándékokkal.

2. nekem ez fontos, neked miért nem?

Nem tudok nyugodt lenni, ha nem szexelünk. Nem bírom ki, egyszerűen szétfeszülök belül. Nem akarlak bántani, de nem normális, hogy nem szexelünk. Ki fogod bírni, semmi bajod nem lesz és mi az, hogy nem kívánsz? Már nem tetszem? Mi van veled? Mással kefélsz?

A szex teljesen más szerepet tölthet be az egyes emberek életében, sőt, időszakosan meg is változhat. Hogy saját példával éljek, szerethetem akármennyire is a szexet, azokban a hetekben, hónapokban, amikor depressziós voltam, szinte gondolni sem tudtam rá. A testiség, mint olyan, szinte teljesen eltávolodik tőlem olyankor. És megkockáztatom, vagyunk még így ezzel páran. Mégis, talán jellemzőbb az, hogy eltér a felek mennyiségi igénye. Amelyre szerintem megoldás a konszenzus, az őszinteség, már az ismerkedési fázis elején, illetve egymás határainak tisztelete is.

Ha a szex bármelyik fél számára kényszerré válik, kötelező kvóta letudásának, akkor pont a lényege vész el: a felszabadulás, amit adhat. Örömöt lelni a szexben nem lehet, ha kényszerűen történik. Így sem az elszenvedő, sem az erőszakoló nem fogja magát valójában jól érezni, inkább olyan függő viszonyban léteznek, ami alapvetően egy torz játszmára épít. Ráadásul remekül sakkban lehet tartani valakit a puncijánál/farkánál fogva, szinte úgy, hogy észre sem veszi.

3. inkább szexeljünk!

Próbállak megérteni, de nem lehetne, hogy ezt máskor beszéljük meg? Most inkább bújj ide, gyere közelebb. Inkább szerelmeskedjünk...

Miért ne lehetne a szex egy remek pótcselekvés? Viták és veszekedések helyett vagy ahelyett, hogy, ami tényleg fontos, azt megbeszéljük?

Ultimét megoldás a szex bármely vitás helyzet eldöntésére. Remek feszültségoldó, utána garantált lazulás várható. Csak épp megoldás nem. Ha tényleg van mint vitatkozni, vagyis nem egy oktalan veszekedési loop-ot szakít meg a két fél, akkor a világon semmi értelme nincs szexszel elütni az időt. Vagyis van, nyilván lehet jó is, de hosszútávon nem fenntartható. A megoldás talán nem is feltétlenül a szex elutasítása ilyen helyzetben, de a sértettség és a megbántottság kifejezése nélkül csak puha meleg takaró az egész, ami alatt remekül megrohadnak a problémák és felszakadnak a gennyes sebek is előbb vagy utóbb.

Ha sokat szexelnek, akkor lehet, hogy csak utóbb.

És biztos van még ezer meg ezer hasonló játszma. Játszmák, amiket nők és játszmák, amiket férfiak kezdeményeznek, meg olyanok is, amelyeket a bennük élő gyermek gerjeszt. Azonban, ahogy a játszmák általában, ezek mind valami elfedését szolgálják, valami őszintébb, tisztább élményét. S bár a szex vitathatatlanul fantasztikus dolog, ahhoz, hogy minkét félnek jó élmény legyen, le kell vetkőznünk a mintáinkat és sémáinkat, illetve őszintén kell kommunikálnunk az igényeinket. Ez pedig már nem is olyan könnyű, pedig ugyanolyan fontos, mint a védekezés - mert nemcsak a testi, hanem a lelki határainkat is tiszteletben kell tartatnunk és tartanunk.